2024. március 18., hétfő

Hétfő

Nem tudom megmondani, miért, ma valahogy különösen nagyon hiányzol.


Nagyon nehéz egész nap kibírni sírás nélkül. Nagyon nehéz koncentrálni, néha tényleg szörnyen nehezen (vagy nem) megy.


Hétvégén nagyon nem voltam jól. Ma már tudtam dolgozni menni. Munka után boltba mentem, aztán beugrottam a lakásodba. Meglocsoltam a virágaidat. Igazán gyönyörűek. (Lassan elajándékozom őket.) Próbáltam tovább pakolni, de ma egyszerűen nem ment. Sírtam egyet (kettőt), aztán a tárolóból elvittem néhány befőttet és a teraszodról a megkezdett virágföldet. 

Itthon próbáltam tenni-venni, nem ment. Te jársz a fejemben, hallom a hangodat. Tudom, hogy ha látsz, fáj így látnod: könnyes szemekkel, szomorúan. Az utolsó estéden (is) megígértem neked, hogy csak menj, én megleszek, jól és boldogan, ahogy kérted. Egyelőre még mindig a valóságon kívül vagyok, még a saját valóságomon is kívül. Szinte minden gondolatomat kitöltöd. Amit észlelek: az idő kegyetlenül rohan.

Sokat eszem, de leginkább fogyok. Csak a kilókon látszik, amúgy nem. 

Folyamatosan törnek le a fogaim, a múlt héten már a harmadik (és sorban, egymás mellett), így a héten el kellene jutnom a fogorvoshoz, de mivel -tényleg- roppant sűrű a hét, nem tudom, mikor...

Vannak sebeim, foltjaim, véraláfutásaim. Fogalmam nincs, honnan, egyszer csak kék-zöld vagyok... 

Egy hét alatt egy éjjel volt, amikor nem görcsölt a lábam és egyszer csak kicsit (hogy nem kellett felkelnem mászkálni, masszírozni-dörzsölgetni). Utánaolvastam, igyekszem tenni a görcsök ellen.

Amennyi pszichológiai és biokémiai tudásom van, az alapján egyrészt jónak tartom, hogy sírok, hogy tudok sírni. Másrészt nem jó ez a folyamatos szomorúság. Nehéz a lélek útjait ésszel egyengetni...

Nagyon hiányzol. Nagyon hiányzik a hangod, hogy beszélgessünk, hogy együtt legyünk. A feltétel nélküli szereteted. A biztatásod, a vigasztaló szavaid. Hogy mindig, minden körülmények között számíthattam rád. Sok mindent tanultam tőled, a hibáidból. Sok mindent nem tudtam megtanulni. (...)

Ha látnád a káoszt, ami nemcsak belül, de kívül is körülvesz, nem örülnél, és segítenél rendet rakni. Most egyedül kell ezt megtennem, nélküled.

Te már látod Jézus szikrázóan szép szemeit, én pedig szeretném visszanyerni a hitemet. Imádkozom érted is minden nap, egyszer majd csak sikerül újra igaz hittel.

4 megjegyzés:

  1. Kezdek aggódni érted.
    Ideje lenne szakemberhez fordulni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért szerintem ezt így névtelenül idekommentelni elég meredek. Timi gyászolja az édesanyját, a saját gyermek mivoltát.

      Törlés
    2. Amit írtam, teljes mértékben átgondoltam és jó szándékkal írtam. Gyászoltam én épp eleget, tudom milyen, és bár nálam sem zajlott le simán, (egészen más tüneteim voltak mint Timinek) de végül kénytelen voltam pszichiáter segítségével továbblépni. Hidd el tudok különbséget tenni a normál és a komplikált gyász között. Sajnos kénytelen voltam kellőképpen belemélyedni ahhoz, hogy a szüleimet ne lássam rémálmaimban emberi roncsok formájában. És van más oka is annak hogy azt a bejegyzést közzétettem, de ez nem tartozik a nyilvánosságra.

      Törlés