91. nap

Étek:

R: brokkolis lappancs, darabka vaj, keto kávé

Snack: negyed camembert, kis áfonya

E: kakukkfüves karaj, saláta, saját kollagén (avagy egész szépen megkocsonyásodott, 12 órán főzött "húsleves")

Mozgás:

Filmajánló: Arthritis, a legjobb dolog, ami történhetett velem

Egészségről, betegségről, ételekről, étrendekről és trendekről, arthritis-ról, gyógyulásról... ☮️

Brokkolis lappancs

# A maradék párolt brokkolit (kb 2 marék) feldaraboltam.
# Hozzáadtam 2 tojást.
# Ráreszeltem egy darab cheddar sajtot.
# Fűszereztem (só, olasz fűszerkeverék).
# Forró serpenyőben kis zsíron sütöttem kanálnyi adagonként.

Nekem 8 lappancsom lett.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

90. nap

Anyuéknál. A kert -mint mindig- most is gyönyörű.

Nem Hőgyészen nőttem fel, de nagyon sokat voltam a nagymamáméknál egész életemben. Nagyon jó érzés "hazajárni", hogy nagyon sok mindenkit ismerek, nagyon sokan ismernek, köszönni az utcán, integetni az autóból a mosolyogva visszaintegető néninek...

És nagyon jó érzés, hogy mamiéknál teljesen otthon érezhetem, és otthon is érzem magam. Nem kell kérdeznem, mi hol van, kivehetem-e, odatehetem-e, mindennek tudom a helyét, tényleg mint itthon. Ha viszem a kajámat, tudom, mit fogok hozzá megtalálni az ottani hűtőben/kamrában/pincében/kertben. Szerencsés vagyok.

Étek (mind anyuéknál, a karajt vittem):

1.: rántotta (csöpp vajon, 4 nagy tojásból, sóval), darabka vaj

2.: kakukkfüves karaj, saláta

Mozgás (reggel, utazás előtt) 7km.

Kakukkfüves karaj

Életem első próbálkozása az egy darabban és nem szeletelve sütött hús. Vállon veregethetem magam, nagyon jól sikerült.

# Fogtam egy kb 60 dekás karajt.

# Késsel bevagdostam a tetejét (elég mélyen).

# Bedörzsöltem zsírral, sóval, fokhagymával, rengeteg fehér borssal.

# A tetejét vastagon megszórtam kakukkfűvel.

# Tepsibe tettem.

# A tepsit félig felöntöttem vízzel (így a húst kb félig ellepte.

# Előmelegített sütőben sütöttem lefedve 180 fokon 2 órán át.

# Ekkor negyed óránként lelocsoltam a saját levével, majd szintén lefedve tettem vissza a sütőbe. Így még kb 1 órát sült.

Csoda jó puha lett és eszméletlenül finom.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Főzés 2 napra

Napi 2 étkezés.

1.: tojásétel (rántotta), mivel most 4 napig itthon vagyok, ezt frissen készítem.

2.: hús, saláta (a salátát sem készítettem el előre)

Ami készült a délelőtti bevásárlás egy részéből:

- kakukkfüves karaj egyben sütve

- kollagén, avagy csontos hús 12 óráig lassú tűzön főzve (a zöldségeket már korábban kivettem, dobozban a hűtőben). Ha megdermed, kocsonyaként eszem majd, ha nem, akkor levesként.

- főtt hús (a levesből kivéve).

További dobozolós bejegyzések itt, majd a bejegyzés végén.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

89. nap

× Ne gondolkozz. Csak csináld. ×

Nem volt kérdés, kimegyek-e ma a piacra. Hiszen így, ebben a formában ma volt utoljára régi piac Mohácson. Átépítik. Haladni kell a korral. Pedig én így szeretem: a hatalmas vas tartóelemekkel, a hullámpalával. No de az élet nem áll meg. Minden változik.

Majd bolt.

Itthon jöttem rá, hogy elfelejtettem reggelizni. Fél 11-kor azért elkészült és be is falatoztam.

Étek:

1.: rántotta (4 nagy tojásból, sóval), darabka vaj, avokádó, retek

2.: csöpp minestrone, sajtos-hagymás-sonkás máj

Mozgás: videó + 6km

És főztem is 2 napra (vagyis még sül/fő, ha kész, jön dobozolós bejegyzés).

Filmajánló: The Magic Pill

88. nap

×Időnként a később átalakul és soha lesz belőle. Csináld most!×

A tegnap dobozoltból:

Reggel: 1 szendvics, kávé

Kora délután: minestrone (lisztek nélkül, reszelt cheddar sajttal), sült darált hús, batáta, brokkoli

Este: 2 szendvics

Frenetikus egy első emeleti panelból a kilátás az arborétumomra.

Mozgás:

Filmajánló: Az utolsó vakáció

Film itt

Dobozolás

Reggeli: szendvics 1 napra, holnapra + laktózmentes natur joghurt szederrel (házi, fagyasztott)

Ebéd: 2 napra: zöldséges paradicsomleves (lisztek nélkül), párolt brokkoli, főtt batáta (édesburgonya), hagymával sült darált marhahús

Vacsorát csak akkor fogok enni, ha éhes leszek. Van itthon saláta, tonhal, olívabogyó, az tökéletes lesz.

Mindez este 9-kor készült.

Igen, fáradt voltam.

Igen, legszívesebben mentem volna már aludni.

Igen, megtehettem volna, hogy ne főzőcskézzek.

Igen: a motivációm mostanában nulla.

Viszont tudom, hogy a nyávogás, a halogatás, a lustaság nem visz sehova. Nem kell full motiváltnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja, mi a helyes és aszerint cselekedjen. Csak csinálni kell.

Több dobozolós bejegyzés itt, majd a bejegyzések végi linkeken (igyekszem egyszer megint egybe szedni majd őket...).

86-87. nap

Olyan érdekes, ahogy alakul az élet. Régóta célom, hogy egyszerűsítsek mindenben, erre minden, de minden bonyolódik, nehézkesebb lesz, jönnek az akadályok. Kábé egy hónapja -is- úgy rendesen összejött minden és azon füstölögtem, hogy nem létezik, hogy nekem semmi nem megy elsőre, de sokszor másodikra, sőt harmadik próbálkozásra sem. Ha egy valami elintéződik, jön helyette kettő másik. Na most ez azóta is így van, sőt. Tegnap azon gondolkodtam, hogy tudnám ezt orvosolni. Ma reggel azzal a gondolattal ébredtem, hogy mi lenne, ha én erre azt mondanám, hogy ez a normális. És az a ritka, amikor valami megvan elsőre. Na erre át is állítottam az agyam: sok a megoldandó dolog, sok a gond, sok a probléma, és ez teljesen természetes. A mai nap is így telt, de szó szerint már nevettem magamon, hogy mennyire normális mederben folyik minden, például amikor megint utolértem hazafelé a szippantóst, vagy amikor munkába menet mi megy előttem 20-szal? hát persze, hogy érett trágyát szállító teherautó, előzni ugye nem lehet. És sorolhatnám. Mivel ma semmi az égadta világon nem sikerült első nekifutásra, megállapíthatom, hogy teljesen normális, átlagos napom volt. 😁

Kaja: ha tehetném, csokin élnék. Nem olyan régen volt egy időszakom, amikor ugyanez volt a szitu. Bele is mentem, egy csoki itt, két csokika ott. Meg is lett a következménye. Most akármennyire csábít a helyzet, egyszerűen azt mondom: nem. Ma még lecsúszott egy csokis keksz, egy, és itt akkor meg is állok.

Mozgás: iszonyatosan húzós volt az elmúlt hét, szinte csak aludni jártam haza, lehet kifogásnak felfogni, de semmi energiám nem maradt mozogni. Ezen a héten sem volt konkrét edzés, csak némi séta. De itt is előveszem a jobbik eszemet.

Motiváció: úgy konkrétan nulla. Viszont nem hagyom magam ebbe beleragadni. 

Dobozolás: hétfőn dobozolva volt két napra az élelmem, viszont idő nem volt mindent normálisan megenni. Aztán jött a mensi, a fájdalomcsillapító rendesen elveszi az étvágyamat, amikor meg már nincs fájdalom, jön az édesség utáni irdatlan vágy, és itt szépen vissza tudok csatolni a kajás bekezdésre. Ördögi kör. Ma viszont kicsit készültem étellel, például elmentem boltba. Korántsem ideális dolgokat vásároltam (jesszus, már ezredszerre próbálkozom a zöldséggel, eddig megvettem, aztán amikor megpunnyadt, kidobtam...), de majd kihozok belőle valami elfogadhatót.

A sulisok cukik. Nagyon. Nagyon sok tanítványom volt már, nagy részük nagyon édes, de ennyire különleges csapattal ezelőtt még nem találkoztam. Szerencsések, hogy egy ilyen pici iskolában tanulhatnak, ennyire családias légkörben. Én pedig szerencsés vagyok, amiért kicsit hozzájuk tartozhatok. Ma barkácsoltunk anyák napit. Rohan az idő. Már csak egy bő hónap van vissza a tanévből...

Így...

