Ma

 Két éve maminál voltam anyuval az otthonban. Aznap (is) hihetetlen sztorikat mesélt. Anyunak rózsát hoztam a hőgyészi háztól a mohácsi lakásába.

Tavaly anyuval előkészültünk a másnapi betegszállítós CT- vizsgálatra.

Idén ma reggel elaludtam. Nagyon későn mentem aludni (hajnali 1-kor még cipőt pucoltam), reggel szólt az ébresztő, kinyomtam, aztán visszaaludtam. 7 óra előtt ébredtem... Volt kapkodás, de nem ez a lényeg. A nem-alvás kezdi megtenni a hatását. Kegyetlen... Ráadásul ma délután a tanker felkérésére tanítói műhelymunka keretében "előadást" kellett tartanunk sok iskolából kollégáknak, amire rám került a sor, már a nevemet sem tudtam... Ez is mindegy, mert tudatosan lépéseket teszek a nem-alvás ellen. Muszáj. 

Beszéltem ma a húgommal, aki aggódik értem. Megértem. És jó volt hallani a hangját. (Az üzeneteim nagy részét olyan 1-2 hétre rá olvasom és válaszolom meg, egyszerűen nincs rá energiám.)

MUSZÁJ pihennem, MUSZÁJ aludnom, MUSZÁJ kitalálnom, hogyan segítsek magamon, MUSZÁJ magamat az első helyre tennem. És tudom: meglesz a megoldás.