2014. április 30., szerda

Belső csend: Önfeláldozás

Bizonyára sokaknak erről a szóról a nemes lelkűség, odaadás, önzetlenség jut elsőre eszébe, ami részben igaz is. Igen, jó néha önfeláldozónak lenni. Jó érzés segíteni másokon, és tényleg nemes lélekre utal, ha valaki képes más céljának érdekében önmagát egy kicsit háttérbe szorítani. Nagyon sokaknak ez nem megy. Aki egóista, önimádó, önérdekű ember, azzal ugyan előfordulhat, hogy céljai elérése érdekében néha segít másoknak, de őket inkább az elvárás, és nem az őszinte szeretet vezérli (ez is csak egy lecke, egy tanulási folyamat része, nem ítélkezem).
Az, aki őszintén, jó szívvel segít, ad, már érti az egyetemes törvényeket. De nem kell szolgává válni. A szolgálat és a szolgaság két külön fogalom. Aki önfeláldozó, áldozati szereppel született, az is egy döntés egy választás. Ő ezt akarja megtanulni. Hagyja, hogy mások átgázoljanak rajta, engedi, hogy kihasználják jószívűségét. Ez által tapasztal.
Én megint csak az arányra szeretném a figyelmetek felhívni. Nem szabad a végletek között mozogni. Légy segítőkész, ezzel önfeláldozó, de csak egy egészséges szintig. Ne ess a másik végletbe, és ne add fel önmagad és az életed. Kell annyira önzőnek lenned, hogy te legyél a legfontosabb. Nem áldozhatod fel magad másért, mert a saját életedért vagy elsősorban felelős. Ráadásul, ha kiveszed a másik kezéből az életét, azzal nem segítesz, hanem pont az ellenkezőjét váltod ki. Még önállótlanabbá, még inkább áldozattá alakítod őt. És magadat is.
Segíts, de ne hagyd, hogy rád telepedjenek, és kihasználjanak. A cserének minden kapcsolatban meg kell, hogy legyen. Adj, elvárások nélkül! De tudd, hogy neked is jár ezért valami. Minimum a tisztelet és a köszönet. Nem várod el! De mivel segítesz, normális dolog, hogy ez neked jár. Nem kell kimondani. Elég érzés szintjén. Ha csak elvesznek tőled folyamatosan, és nem kapsz, megborul az egyensúly. Vagy te fogsz kiborulni, vagy a másik fog elárulni téged. Pont azért, mert csak elvett tőled, és nem adott vissza semmit. Önmagát fogja kiírni az életedből, mert tudja, hogy nem korrekt, amit csinál, ezért produkál (tudat alatt) valami olyan szituációt, hogy eltűnjetek egymás életéből. Nem engedi a lelke, hogy kapjon, és ne adjon cserébe.
Ilyenkor te azt érzed elárult, becsapott. Segítettél neki, és ez a hála? Közben rosszat tettél vele. Egyfolytában elnyomtad őt, gyengének tekintetted, és felmentetted a cselekvés alól. Ezzel ártottál magadnak is, mert szolgalelkűvé váltál, és tudat alatt a megmentő szerepébe helyezted magad.
Az igazi önfeláldozók önpusztítók. Képtelenek áldozati szerepükről lemondani még akkor is, ha TUDJÁK, hogy tönkreteszik az életüket. Váltani szeretnének, másképp csinálni, de képtelennek érzik magukat rá. Aztán cserbenhagyják őket, becsapják őket, kibeszélik, mert ők mindenki lábtörlői, akikkel mindent meg lehet csinálni. Ez mögött önbizalomhiány, önszeretet-hiány, önbecsülés hiány áll. Annyira vágynak a szeretetre, hogy mindent elviselnek. Lehet mögötte karmikus adósság is, amikor az önbüntetés kényszeríti az önfeláldozót arra, hogy erőn felül segítsen.
Ha feláldozod saját magad, azzal nem segítesz senkinek. Lebecsülöd őt, meghazudtolod Önmagad. Igen, néha kell, hogy visszavond magad, úgymond „feláldozd saját érdekeid”, de csak átmenetileg. Mert emberséges vagy, és segíteni akarsz, megteszed. De utána ne feledd ismét elővenni Önmagad, mert Önmagadnak kel, a legfontosabb legyél.
A legnagyobb önelégültség azt hinni, hogy akkor vagy jó ember, ha mindenkinek segítesz. Ez csak magamutogatás. Akkor cselekszel helyesen, ha képes vagy megtalálni az egyensúlyt Önmagad és környezeted igényei között. Amikor érzed, hogy a feléd érkező kérés vagy impulzus terhes, akkor ne foglalkozz vele, nincs vele dolgod. Ha csak azért segítesz, mert mit szól a környezeted, akkor ne tedd. Ha szívből jön, akkor viszont akkor se sajnáld, ha ezzel valaki visszaél. Ne változz, maradj az a kedves, szerető, nyíltszívű ember, aki vagy. Ő meg rendezze le magában a maga hozzáállását, mert ahhoz közöd nincs. Ne zárd el Önmagad, ne tedd börtönbe egy részed sem, másért.
Soha ne várj el a segítségért semmit, és akkor nem fog csalódni sem!
/Horváth Gabriella Tek Kineziológus/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése