Ma 8-ra állítottam az ébresztőt, persze jó előtte fent voltam már...
Ma rövidített temető-"túra". Anyuéknál...
... aztán keresztanyumnál Hőgyészen. Jöttek unokaöcsémék is, nagyon jó volt találkozni. Majd a hőgyészi temetőben mami anyukájánál, mamiéknál, F-nél.
Rövidített, mert M. is jött, és még nagyon nehezen mozog gipszben, mankóval.
Elkanyarodtunk a hőgyészi ház (mami háza) felé, kívülről nem látszik változás, a fiatalok, akik megvették, bent dolgozhatnak (az autójuk ott volt).
........................
Kiesett a tömés az egyetlen bölcsesség fogamból. Persze fáj. Lüktet, napok óta.
A jobb kézfejem olyannyira fáj, hogy kegyetlen még a gépelés is, fogni vele nem igazán tudok.
Az alváshiány durva tüneteket (is) produkál.
A 3 éve nem-eltört kislábujjam szörnyen sajog.
.......................
Botrányosan nehezen kezelek helyzeteket. Kérek segítséget, de a tanácsokat nekem kell alkalmaznom, és ha semmi hatásuk, akkor megint mit tegyek...
Ha tényleg őszintén leírnám, hogy vagyok, sokan megijednének. Tény, hogy többet kellene foglalkoznom magammal, az is tény, hogy teszek kisebb lépéseket, de a legnagyobb dolog az lenne, ha mindaz, amit tudok, hogy meg kellene változtatni, realizálódna. Azaz meglépném, amit meg kell(ene) lépnem...
