2015. november 8., vasárnap

Vasárnap: amikor a lehetetlen lehetséges, Magyarország 22.








Reggeli után nagy séta. 

Aztán ebéd.

Majd kis esti séta.

Dumcsi K-val, nagyon kedves kolleganőmmel, estig.

Aztán vacsora.

Majd válasz a Boszikonyha olvasók kérdéseire. Múltkor írtam, hogy vannak külföldi olvasók is és egy brazil fiatalember is írt kérdést a FB oldalra, a Freeleticsről, angolul. A., egy nagyon kedves blogolvasóm felajánlotta, hogy lefordítja a mondandómat angolra (amit nagyon szépen köszönök!), de chat lett a dologból és mivel megértettem, mit akar és ő is megértette, amit írtam, sikeresnek mondhatom az akciót. Mivel sosem tanultam angolt (csak oroszt és németet), nem semmi agymunka volt. A kigondolt választ rögtön németül fogalmaztam meg magamnak, abból következtettem az angol szórendre. A kijelentő móddal, jelen idővel elboldogultam, de hát kellett a múlt idő is, meg a jövő. Tudom, hogy létezik folyamatos meg befejezett (...) jövő idő, tízezer vonzatos ige, elöljárószó (...), biztosan sok dolgot elszúrtam, de a lényeg: folyamatosan ment a kérdés-felelet, megkapta és megköszönte a kért infókat, sőt "megbeszéltük" a freeleticses tapasztalatainkat is. Azért elfáradtam :)



Reggeli: rántotta, krémsajt, sült sonka, paprika
Ebéd. lecsós csirke, zöldséges rizs, 1 süti
Vacsora: krémsajt
Mozgás: 8 km séta (ebből 6 km tempós)


Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése