Mostam, főztem, takarítottam, elpakoltam, gyógyszert adagoltam, de mindez pite ahhoz képest, hogy E. mennyire elviselhetetlen volt ma. Nagyon 85 éves, nagyon öreg, nagyon feledékeny, de ugye ezek tények, és rendben is van, viszont egész nap kötözködött, kritizált, természetesen a kajálásom volt az egyik fő téma. Más se ment a mai napon 10 órán keresztül, mint miért eszel? most miért nem eszel? miért ezt eszed? miért nem iszol almalevet? meg kell enned az almát! miért nem eszel a süteményből? miért csak levest eszel? ... ... ... És el kell hinnetek, hogy így a 11. folyamatos munkanapon már iszonyatosan zavaró. Mert hiába válaszolok (totál normál hangnemben, nyugodtan), még válaszolni sem tudok jól, mert abba is beleköt, mert semmit nem jól tudok. Szerinte.
Elfogyott az otthonról hozott kajám, és még 3 nap visszavan, meg az utazás haza. Így mondtam neki: vennünk kell húst. Már ezen ment otthon a nyavajgás. A boltban meg a hiszti. De holt nyugodtan kijelentettem: nem gond, majd én megveszem a húst, és holnap odaadom a lányának a számlát. Na, ekkor kezdődött igazán a hiszti, vagyis kezdődött volna, mert otthagytam és elmentem nézelődni. (A fél szemem azért rajta volt, tisztában vagyok a munkaköri kötelezettségeimmel.)
Komolyan mondom: nem volt étvágyam a vacsorához. Amúgy is itt úgy eszek, hogy közben hallgatom az állandó kritizálást, mert mindenki hülye, mindenki buta, senki nem ért semmihez, én meg miért ezt eszem és miért így és miért ennyit... A mai reggelinél jöttem rá, hogy gyakorlatilag igyekszem a kaját olyan gyorsan magamba tömni, amilyen gyorsan csak tudom, nem is igen érzem az ízét! Hogy aztán felkeljek és szöszmötöljek a mosogatónál, amíg őnagysága befejezi az étkezést. Mert ott ülni vele szemben már egyszerűen sokszor nem tudok.
Rengeteg hasonló dolog volt ma, gyakorlatilag folyamatosan. De este beszéltem K-val telefonon, és eleve jó volt, hogy valakinek elmondhattam, másrészt pedig mondott néhány olyan dolgot, amivel sokat segített (megint).
Így a nagy wellness terv ma terv is maradt.
Reggeli: 3 tojás + 1 fehérje, sonka, 1 paradicsom, saját kenyérke, tejeskávé.
Tízórai: -
Ebéd: Az utolsó, kis adagocska husimat felturbóztam levessé: kókuszzsíron hagymát pirítottam (csak félbe vágva), rádobtam 1 paradicsomot (félbe vágva) és 1 szelet paprikát. Erre jött az elősütött husi falatokra darabolva, kb 4 deci víz, só, bors, natur vegeta (ezeket is mind otthonról hozom), készre főztem. A zöldségeket a végén kivettem belőle (nem szeretem ezeket így a levesben megfőve, az ízük viszont illik bele).
Uzsonna: 1 adag fehérjeturmix, kesudió.
Vacsora: tojássaláta (mint tegnap).
Ez még fogyókúrás étrendnek is röhejes, nem hogy segítene előcsalogatni az izmaimat...
Tartok tőle, hogy be kell érned azzal hogy TE tudod hogy jól csinálod amit csinálsz. TE tudod hogy igazad van, nem kell másnak is elhinnie.
VálaszTörlésÉn akkor adtam fel, amikor egy exosztálytársam anyukája (egy helyi étterem egyik szakácsnője !!!) kérdezte meg tőlem hogy "ez valami szekta?" Mire én elmagyaráztam hogy nem, ez nem szekta, hanem..... -- és kifejtettem álláspontomat.
Jött is a válasz:
-Jó, jó, de melyik szekta?
Pedig az életkora < 85/2 volt, régi vendéglátós család, férje a vendéglátóipari szki-ben tanár...
Igazad van :)
TörlésMit adtál fel? És tényleg feladtad?
Azt adtam fel hogy elmagyarázzam bárkinek hogy miért eszem úgy ahogy eszem. Az esetleges kérdésre a válasz, hogy "azért mert én így döntöttem". Ebbe nehezebb belekötni, mint ha elkezdem ecsetelni a különféle táplálkozási irányzatok előnyeit-hátrányait. Ha pedig azt kérdezik hogy ezt vagy azt lehet-e enni, azt mondom hogy enni mindent lehet, csak nem érdemes.
VálaszTörlés