Bölcs

Szerda

Reggeles, megjegyzéses itt.

El-elírogatok a napi ténykedéseimről, de az érzelmeimről még nem igazán megy. Egyszerűen azért, mert még magamnak sem tudom megfogalmazni, hogy érzem magam. És mert hullámzó a dolog. Beszélni sem tudok róla igazán, éppen azért, mert nem tudom megfogalmazni, nem tudom szavakba önteni azt, ami most a lelkemben zajlik.

Irtózatosan fáradt és kimerült vagyok. Ha találkozom valakivel, ha ügyet intézek, mindig előkaparom a maradék energiámat, és jól is esik egy kis beszélgetés- teljesen hétköznapi dolgokról is. Figyelnem még mindig nehéz, de igyekszem.

Nagyon sokan megkerestek a mai napig is a blogon, a FB oldalon, privátban. Leírjátok, elmondjátok a tapasztalataitokat, segíteni próbáltok, biztosítotok a támogatásotokról. Nagyon jólesik. Viszont eddig képtelen voltam minden egyes üzenetre válaszolni, meg fogom tenni, még egy kis időt kérek.

.....................................................................................................................................................

Mindegy, hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg!

.....................................................................................................................................................

Véletlenszerűen választva teszek fel néhány képet. Ilyen ruhákban jártam:

Na igen, egyszer próbáltam ilyet is ;-)

Aztán tavaly-idén ilyenekben:

Ma például ilyenben:

És hogy mindennek miért kerítek ekkora feneket? Van nekem egy unokahúgom. P. Nyolc éve ízig-vérig nő. Rózsaszín, csillogó, divatos, menő, kis táska, csatok, ékszerek, smink, frizura, ahogy kell. Nyolc éve szeretem, nyolc éve szeret, de négy napja olyan történt, ami eddig sosem. Tényleg csinosan mentem anyuékhoz és először volt rajtam a fekete magas sarkú. Azon a héten voltam fodrásznál, így a séróm is rendben volt. Szemem picit kihúzva, ajakír. P. meglátott és tátva maradt a szája. És csillogott a szeme, és csak bámult, nézett tátva maradt szájjal. Sosem nézett még rám így. Amikor levettem a cipőt, kapásból belebújt és áradozott: ez egy "Klári néni cipő"! Hogy ez mit jelent? P. táncol. Tánccsoportban. Tanára, Klári néni egy gyönyörű, ízig-vérig nő, isteni alak, irtó jó ruhák, mindig csinos, smink, egy NŐ. P. imádja és nagyon felnéz rá. Namár most azt hiszem, azon a napon látott engem először nem csak rokonnak, az anyja testvérének, nemcsak a keresztanyjának, hanem NŐnek.

(Itt udvari, játszós szerkóban van éppen, no meg a cipőmben.)

Még évekkel ezelőtt olvastam Csernus könyvét a Nőről, ami azzal kezdődik, hogy megkérdezi néhány nő ismerősét, mit jelent nekik nőnek lenni, mitől nők. Azt hiszem, ha az ember -a körülmények ellenére is- jól érzi magát a bőrében és ha egy nyolc éves kislány is tátott szájjal meglátja benne a Nőt, az egy nagyon jó irány.

R: 100g mogyoró 

E: gombás csirke (hát 70g csirke volt meg 100g gomba, de csak tuszkolósan ment, és nem is tudtam mindet megenni...)

V: marék mandula, cigánypecsenye.

Edzés: este Focus T25 (Speed 1.0)

Kora este még befutott egy meghívás, de csinálom a garázsvásárt...

Holnapra leegyeztettem Zs-val a hétfőről elhalasztott találkozót, így délelőtt átkocsizom hozzá.

Szerdai reggeles, megjegyzéses

Meggyőződésem, hogy az egyik kulcs ahhoz, hogy jobban legyek, az alvás lesz. Lassan kereken egy hónapja nem alszom. Napi 1-2 óra, talán háromszor 5-6, egy hónap alatt nem aludtam annyit, mint máskor egy héten. Tegnap anyuéknál voltam, és a nagymamámtól kaptam nyugtatót és altatót. Ha ismersz, tudod, hogy még patikába se járok, nem hogy gyógyszert szedjek (az asztma gyógyszereimet sem szedem...). Pár szemet kaptam csak és meg kellett ígérnem, hogy nem veszem be egyszerre. (Szép állapotban lehetek, ha ilyet kérnek tőlem...) Este sokáig csak néztem az üvegcsét. Egy nyugtató, fél altató lefekvés előtt. Halogattam. Utálom a tablettákat, és az én esetemben biztosan nem alap probléma megoldó. De a szívem oly mértékben kalapált, a hazautat végigbőgtem vezetés közben, járt az agyam, hiába foglaltam el magam, és iszonyatosan fáradt és kimerült voltam. Néztem a kis fiolát, forgattam. Aztán győzött a józan ész: aludnom kell. Hát jó, legyen: bevettem a nyugtatót. Majd negyed órával lefekvés előtt negyed altatót.  Gyorsan hatott. Hevesen vert ugyan a szívem, de sokkal tompábban, mint eddig. És képes voltam nem a múlton rágódni, nem beengedni a képeket, a kérdéseket, hanem koncentrálni. Szolmizáltam. A fejemben. És ez jó volt. Mindenféle egyszerű dallamot leszolmizáltam, és sírás, kínlódás, vergődés nélkül elaludtam. És aludtam reggel 6-ig.

Tíz perc tompa fejfájás után éreztem, hogy megint nő a pulzusom, hogy elkezd dolgozni az agyam. Na nem. Hát ezt nem. Gyönyörűen süt a nap, nincs kánikula, egy csodás és olcsó albérletben lakom, ráadásul még öt napig szabadságon vagyok, hát tessék kicsit élni! Kiporszívóztam, kicsit összerendeztem a garázsvásáros dolgokat (olyan ez a szegény lakás, mint egy raktár...) meg a gondolataimat. Tudom, hogy idő kell, amire az ember feldolgoz dolgokat. Viszont amíg sikerül irányítani a gondolataimat, megteszem. A kegyetlenül leszálló sötétséggel és estékkel úgyis minden nap fel kell vennem a harcot, hát akkor legalább a nappalaimban legyen néhány nyugodtabb óra.

Fürdőszoba, hajsimítás, öltözés. Nem foglalkoztam sokat a mit vegyek fel kérdéssel sem. Ezt a nadrágot úgyis fel akartam próbálni, hogy mehet-e a garázsvásárba, mert ezelőtt csisszre volt jó, hát most bőven jó, szó szerint. A derekából majd egy kicsit be kell vetetnem. Megállapítottam, hogy -habár mostanában nem igazán foglalkoztat ez a dolog- elértem azt az állapotot, amikor gyakorlatilag bármit felvehetek. :-)

És jött életem első magas sarkús vezetése. Hát simán ment, nem is gondoltam volna, hogy még könnyebb így a pedálokat kezelni. :-)

És jött a piac. Az én kedves, sőt imádott mohácsi piacom. A kedves nénik és bácsik, ahol lehet érdeklődni, kérdezni, ahol a saját kertből leszedett dolgokat vehetem meg. Foltos a paradicsom, kicsit punnyadt a paprika, de nem is kérnek érte horribilis összegeket, no meg ki lehet vágni azt a hibás részt. Kolbászt is kaptam, abból megint viszek ki Ausztriába egy darabot.

Fél 9-kor már itthon voltam. És egy csomó bókot kaptam, történt jó néhány pozitív dolog:

- Néztem, ki ez a jó csaj, hát te vagy?

- Csini vagy nagyon!

- De jó mosolygós vagy!

- Itthon vagy? Ráérsz délután? 

- De jó, hogy látlak! Rád csörgök, találkozhatnánk! (...)

Megígértem magamnak pár napja, hogy nyitni fogok az emberek felé. Én szuper jól elvagyok egymagamban, sosem unatkozom, el tudom foglalni magam... Viszont nem gubózhatok be állandóan a négy fal közé. Beszélgetni meg nagyon szeretek. És érdekelnek az emberek. Nem szabad másoktól függővé tennem, mikor mit csinálok. És többet kell foglalkoznom a barátokkal, ismerősökkel. Most már attól sem kell félnem, hogy jaj, mit szólnak, kövér vagyok, jaj de hát én nem tudok semmiről beszélni, jesszus, nincs egy normális ruhám sem. Mert már tudom, hogy nem ez a lényeg. Normálisan nézek ki, a ruhám tiszta, az pedig hangyányit sem érdekel, divatos-e vagy hogy ki mit gondol róla. A lényeg: érezzem jól magam a bőrömben. No lesz ezen az önbizalom dolgon még mit dolgozni, de tudom: ha pozitívan állok a dologhoz, ha nem zárkózom be magamba, ha kinyitom a lelkem kis fortácskáját, akkor ott be fog szüremleni a napfény.

Motiváció

Kedd

Ma adtam elő a tegnap említett Padlás című musicalt. Ami konkrétan azt jelenti, hogy elautóztam anyuékhoz, ahol a padláson iszonyat mennyiségű cuccom van. Ami nem kell, de még ne dobjuk ki; ami talán majd kelleni fog, de amiket hosszú évek óta nem használtam; és például a könyveim egy része, amiket még ott tartok, mert bízom benne, hogy élhetek egyszer egy biztos helyen, ahol polcon lehet a meglehetősen terjedelmes könyvtáram, a kedvenc Vonnegut, Hesse, Durell, Grass, Vámos, Kundera (...) köteteim, állandó helyen.

Anyu nagyon rendes volt, a kábé 60 fokos padláson serényen segített dobozokat emelgetni, ki- és átpakolni, rendszerezni, lecipelni... Szó szerint folyt a szemembe az izzadság, de ketten viszonylag hamar végeztünk. Már tegnap este leegyeztettük, hogy mivel nekik is van maradék kaja, nekem is, én viszem az enyémet, így nem kell főzni, ezzel is időt nyerünk. Így cigánypecsenye volt az ebéd, vittem a paradicsom salimat is, és anyu készített nekem mindenmentes uborka salátát is.

Az éjszakám is gyötrelmes volt, képtelen voltam elaludni, csak járt az agyam és sírtam, zokogtam, képtelen voltam leállítani magam. Pedig már vagyok olyan fáradt, hogy ezt az agyam is, a lelkem is és mindenem felfoghatná: aludnom KELL. 

Hazafelé az úton majdnem végig sírtam. Rám jött és nem bírtam abbahagyni. Igyekeztem magam moderálni, amennyire csak tudtam, mert rápillantottam a műszerfalra, 140-nel mentem, azért ilyenkor (is) nem árt észnél lenni. A kis kocsim egyébként már egyedül is hazatalál, olyan jól ismeri ezt az útszakaszt.

Hazaértem, beparkoltam, és felhordtam a cuccost a lakásba. Újra izzadtam, mint egy ménes, és iszonyatosan fáradt vagyok. 35 lépcső ezerszer, nehéz dobozokkal az én állapotomban edzésnek elmegy?

R: rumos csoki

E: cigánypecsenye, uborka és paradicsom saláta

V: 80g mogyoró.

Bölcs

Hétfő

Tegnap tudatosan, időben kikapcsoltam a számítógépet és a telefont és vízszintbe tettem magam este 11-kor. Az agyamat már nem sikerült ilyen szisztematikusan lekapcsolnom, de olyan fél 12 körül elaludtam.

Reggel fél 7-kor ébredtem magamtól. A bedrogozott csiga kutya füle volt hozzám képest, úgy is néztem ki, úgy is éreztem magam. Na nem a feldobottságra gondolok... Nagy ez a lakás, régen laktam ekkorában, állandóan eltévedek...

Nagyban megy a garázsvásár, főleg, amióta feltettem a dolgokat a FB oldalamra is. Éjjel is záporoztak az üzenetek, reggel kicsit üzleteltem, aztán jött az, amit nagyon akartam, aminek jönnie kellett: felhúztam a futócipőt és nekiiramodtam. Azt hiszem, egy nyugdíjas, beteg néni simán tudott volna jönni mellettem a járókerettel, sőt elviseltem volna egy lélegeztető készüléket is, de aztán már jobban ment. 3.2 km 25 perc alatt. Ha nem is világcsúcs, én mindenképp legyőztem önmagam és büszke vagyok rá, hogy nem a sötét szobában, telefújt zsebkendők és egy üveg pálinka mellett töltöttem ezt az időt.

Amikor megszülettünk, senki nem mondta, hogy az élet könnyű lesz. Nálam sokkal de sokkal nehezebb helyzetben lévő emberek is bolyonganak ezen a bolygón. Nem fogom elhagyni magam, ki fogom hozni minden helyzetből a legjobbat legjobb tudásom szerint.

Megmértem magam. Az előző hetihez képest megint lement fél kiló. Szerintem ez ilyen helyzetben "normális". Nekem csak az furcsa, hogy ha eddig bármikor stressz ért vagy valami szörnyűség történt velem, a testem védekező funkcióra váltott és mindig híztam. Nem is keveset. Talán így negyven felé már megváltozhatott a testem működése? Vagy most egyszerűen csak így alakul?

Futás után jött a reggeli. Vitaminok, kávé, tea, rumos csoki.

Aztán üzletelés, és közben főzés. Igen, főzés. Nem akaródzott ugyan, de nekiláttam. 

Készült több adag gombás csirke és 2-3 adag cigánypecsenye, két adag paradicsom saláta.

Végzett a mosógép is, kiteregettem, és jöhetett az ebéd. Mennyei cigánypecsenye, sült pommes cukkiniből és paradicsom saláta.

Ebéd utánra terveztem ugyan az alvást, de ha nem terveztem volna, akkor is lett volna: olyan mértékben kimerült vagyok, hogy egyszerűen bedőltem az ágyba. Az ébresztőt még beállítottam, aztán kevés agy-ön-munka után már durmoltam is. Kicsit többet mint egy órát. Magamtól ébredtem. Persze megint nem hallottam az ébresztőt, amit a fülem mellé tettem a leghangosabbra beállítva...

