2013. március 13., szerda

Élet(kedv)mentő puncs szelet

Kegyetlen nehéz nap volt ez. 2013-ban az első, és biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Emberből vagyok. Ha gép lennék, más lenne, de nem vagyok az. Nem edzettem végül. Fáradt és nagyon nyűgös voltam egész nap. Egész nap a kaján járt az eszem, hogy mik lennének, amiket megennék. Olyan dolgok is szerepeltek a sorban, amiket eddig nem is szerettem. Aztán egész délután azt soroltam, miket szeretnék enni. Szó szerint soroltam. Ott volt M., és végül elvitt cukrászdába.
 
 
Egy puncs szeletet ettem, a tetejét M-nak adtam, mert a tömény cukrosat sosem szerettem, de maga a puncsos-mazsolás sütirész isteni volt!!! No meg cukrászdában sem jártam évek óta így beülni sütizni :) Amikor hazaértünk, már röhögtem magamon, mert akkor meg elkezdtem gyűjteni azokat a dalokat, amik kajáról szólnak!!! :) Buggy-buggy, kicsi boszi, így jár az, aki 100 g körülire csökkenti a napi szénhidrátbevitelét! Mert közben rájöttem, hogy már próbálkoztam ezzel, de mindig ez a vége: depi, kiakadás, rossz kedv, blabla, megzizzenés. Jól van, túléltem. Levontam a következtetést, pont. A sütit nem bánom, jólesett. :)
 

4 megjegyzés:

  1. Jól tetted!! Egészségedre ;)

    VálaszTörlés
  2. Már éppen akartam kérdezni hogy a kedves blogoló Boszi mindig jókedvű-e vagy csak amikor blogot ír...
    Minden jó ha vége jó :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alapban vigyorgó boszi vagyok, de a napi 100 g és az az alatti CH kihozza alólam a seprűmet... De így van: minden jó, ha vége jó :)

      Törlés