Reggeles, méréses

(kép)

 

Itt van az új év eleje. Régen mértem már magam, hát legyen.

 

	2012. 08.06.	2012. 10.28.	2012. 11.04.	2012. 12.07.	2013. 01.02.	Változás 5 hónap alatt
magasság (cm)	164	164	164	164	164	-
mérleg (kg)	63.8	59.4	59.6	58.6	59.5	-4.3 kg
kar	30	30	29	29	28	-2 cm
mell alatt	79	76	75	74	77 (?)	-2 cm
derék	80	74	74	73	73	-7 cm
csípő	87	84	81	80	80	-7 cm
combtő	60	56	55	54.5	54	-6 cm
comb	58.5	55	54.5	54.5	54	-4.5 cm
térd fölött	39	39	38	38	37	-2 cm
vádli	36	36	34	34	34	-2 cm

 

Ha a ma reggeli mérés fél évvel ezelőtt történik, a mérleg kijelző látványától dobtam volna két hátast, aztán sírva menekültem volna a nutellás üvegem felé egy kis megnyugtatásért. Na, ez azért túlzás, de kiakadtam és dühöngtem volna, amiért 90 dekával többet mutat mint legutóbb. Örülni nem örülök, de hidegen hagy, hiszen centikben viszont van változás, méghozzá éppen azokon a helyeken, ahol rettenetesen vágyom a változást: combtő minusz fél centi, comb minusz fél centi. :)

Gyakorlatilag 4 centit szeretnék még a combomból lefaragni, és most egyelőre ez sokkal jobban érdekel, mint hogy elérem-e az 57 kilós álomsúlyt. Hogy miért is? Ezt figyeld!

 





 

A képet Zs. tette fel a BB csopiban, És baromira igaz. Ez a nő mindkét képen 55 kiló. Csak az a nem mindegy, hogy ez az 55 kiló nagy részben zsír, vagy hogy ez az 55 kiló csupa izom. Mérésre ugyanannyi, csupán a zsír  nagyobb teret tölt ki (de még mennyivel!), az izom pedig gyönyörű :)

 

És a táblázatom utolsó oszlopa az, ami igazán számít, ha a számokról van szó. No és mindez képpel illusztrálva:

 



 

Úgyhogy nincs kétségbeesés. Csak öröm van, és elégedettség, és a rendíthetetlen hit, hogy a befektetett (nem kevés) munkámnak igenis megvan az eredménye. Messze még a cél, de haladok. Minden egyes nappal egy kicsivel közelebb kerülök a kívánt tükörképemhez. És ez hatalmas erőt ad ahhoz, hogy eszembe se jusson feladni. Óriási energiát szabadít fel ahhoz, hogy csak menjek, menjek töretlenül előre, ne foglalkozzak mások véleményével, figyelmen kívül hagyjam az esetleges kritikákat, és hogy nap mint nap legyőzzem a kisördögöt, a tudatalattimat, ami életem minden egyes percében szeretne meggyőzni arról, hogy éhes vagyok, hogy ma igazán ki lehetne hagyni az edzést, hogy ő sokkal jobban érezte magát, amikor még a képen látható nadrág is rendesen szűk volt. Ahhoz is erőt ad, amit az este műveltem: hogy ne lehessen kísértés, a konyhából és a speizból kipakoltam mindent, ami azért volt, hogy "ha esetleg jönnek a gyerekek", "legyen, hátha betoppan valaki"... Mank süt nekem kenyeret, így "cserébe" megkapja a kis szeretetcsomagomat. Örülni fog neki, ő nem "diétázik" :)