Boszorkánykonyha

2018. január 11., csütörtök

Csórikám

Itt az ideje felkészülten lezárni az előző évet és köszönteni a csodálatos, üres lapokkal nyitott 2018-es évet. A legideálisabb pillanat arra, hogy összeállítsd a tervedet! (forrás)

Konkrét tervem nincs 2018-ra, azért elképzelésem igen. Na most a dolgok homlokegyenest máshogy alakulnak. Elütöttem egy őzet (vagyis az ütött el), rendeltem egy ekkor tönkrement jobb oldali visszapillantó tükröt, ami nem stimmelt, így vissza lett küldve. Az ügy óta meglehetős gyomorideggel vezetek. Anyuéknál eltörtem egy üveg bort, ami beterítette a kamra padlót. Lett rendelve máshonnan tükör, lassan egy hete, a csomagnak se híre, se hamva. Köhögök, fáj a torkom, csöpög az orrom. Megmértem volna a testhőmet, de két darabban maradt a kezemben a lázmérő... És még sorolhatnám. Hát ezért nem írok gyakrabban, elég, hogy folyamatosan ilyen dolgok történnek, remélem, nem a teljes 2018-am fog így telni.

A döntés a tiéd

2018. január 10., szerda

Mozgás összefoglaló: 1. hét

2017-re sem volt cél a futással a kilométerek gyűjtése, azért 2000 km megvolt, a több hetes kihagyás ellenére is. A kezem még mindig nem százas, így gépes edzőterem egyelőre még mindig nincs. De a futópadot még mindig szeretem. Idén sincs terv a km-gyűjtéssel, azért írom, amennyit haladtam.

1. hét: 38.5 km

2018. január 9., kedd

Házasságkötés

Tegnapi finom ajándék-ebédem:

Mai kajcim munkába dobozolva...

... amit a gyerekek előszeretettel elemeznek. A kenyeremet már kóstolták néhányan és ma is irigyelve nézték a diós tésztámat és a csokikrémet (pedig az övéké is finom lehetett: kelkáposzta főzelék, sült csirke, karfiol leves).

Ma egész nap voltam velük, ilyenkor főleg sokat lehet velük beszélgetni és figyelhetem, ahogy játszanak. Irtó cuki szövegük van.

A játszótéren az elsős Zs. odaszalad hozzám, csupa mosoly, teljes boldogsággal, izgalommal, átéléssel fogja meg a kezem:

- Timi néni, gyere gyorsan! Házasságkötés van! Te leszel a pap! Gyere, állj ide, középre (beigazgat), így!

- De mit kell csinálnom?

- Hát tudod, előveszed a papolvasókönyvet...

Mai doboz

Este beszéltük meg, hogy ma helyettesítek, fullos napom lesz négyig. Ilyenkor is jól jön az a már sokat emlegetett tészta (http://boszorkanykonyh.blogspot.hu/2017/09/teszta.html) és a kenyér (http://boszorkanykonyh.blogspot.hu/…/kenyer-fel-ora-alatt.h…). Este már nem volt hozzá huzatom, így reggel készült két szendvics, egy adag diós tészta és egy csokokrém (http://boszorkanykonyh.blogspot.hu/…/nagyon-egyszeru-csokok…). Kávét viszek hozzá. (A suliban nincs se tanári, se melegítési, se kávéfőzési lehetőség, sőt szünet se, így mindent itthonról kell vigyek, lehetőség szerint olyan dolgokat, amiket nem kell melegíteni, ott pedig a teremben, a gyerkőcök között/mellett pakolom a gyomromba.)

2018. január 8., hétfő

Motiváció

"141. nap

Valószinűleg mindenki hallott már Muhammad Aliról,az ökölvivóról. Korának legjobb és leghiresebb ökölvivója volt ő.

Én nagyon sokáig nem szerettem,egy nagyképű,beképzelt,öntelt szarnak tartottam,aki mindenhol sztárolja magát,mindenhol fényezi magát. Ő addig-addig mondogatta magának,h a világ legjobbja,amig el nem hitte ő saját maga is,és az egész világ is.

Én hasonlóan cselekszem(bár nem vagyok világbajnok).

Korábban szemközt köptem a tükörképemet,egyszerűen nem voltunk kibékülve,aztán jött a tükörképhez beszélés,a "szeretem magam" mantrázása. Ami eleinte olyan erőltetett,olyan hamis volt.

Most már belekacsintok a tükörbe,és azt mondom magamnak,h Sz. annyira király vagy!

És őszintén igy is gondolom.

Addig addig mondogattam,amig saját magam is elhittem,és mások is elhiszik....

Nagyon király vagyok,nah,és egy bajnok,egy győztes,aki képes volt legyőzni a legnagyobb ellenségét: saját magát!