Üzletelés, mosogatás, kis takarítás, aztán felöltöztem és elmentem kicsit sétálni. És közben gyakoroltam a magas sarkúban való járást.

Olyan szép, ha kinézek a teraszról. Körös körül fák, fű, zöld. A napfény átdereng a lombok mögül. Gyerekek játszanak és kiabálnak boldogan a parkban. Kellemesen meleg a levegő, kicsit lengedezik a szél. Mégsem jó most kint lennem. Mert a gondolataim nagyon hamar váltanak. Arra, mire most nem akarok gondolni. Nagyon fáradt vagyok. Testileg is, lelkileg is. Olyan "üres". És "félős". Olyan a kis lelkem, mint egy folyóból kimentett kismacska, aki csak ül ott ázottan, vacogva, és megriad minden egyes mozzanatra, de képtelen megmozdulni. Mégis sokkal jobb ez az állapot mint a két-három nappal ezelőtti. És csak jobb lesz, tudom.

Ma már nevettem is. Mert sétáltam, és megbámult egy pasi. Aztán még egy. A harmadiknál már szó szerint hangosan felnevettem. Pedig nem is illik ez a cipő ehhez a ruhához :)

Nagyon sűrű a heti program, de örülök is neki. Képtelen leszek mindenkihez elmenni, mindenkit fogadni, mindent elintézni, de azt gondolom, ez sem baj. Augusztus elején jövök haza újra. A sok konkrét dolog valamilyen szinten eltereli a gondolataimat, addig sem kattog az agyam. Viszont a látásom hirtelen nagyon megromlott. Észreveszem az utcán is, gyaloglás közben. De a pénzérméket képtelen vagyok megkülönböztetni. És egyszerűen nem látom a boltban a számokat. Ha ez így megy tovább, ha hazajövök, megnézetem a szemészemmel. Bár szerény véleményem szerint ez is lelki eredetű: most rengeteg dolog van, amiről legszívesebben nem akarnék tudni, amit nem akarok látni. Ha rendbe teszem ezeket a fejemben, a látásommal sem lesz semmi gond.

Esti 25 perc mozgás: Focus T25/ Speed 1.0

Holnap nem leszek itthon. Előadom a Padlás című musicalt. De erről majd holnap.

R: rumos csoki
E: cigánypecsenye, cukkini pommes, paradicsom saláta
V: keto saslik 

Cukkini pommes frites

Hát ennél egyszerűbb dolog egyszerűen nincs!

Cukkini meghámoz, hasábokra vár, forró zsírban mindkét oldalán megsüt. Só, kész. :)

Megjegyzés: mennyei!

(Én most cigánypecsenyével és paradicsom salátával ettem.)

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Cigánypecsenye

Nem olyan szép, mint egy vendéglőben, de nagyon finom!


Hozzávalók:

- tarja (egy adag nekem 2 szelet)
- só (himalaja)
- őrölt fekete bors
- cayenne bors
- natur sült csirke fűszer
- mustár
- oliva olaj
- kókuszzsír
- szalonna.


Így készítettem:

A hússzeleteket késsel bevagdostam.
Sóztam, borsoztam, fűszereztem.
Majd a szeletek mindkét oldalát bekentem 1 tk mustárral.
Egy serpenyőben közben oliva olaj és kókuszzsír keverékét felforrósítottam.
Belehelyeztem a hússzeleteket és nagy lángon mindkét oldalukat pirosra sütöttem.
Közben villával ellenőriztem, mennyire puha.
Amikor elkészült, kivettem a serpenyőből a húst és félretettem.
A serpenyőbe annyi szelet bevagdosott szalonnát tettem, ahány szelet husim volt.
Megsütöttem a szalonnát.
A serpenyőből kikerült a szalonna, bekerült a hús, a szalonnás zsírban még egyszer átforrósítottam, úgy tálaltam.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Paradicsom saláta

Ahogy én szeretem:

2 adaghoz:

1 paradicsom
1 kis fej vöröshagyma
csöpp fehér balzsamecet
csöpp só (himalaja)
oliva olaj.

A paradicsomot és a hagymát felkockázom. Nem apróra, csak nagyjából.
Tálkába teszem
Megsózom.
Öntök rá oliva olajat.
Meglocsolom csöpp balzsamecettel.

Kész.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Bölcs

"Életed rendbetételének belülről kell fakadnia. Nem kell másokra várnod, hogy életedet ráncba szedjék. Amint mozdulsz, a világ is mozdulni fog."