"Álmodd meg a célodat, és ha ébredéskor még nem valósult volna meg, hát tegyél érte. Az, hogy egész nap az ülepedet nyalogatod, mint egy kutya, nem sokat segít. Amíg élsz, minden nap van lehetőséged tenni valamit a testedért, valami jót cselekedni, tanulni valami újat, és legfőképpen Szeretni."

Pilát Gábor

Így... ☮️

85. nap

"Ha másokat kell bántani ahhoz, hogy erősnek érezd magad, rendkívül gyenge ember vagy."

Edzeni nemcsak a testet, hanem a lelket is kell. Az élet erről gondoskodik is. Jó érzés, amikor az ember eldönti, hogy nem fél a "rangban nála feljebb állótól", hogy nem engedi meg vadidegennek, hogy belemásszon a lelkébe, amikor kiáll önmagáért és nem tűri a gyalázkodást, amikor nem hagyja, hogy pisis gyerekként kezeljék és egy nem kis közösség előtt nevetségessé tegyék, nem nevén, hanem szimplán savanyú uborkának nevezzék (mindezt anélkül, hogy bármit tudnának róla(m), vagy hogy akár csak egyszer is magánemberként beszélgettek (beszélgettünk) volna). Nem gyűlölködik, nem vág vissza, csak dönt: eddig és ne tovább. 

Csokonai Vitéz Mihály: A hízelkedő

Vigyázz! ha a hízelkedő

Rád mosolyog: oly tűkör ő,

Kit mindég készen találsz:

Színén lefestve láthatod

Saját rózsás ábrázatod:

De csak míg előtte állsz.

84. nap

Ma jönne a heti összefoglaló, de nem mértem magam múlt héten.

Jött viszont, amire nem, vagyis nem most számítottam. Éreztem már délelőtt, hogy valami nem stimmel. Nem tudtam eldönteni, pontosan mi fáj, csak éreztem: valami nagyon nem jó. Vettem be egy fájdalomcsillapítót, amikor hatott, nem is volt gond már. Aztán délután jött, hogy oké, fagyikehely. Jöhet egy süti. Anyám, ennem kell. Szinte mindegy, mit, valamit. Kora este megint fájt, ahol délelőtt. Még ekkor sem gyanakodtam, aztán elkezdődött az a bizonyos, már évtizedek óta jól ismert fájdalom, és a 2. gyógyszernél már tudtam: ez bizony a télapó.

Hihetetlen, hogy amióta elmúltam 40, mennyit változom. Máshogy reagál a testem, máshogy működöm, sokkal nehezebben regenerálódok, változik a bőröm, a fizimiskám, a hajam minősége... Néha komolyan csak pislogok, és nehezen hiszem el, hogy ez az én testem. Pedig úgy néz ki, hogy az enyém, úgyhogy valószínű, hogy egy ilyen korszak jön: el kell fogadjam a változást, az újat, a mást. A menstruációm is olyan fél éve sokat változott. Nincs 2-3 napos "előjelző fájdalom", hanem ha fáj, akkor megjön. És a fájdalom is más jellegű, hirtelen, nagyon erős, a helye is megváltozott. Még rendszeresnek mondom, bár ez a mostani majdnem egy héttel előbb történt. Ez a nagy harci helyzet, nagy valószínűséggel ez a változó kor kezdete.

Tegnap szó szerint majdnem egész nap aludtam. Ennek ellenére este is jól aludtam és ma reggel nem tudtam, miért csörög a vekker... Sőt ma ebéd után is beájultam (ebbe belejátszhatott a nagy meleg és a fájdalomcsillapító is).

Délután kis kirándulás: Pécs, dzsámi és Frei.

Iszonyatos belépők vannak szinte mindenhol. A dzsámiban -ha jól emlékszem- 1984 körül jártam, persze nem is emlékeztem semmire. 1800 Ft/fő a jegy. Eddig nem éreztem, hogy hiányozna, de csináltatni fogok pedagógus igazolványt (miért nincs nekem?), mert több helyen kedvezményes jegyet lehet váltani a felmutatásával.

Hoztam egy programfüzetet. Szeretem ezeket, mert olyan helyeket is ajánlanak, amiről az ember amúgy nem hall, nem tud. 

Annyi, de annyi gyönyörű és érdekes hely van Magyarországon, a közvetlen környezetünkben is, szeretném egy részüket megnézni, bejárni, felfedezni. Sajnos ennek nagy része pénz kérdése (sokszor többe kerül a belépő, mint az útiköltség), de amíg a büdzsé engedi, szerintem érdemes. Mert mire várjon az ember? Miért nem most? Ha nem most, akkor mikor?