Imádom a szénhidrátot, a kenyeret (vajjal, lekvárral), a péksütiket (pozsonyi kifli, nagymamám keltjei, tejjel), a vajas-mézes kornspitzet. Az új (már fél éves) életmódba ritkán és kis mennyiségben fér bele.
Amíg szénhidrátmegvonásos diétán voltam, a falat kapartam kínomban az éhségtől, a rossz közérzettől, és attól, hogy nem szabadott ilyeneket ennem. Persze 4-5 nap kemény önmegtartóztatás után jött a "na, csak egyet", amiből sosem lett megállás az egynél... Ezután meg jött a lelkifurdalás, hogy bűnöztem.
Ha megeszem a megfelelő mennyiségű napi szénhidrátot, nincs ilyen gond. Most már tán 2 hónapja volt utoljára, hogy "muszáj volt" betennem az arcomba 4 mézes teljes kiőrlésű kenyeret. Viszont már nem volt lelkiismeret-furdalásom! Megettem, jólesett, pont.
Amióta pedig délután sem vonom meg a ch-t, tehát a teljes napi mennyiséget egész napra osztom el, és uzsira még eszem lassan felszívódó szénhidrátot, azóta egyáltalán nincsenek ilyen gondjaim. A Leangains étrend ebben is nagyon nekem való volt (hamarosan megint visszatérek rá, de csak akkor, ha jelez a testem).
Ha van falásrohamod, valami miatt jelez a tested. Figyelj rá, hallgasd, kérdezd ki, meg fogja adni neked a választ. És ha már tudod, változtass!
Aztán, ha még sincs válasz, gondolkozz el ezen:
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése