2014. augusztus 28., csütörtök

Csütörtök (Ausztria 14/11.)

R: kávé
E: 2 lágy tojás
V: sonkás-sajtos rántotta



Még ma is rossz volt a gyomrom, de a kis "böjt" határozottan jót tett.

Egészen biztos vagyok benne, hogy az életünkben minden okkal történik. Nem panaszkodhatom: az utóbbi másfél évben és főleg a legutóbbi két és fél hónapban zajlanak körülöttem az események. Történtek jó és rossz dolgok, voltam rózsaszín vattacukor-felhős boldog magasságokban és zuhantam a pokol bugyrának a legmélyére. A jó történéseket eddig természetesnek tartottam, a rosszakat büntetésnek, nem megérdemelt sorscsapásnak. Ma már tudom, hogy mindegyik lecke volt. Egy "házi feladat", ami megoldásra vár. A saját érdekemben, azért, hogy fejlődhessek, hogy közelebb kerülhessek önmagamhoz.

Minden történés, minden ember, akivel találkoztam, megismerkedtem, felvettem a kapcsolatot -vagy ők velem-, minden idézet, könyv, ami az utamba került, mind-mind okkal van jelen az életemben.

Június 21-e óta hihetetlen mértékben megváltozott az életem. Most életemben először nem menekülök el egy nehéz helyzetből, hanem megpróbálom -megpróbáljuk- megoldani. Életemben először nem feledkeztem önsajnálatba, hanem nagyon határozottan és tudatosan dolgozom fel a történteket. Ez az első életfázisom, amikor napról napra érzem, hogy fejlődöm, hogy egyre több mindent értek, egyre inkább képes vagyok az elengedésre, az elfogadásra, a múltam lassú, de biztos megértésére. Kezdek kitörni abból a páncélból, amit nem a családom, nem a múltam, nem a társadalom (...), hanem én építettem fel magam köré. És fantasztikus a páncél repedező résein át látni a beszűrődő fényt, beszívni a friss levegőt, tovább látni a saját horizontomnál.

Soha nem gondoltam volna, hogy az én picike kis elektronikus naplóm jó szórakozást jelenthet másoknak, hogy példaképként fognak tekinteni rám, hogy olvasni, használni fogják a receptjeimet, hogy kérdeznek, segítséget kérnek és fogadnak el életmódváltás témában. Azt sem gondoltam volna, hogy mindezt olyan sokan teszik, hogy szó szerint nincs időm azonnal válaszolni minden üzenetre. Hatalmas megtiszteltetésnek érzem, hogy hozzám fordulnak emberek, hogy hallgatnak rám, hitelesnek tartanak.

Ez a kis blog, az olvasók figyelme, G., a barátok, ismerősök figyelme, a saját magam fejlődése kifejezhetetlen mértékű hálát ébreszt bennem. Még a fél évvel ezelőtti énem is siránkozna most a sorsom láttán, de a mai egyszerűen csak hálás mindenért, ami történik vele. 

Ezekkel a gondolatokkal jöttem ma fel az esti munkaidő lejárta után a szobámba. Amikor bekapcsoltam a számítógépet, megláttam az egyik példakémen blogján egy címet. Rólam írt. Furcsa, de nagyon jó érzés. Itt találjátok: Mea, a Boszorkánykonyha blog írója. Őt pedig az én blogomon itt.

Minden okkal történik. És minden úgy van jól, ahogy van. :)

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése