Újra itthon

Nagyon régen éltem át ennyire intenzív napokat, mint az elmúlt két hétben. És talán még soha ilyen tudatosan. Fáradtan indultam, fáradtan érkeztem, de minden rendben van. Pár nap pihenő jön, aztán megy minden tovább.

   

(Reggel, indulás előtt és H. cicájával, a buszra várva.)

Holnap aludni szeretnék, boltba menni, a neten intézhető hivatalos dolgokat letudni. És aludni. Meg aludni is szeretnék. És mondtam már, hogy aludni fogok?

Aranyos volt a családom, aggódtak értem. M-val találkoztam, a többieket felhívtam. Remélem, mihamarabb személyesen is találkozunk. És hogy akkor már nem lesz ilyen nyúzott képem, mint ma reggel volt.

Margo

Sosem lattam eddig meg senkit meghalni. I. gyorsan ment el, nem szenvedett, de nekem az a negyed ora kesz orokkevalosag volt. A lelkenek csak rovid ido kellett, hogy kiszalljon a testebol. A mar hasznalhatatlan testbol, ami mar csak nyug volt, teher. Alig 50 kilos teste ugy simult a lepel-takaro ala, mint egy falevel. Szerette a szep, napsuteses, szines oszt, epp egy ilyen delelotton lepett at egy masik dimenzioba.

Jott H. es A., az en ket kis orangyalom. Segitsegukkel hamar osszeszedtem magam, de olyan faradt voltam, mint aki meg eleteben nem aludt.

Megerkezett I. testvere G. a felesegevel, I-vel. Oket is ismertem, voltak I-nel mult heten vendegsegben, vegtelenul szimpatikus, kedves, baratsagos emberek. Estig kerestunk. Hivatalos papirokat, I. vegrendeletet, a vendeglistat a bucsuztatora. Aztan G. meghivta a csapatot vacsorazni. A., a ferje M. /o a helyi polgarmester/, H., G. es a felesege meg en elautoztunk a cseh hatar melle es ettunk egy falatot, aztan ittunk. I-re es arra, amit ateltunk. De legfokepp arra, hogy vege van.

Az I. baratja miatti fenyegetes meg mindig nem mult el. Amig tegnap a papirokat kerestuk I. hazaban, osszerezzentunk minden kis zajra, gondosan zartunk mindent, senki nem mereszkedett ki egyedul es ha ki kellett mennunk az utcara, gyorsak voltunk, mint a csik. A pasi ugyanis reggel fel 9 ota nem hivta I-et, pedig 7-tol fel 9-ig 32-szer, es sajnos ez volt a normalis, a megszokott. O nagy ivben tojik ilyesmire, mint tavoltartasi vegzes, es hat ha nem telefonal, lehetseges, hogy uton van ide. Nem tud rola, h. I. meghalt. Vagy megis?!

A vacsoran egy olyan csapat ulte korbe a tunemenyes vendeglo asztalat, akiket osszekovacsolt I. tortenete. Mindannyian elmeseltuk I-del kapcsolatos infoinkat, elmenyeinket. Osszeraktuk a vendeglistat, megfogalmaztuk a meghivo szoveget, osszeirtuk, hova kell mennie G-nek, mit kell elinteznie a hamvasztassal, a bucsuztatoval kapcsolatban, hol legyen a halotti tor, mi legyen a menu. Cimeket, telefonszamot csereltunk. Es G. azt mondta: ott a helyem I. bucsuztatojan.

H. mar kora este atkoltoztetett magahoz. Nem lettem volna biztonsagban I. hazaban. Tunder ez a no, vegtelenul egyszeru, de hatartalanul nagy szive es lelke van. Mellettem volt a ket itteni hetem nagy reszeben is es nem hagyott magamra a vege utan sem. Bizik bennem, hiszen ki venne magahoz egy ismeretlen kulfoldit? Most is nala vagyok ugy, hogy o nincs itthon, szuretelni ment egy ismerosehez. A kapuk-ajtok szigoruan zarva, mert az ordog nem alszik. Hozott nekem reggelit, megmutatta, hogy mukodik a kavefozo, elbucsuztunk es elment. En leszerveztem a hazautat, 10-re jon ertem a busz. Es a munkakozvetito ceg fonoke felajanlotta, hogy beszeljunk, keresnek nekem kompenzalaskent egy jo helyet. Ha otthon kipihentem magam, majd felhivom.

G. kifizette a beremet. Annyit adott, amennyi a harom hetre jart volna es meg busas borravalot is csapott hozza. Azt mondta: megerdemlem, mert nem semmi, amit itt vegigcsinaltam, es halasan koszoni, amit I-ert tettem es hogy vele voltam utolso perceiben is.

Lassan itt van ertem a busz. Hazamegyek. Kell majd egy-ket nap, hogy kipihenjem a stresszt, de amugy teljesen jol vagyok. Rengeteg uj tapasztalattal es elmennyel gazdagodva az elet megy tovabb.

Ausztria, Isten altal valasztott utolso nap

Jol aludtunk. 5-kor csengetett I., kisegitettem a mosdoba, majd vissza es aludtunk tovabb. 7-kor felkeltettem, beadtam a gyogyszereit. O -mint ilyenkor mindig- tovabb aludt meg. Majd megreggeliztunk. Aztan bevasarlolistat irtunk, terveztuk a hetveget, nagyon kellemes reggel volt. H. epp kiment a kapun, boltba indult. En kikisertem I-et a mosdoba. Epp ki akartam lepni a furdoszobabol, hogy elokeszitsem a ruhajat, amikor hirtelen lefordult a wc-rol es elterult a padlon. Nehezen lelegzett es nem volt a tudatanal. Azonnal hivtam a mentoket es H-t. Probaltam vele kommunikalni, de nem lehetett. A mento hamar ideert. I. egyre jobban horgott, a mentosok megvizsgaltak, gepre tettek, atvittek a szobacskaba, ahol en alszom. Amikor az orvos ideert, I. mar halott volt. Feltettek az agyamra es letakartak a takarommal. 4 ora mulva kijon az orvos, meg egyszer megallapitja a halalt, aztan elszallitjak I-et. Ertesitettem a testveret, hamarosan ide utazik es intezkedik. En felhivtam az utaztatomat, pentekenkent jon erre jarat, holnap hazamennek.

Neked jo utat, I.!

Ausztria 21/13.

Hatalmasat aludt mindenki az elmult napok esemenyei utan. Es mindannyian faradtak voltunk egesz nap. Na igen: ket ejjeli nem alvas es a nem kis stressz utan nem is csoda.

A nap nagyon nyugodtan telt I. igenyei szerint. De csak azutan, hogy I-t leallitottuk az A-val valo folyamatos telefonalasrol. H. ma is itt volt, jol, vidaman teltek az orak.

Estefele vettem ki a szabadidomet. Most csak egy orat, mert I. faradt volt, de meg Unozni akart vacsora utan. Meg ekkor is nagyon meleg volt, de azert gyorsgyalogoltam. Es fotoztam parat, szepek voltak a fenyek.

Ez itt egy alom melo lenne a pasi nelkul. De a pasi letezik, es meg ma is halalra remultem, amikor valaki meghuzta a kapucsengot...

Alig tobb mint egy het, nyolc nap van hatra.

Eddig buszke vagyok magamra, amiert alltam a sarat, amit most inkabb mocsarnak neveznek.

Ausztria 21/12.

Nem tudok mindent leirni, mert szombat este ota itt rengeteg dolog tortent. A. elmondott mindennek, kest fogott ram, nem volt egyetlen perc nyugtunk sem, se ejjel, se nappal.

Ma hajnalban a fel falu fent volt. A. eloszor kizart minket a hazbol tegnap ejjel, aztan sajat magat. A szivem a torkomban dobogott, ahogy dorombolt a kapun, razta a csengot es orditott. Minden szomszed leskelodott, de senki nem jott segiteni. Bezarkoztam a kis vendeghazba, remego gyomorral probaltam pihenni. Aztan ujra bent volt. Orditott tovabb I-del es randalirozott. Bevallom: feltem, nem mertem hatramenni I-hez, aki a mutermeben huzta meg magat.

Fel hetkor arra ebredtem, hogy full hangositassal koncert van az udvaron. Persze nem volt: a pasi bomboltette a CD lejatszot. Minden batorsagomat osszeszedve hatramentem  I-hez. A. ott ult onelegulten, ures uvegek kozott, az ordito zajban I. mellett. Koros korul veres papirzsebkendok, cigaretta csikkek, alkoholbuz. Megmondtam az urgenek, hogy ha reggel 8-ig nem megy el, kihivom a rendorseget. Orditani kezdett es a fejemen akarta szettorni I. egyik festmenyet. A gyomrom a szivem helyen dobogott, de beadtam I-nek a gyogyszereket es visszazartam magam a kis lakba. Ekkor I. csengetett. "Nem szabad sirnod. Nem szabad felned. Az Univerzum segit, legy bator, gyerunk, menj!" I. kozolte: kihivta a rendoroket, 10 percen belul itt vannak.

Innen felgyorsultak az esemenyek. Kihallgatas a helyszinen. Megbeszeles. A fotorzs javaslatara a pasi lehetoseget kapott, hogy delutanig kialudja a szervezetebol  az alkoholt es rendori jelenletben hazavezessen. Csakhogy amikor ezt kozoltek vele, olyan agressziv volt a rendorokkel is, hogy azonnal letartoztattak es elvittek. Ilyet eddig meg csak filmben lattam, de nem vagyok boldog, mert atelhettem. Foleg, hogy nekem ott maradt I., aki hisztirohamot kapott. Es menni akart A. utan. Segitseget kellett kernem, duhongott, nem birtam el vele egyedul. Jott is H. es A., meg jo, hogy mar sokakat ismerek a faluban es mar az elejen megadtak a telefonszamukat is...

Delutan ertem jottek es elvittek a teretileg illetekes rendororsre, tanuvallomast kellett tennem a keses ugy miatt. Nagyon rendesek voltak, nagyon baratsagosak, nagyon turelmesek /es boldogok, hogy nem kellett tolmacs/. Romerquelle asvanyvizet kaptam... Meg sosem voltam "aldozat", nem tanuskodtam, hat szamomra nem volt felemelo.

Nem reszletezem. A. 14 napos tavoltartasi vegzest kapott. Tehat nem johet ide. Ha megis megteszi, annak komoly kovetkezmenyei lesznek. Amennyire ismerem, jonni fog. Percekent idetelefonal, I. majdnem mindig felveszi. A tarsfuggoseg durva dolog... De ez nem az en ugyem.

Ejjel 10 ora mult. Beadtam I-nek a napi utolso gyogyszereket. Bekentem es befasliztam a labat. Kedvesen jo ejt kivantunk egymasnak. Csend van a hazban. Vegre csend. Nyugalom meg nincs teljesen, mert hallom a szivem meg heves dobogasat. Szeretnem hinni, hogy a dolog elmult. Hogy a sztorinak vege. Hogy amig itt vagyok, biztonsagban vagyok I-del. Hinnem kell. Hiszem.

M/argo

Ma reggel elvitte a pasit a rendorseg.

Ausztria 21/11.

Irto nagy slamasztika, ami itt van. Csakhogy nem azert jottem ide, hogy elfussak, ha problema adodik.

Szinte pontosan egy eve voltam Becsben dolgozni. Nagyon gaz volt, egy het utan hazamentem. Mielott idejottem, megfogadtam, hogy ezt vegigcsinalom. Hogy nem menekulok el, tortenjen barmi. Csodasan nyugodt egy het volt itt az elso. Aztan megjelent I. "baratja". Arrogans, onimado, durvan alkoholista, hangos, eroszakos /.../. I. pedig durvan tarsfuggo, eszre se veszi, mi az a f.o.s, amiben dagonyazik.

Tegnap magam alatt voltam a helyzet miatt. Egesz ejjel ment a pialas es az egyre durvabb randalirozas, egy szemet nem aludtunk I-del. Reggel ketsegbe voltam esve es egyetlen dolog jart a fejemben: innen el kell menni. Ittam egy pohar hideg vizet es valahogy sikerult lehutenem a gondolataimat is. "Nekem ehhez semmi kozom." "Nem adtam taviranyitot senki kezebe, hogy a maga kedvere kapcsolgassa es iranyitsa a hangulatomat." "Ez az egesz tolem fuggetlen, kulso korulmeny." "Ne a problemat feszegesd, keresd a megoldasokat!" "Igenis vannak lehetosegek, gondolkodj! Gyerunk, gondolkodj!" Sorjaztak a gondolataim es tudtam, hogy ha nem hagyom magam a kulso akadalyok miatt negativ orvenybe kerulni, akkor fuggetleniteni tudom magam tole, le tudom kuzdeni a nehezsegeket.

Faraszto nap volt, mert I-et is kirangattam a sirankozasbol es ravettem: keressunk kozosen megoldast. A pasi egesz nap ivott es tombolt. Miutan lehulyezett, arschlochnak nevezett es ram fogta a nagy kest, megmondtam neki, hogy nincs tobb dobasa: a kovetkezonel hivom a rendorseget. Jart az agyam. Es jottek is az otletek. Aztan nem komplikaltam a dolgokat, hanem cselekedtem. Orakon at kerestem, mig vegul talaltam egy lakatot kulccsal es bezartam a boros pincet. A hazban talalhato minden alkoholt kiontottem. A pasi annyira pofatlan, hogy ezek utan lement a kriptaba es kibontotta azt a bort, amit I. a halott ferje urnaja melle tett oda az uranak... De ennyitol nem lesz matt reszeg.

Azt is eldontottem, hogy ma nem az I. szobaja melletti kis haloszobaban alszom, hanem kikoltozom a sajat kis lakreszembe. Az ajtot ott be tudom zarni es talan kicsit a zajokat is kiszurni igy, ha megint dajdaj lenne ejjel. Ha I- nek kell valami, csongethet, amig nincs nagy vesz az egeszsegevel, nem megyek at. A pasival egyaltalan nem foglalkozom. Nem fozok, nem mosok, nem takaritok ra. Ra se nezek. Elengedem a fulem mellett, barmit mond. Nem erdekel, I-del mit csinal. Nem az en dolgom. Megcsinalom a szerzodesben foglalt feladataimat, de semmi tobbet. A csaladi drama mar nem hataskorom.

Nem akartam elfolytani a szorongasomat, nem akartam elkerulni a kellemetlen helyzettel jaro felelmeket. Hagytam oket elojonni, de hatart szabtam az egesznek, egy pontnal nem engedtem tovabb aramlani, hanem tudtam: ennyi eleg volt, szep napunk van es en meg fogom talani igy is benne azt, ami oromet szerez. Ma is kivettem a szabadidot, csodasat setaltam, fotoztam, felfedeztem egy ujabb utcat kis parkkal, egy nagyon zold es nagyon budos toval, mosolyogtam az emberekre. Egyszeruen orultem a szabadidomnek, a jo idonek, elveztem a setat, a szep keso nyari fenyeket... Es mar meg is van ket kovetkezo futas-gyaloglas cel.

Ja, es tul vagyok az itteni felidon.

Szoval mehet itt a Dallas tomoritve, elesben, nem az en ugyem. Csinalom, amiert ide jottem, aztan hazamegyek a fizetesemmel. I-nek itt marad a drama, nekem marad/na a rama, ha ennek olyat. 😉

Ausztria 21/10.

Megjott a teloszamlam. A 10 napi kinti netezesem 7000 ft volt, ugyhogy csokkentenem kell. Elsosorban a blogolast. Majd max ketnaponta irok. Vagy nem teszek fel ennyi kepet... Konkretan nem tudom /es a telefonos ceg sem.../, miert mennyit fizetek itt kint.

Tegnap itt minden megvaltozott. Nem irtam eddig errol a dologrol, mert csak lehetoseg volt es remeltem, hogy nem realizalodik. Es nem is fogok tul sokat, mert nincs sok ertelme.

Annak ellenere, hogy I. kifejezetten kerte, ne jojjon, beallitott a "baratja". Egy hetre. Alkoholbeteg, hazudozo, megbizhatatlan, kegyetlen I-del, szerinte I. csak szimulal... Hangos, onimado, nincs tekintettel senkire es semmire. Raadasul neveletlen kutyajat is hozta. Szoval volt egy nyugodt hetunk I-del. En valahogy ki fogom birni, bar nem mondom, hogy fel labon is. De ha I. kitart egy hetig, akkor megemelem a kalapom...

Volt alkalmam testkozelbol tapasztalni, milyen egy alkoholbeteg. Tudom, mi az, amit mond es mennyire mas az, amit tesz. Tudom, mennyire szenved ettol. Es attol, hogy szeretne megszabadulni ettol az egesztol, de egyedul nem megy. Es a kornyezet nem mindig tamogato. De ebbe se megyek bele. Mert ez egy hosszu tema.

Tegnap A. /I. "baratja"/ nem ivott. Nagyon nehezen, de megallta. Tudtam, hogy ma mar nem fog menni. 11-kor kezdte, delutan 5-ig harom uveg bort tuntetett el a borospincebol... Hetig mar negy es felet...

Nincs egy nyugodt percem, de igyekszem nem foglalkozni a dologgal. Csinalom a dolgom es pont. Es a szabadidomhoz ragaszkodom.

Nem tudok egyszerre megirni egy bejegyzest. Ez nem is gond. En sem voltam gond A-nak, amig nem mondtam ellen neki. Csakhogy nem azert vagyok itt, hogy az o /mar bocsanat/ hulyesegeit /de miert is kellene bocsanatot kernem/ hallgassam, nezzem, elturjem a bolonderiajat /.../, mert hogy tenyleg nem hagy nekem sem egy perc nyugtot sem. Normalis vagyok vele, mert I. vendege, de nalam itt vege a tortenetnek.

Biztosan okkal jelent meg az eletemben. Es biztosan rajovok majd, mi ez az ok.

Ausztria 21/9.

Iszonyat meleg volt ma is. Perzselt a nap, de ragaszkodtam a szabadidomhoz. Es mentem. Ki. Ossze-vissza. Beneztem minden utcacskaba. Masztam dombra fel, futottam volgybe le. Es tobbszor leultem ott, ahol arnyek volt. Mert a hosegtol majd' elajultam. Ez egy nagyon kicsi falu. Fel ora alatt lazan el lehet erni egyik vegetol a masikig a fouton. Es vannak egesz szep reszei is.

Mivel nem tudom, mire eleg a netem, mindig csak par fotot teszek fel egy-egy bejegyzeshez. A terv az, hogy otthon meg felrakom a szebbeket.

Es hat ez a cipom is megadta magat...

Ausztria 21/8.

I-nek ma jartanyi ereje sem volt. Nagyon sokat aludt. Amig oriztem az almat, fotoztam is. I. mellett kielezetten latom, hogy elni addig kell, amig lehet. Amig kepesek vagyunk ra. Amig a labunkkal lepni tudunk, a kezunkkel tapintani, integetni, fotozni. Addig kell olvasni, amig tartani tudjuk a konyvet, amig tudunk lapozni. Amig segitseg nelkul hatrol oldalra tudunk fordulni az agyban. Amig el tudunk menni ahhoz, akit szeretunk, olelesre tudjuk tarni es zarni a karunkat, kepesek vagyunk a szeretett arcahoz emelni az arcunkat es onfeledten tudunk a szemebe mosolyogni. Nem MAJD. Nem karacsonykor. Nem a jovo heten, nem holnap. MOST.

Otlet fogyokurazoknak

Ausztia 21/7.

Nagyon jo kis delutan es este volt. Beszelgettunk, megtanitott minket I. Unozni, ez egy egyszeru es izgalmas kartyajatek, majd H. athozta a hangszeret. Teufelsgeige, az ordog hegeduje, ami egy utos hangszer. CD-n hozta hozza a zenet, enekeltnk, tancoltunk, en is jatszhattam a geigen. Aztan radiot hallgattunk, a szurkuletben zeneszora vacsoraztunk a hatso teraszon.

Na ja, a ket boszi... ;)

Fozes 2:1

Jo reggelt!

Hat persze, hogy nehezfemek vannak az etelben!

☺

Ausztria 21/6.

Hajnalban "randalirozasra" ebredtem. Arra, hogy nem vagyok egyedul a szobaban. Eloszor azt hittem, almodom, de rajottem: jol latok: egerek es bekak rohangaltak-ugraltak a padlon. Visszacsuktam a szemem es aludtam tovabb a Harry Potter hazban. Otkor gorcsolt a hasam /mensi/, vettem be gyogyszert, aztan aludtam tovabb. Hetkor beadtam I-nak a gyogyszereket, o ilyenkor meg alszik egyet. Amikor mentem ki a hazbol, a hajnali allatsereg jott velem. Szepen kikisertek az ajton, majd eltuntek a paras-halvany napsugaras, huvos reggeli kertben.

Zabpehely leves

Egy marek zabpelyhet pirits meg keves zsiradekon.
Ontsd fol fel liter forro vizzel.
Tegyel bele egy leveskockat.
Fozd 5 percig.
Kesz.

/Leveskocka helyett javaslok sot, borsot, mindenfele fuszert, amit szeretsz./

Ausztria 21/5.

I. csipopeotezissel es 19 eve diagnosztizalt Parkinsonnal kezdte, aztan 4 honapja derult ki a tudorak, mar akkor agyi attetei voltak. Csont es bor, alig tud ulni, rolatorral is nehezen jar, minden mozdulataert meg kell kuzdenie. De akar. Mindent hagyok neki egyedul csinalni, szol, ha segitseg kell. Csak akkor lepek kozbe keres nelkul, ha veszelyben lenne vagy amikor latom, hogy vegkepp nem boldogul. Egyebkent mindig konkretan megmondja, maradjak-e, mit csinaljak, azt is, ha egyedul akar lenni. Mindent "megengedek" neki az esszeruseg es a biztonsag hatarain belul. Tegnap peldaul festett egy faldarabot. Tartottam, fogtam, ecsetet cseteltem..., es habar nagyon elfaradt, boldog volt, hogy megcsinalta. En pedig orultem, hogy a hatralevo kis idejeben oolyasmit csinalhat, ami boldogga es elegedette teszi.

A halat is o keszitette ebedre. H-dal tartottuk, adtuk a fuszereket, amiket kert, nagyon finomat fozott. Aztan le kellett dolnie, mielott ettunk, ugy elfaradt. Ilyenkor azt monja: mar 3/4 reszben halott.
Nem panaszkodik, nem sir, nem nyavajog. Tudja, mi jon hamarosan, de valahol megis bizik a gyogyulasban.
Sok dologban hasonlitunk. Szeret fozni, olvasni, rengeteg konyve van, nem ragaszkodik a patyolat tisztasaghoz es a patika rendhez, szeret/ett/ turazni, autot vezetni, utazni, gyujti a koveket...

Irto jokat tudunk beszelgetni.  Neha ugy erzem, mintha a 25 evvel idosebb onmagammal lennek.

Tutira okkal kerultem ide /is/. Es nagyon jo, hogy itt nem arrol szol a dolog, hogy mit nem csinalok jol, mit csinalok rosszul. Nem szeretnem, de nem is kell megjatszanom magam. Senki nem kiabal velem, nem szidnak meg, nyiltan a szemembe mondjak, ami esetleg nem tetszik /de ilyen meg nem volt, mert I. is konkretan elmondja, mit hogy szeretne/. Ugy erzem, totalisan emberi a szitu, nincsenek tabuk, egyik reszrol sem, de a halal kapujaban nincs is erre semmi szukseg /meg amugy se/.

Erdekes, mennyire megmaradt bennem a bekamerazott munkahely. Az elso par napban fel-felneztem a falakra, vajon honnan figyelnek. Figyelhetnenek: nem teszek semmi "rosszat".

I. is orul, hogy itt vagyok, hogy en vagyok itt, en is orulok, hogy itt vagyok, hogy nala lehetek.

Sokat mesel, kerdez. Szerinte, hogy nem ismerem Uli Steint, egy kepzesbeli feher folt. Ugyhogy ma elovettunk tole nyolc konyvet es mindet el is olvastam.

Igen: ennyire laza itt, H. foz, mos, takarit /ram is!!/, nekem az a dolgom, hogy I-re figyeljek. Neki pedig nagyon sok nyugodt oraja van egy nap, amikor nagyon jol elvan egyedul /fest, a vegrendeletet veglegesiti, olvas.../.

Ma vendegunk volt, egy eurologus professzor /halali fazon/.

Mivel I. konyvtarabol szabadon valogathatok, elkezdtem ezt olvasni:

Az elozoekbol tapasztalva megkerdeztem, mit kozolhetek. Amit szeretnek. Ugyhogy irok arrol, amirol szeretnek.

Magyar mobilnetem van, mivel a szamitogepemen levo osztrak net itt egyaltalan nem mukodik. Hogy minel kevesebbet hasznaljam, a Viberen irom a bejegyzeseket, innen masolom at a blogba. Fogalmam nincs, mennyibe fog kerulni a netezesem, ezert probalom minimalizalni a hasznalatat. Ha valakinek nem valaszolok, bocsanat, most egyszeruen ez van. De mar csak 16 nap.

Ausztria 21/4.

I. fantasztikus no. Ma jol volt, sokat beszelgettunk, kockapokereztunk. Es nem fogjatok elhinni, mi I. eredeti foglalkozasa. Tanitono!

Etkezes:

Boldog vagyok, hogy van kaja. A reggelit en keszitem, ebedet H. foz es I., es eszek mindenbol. A vacsorat hol H. kesziti, hol en.

Van mindig tojas, vaj, szalami, zoldseg... Nem fotozok minden etelt, CH alapu itt is a kajam, van mosdo, mehetek barmikor, es eddig csak egyszer volt CH-sokk, de tuleltem.

I. receptjei erdekesek es hasznalhatok atvarialva. Ha itt kint nem is, de otthon felteszem majd oket a blogra.

Heti futas osszefoglalo (23. hét)

H: 14.78km
K: 3.34km
Sze: 2.67km
Cs: 9.22km
P: 2.86km
Szo: 7.89km
V: 6.28km
-------------------------
Osszesen: 47.04km
Hatravan: 648km

Pentek hajnalban utaztam ki Ausztriaba 3 hetre apolni. Eddig minden nap ki tudtam menni kicsit futni-gyalogolni. Es a haznak, ahol dolgozom, hatalmas udvara van, reggel es este, amig a neni alszik, ott szoktam meg futni.

Jol allok, napi 5.5km-rel sikerul ev vegeig a 2016km.

Ausztria 21/3.

Ejjjel csak egyszer keltem I-hez, 3-kor. Aztan fel 7-kor, magamtol. I. szerencsere jol alszik, reggel 7-kor beveszi az elso adag gyogyszert, aztan visszaalszik. Szabadon jarhatok-kelhetek az egesz rezidencian, kerdezes nelkul mindent hasznalhatok. Amig I. alszik meg reggel, setalok, eszek, fotozok, olvasok, nezelodok, kavet fozok. Nyugi van. 9-re atjon H. is.

I. muvesz. A muterme szuper hangulatos. Reggel omlik be a felkelo nap a tetoablakokon.

Delutan megint kimehettem. Iszonyatos hoseg volt, de en csak ugy szaguldottam. Csak par foto erejeig alltam meg.

Delutan kockapokereztunk, mint tegnapelott is. Persze csak egy gorog frappe utan, amit mindig I. keszit.

Az ejjel nyugodtan telt.

Meg 17 nap.