Tegnap szörnyen későn mentünk aludni, konkrétan ma. Reggel M. előállt egy ötlettel: süt a nap, menjünk túrázni. Mentünk. Ha már tegnap a farsangon Cheryl Strayednek öltöztem. 😁
Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
2023. február 12., vasárnap
Vasárnap
2023. február 11., szombat
Péntek
Hosszú volt a nap, mégis iszonyatosan gyorsan elröppent.
Szombaton is munka: farsang. (Aztán családi program.)
Fellépünk egy szülők-nevelők (inkább szülők-gyermekfelügyelők) mini tánccal, aztán Cheryl Strayed leszek.
2023. február 9., csütörtök
Csütörtök
A napi nyolcas penzumból hét 100%-os, egy 25%-os. Vacsorázni elfelejtettem, de nem gond, gyűjtöm a kalóriapuffert szombatra: sok finomság lesz a bálon is, aztán szülinapi vacsi. 😇
A munka-kajci dobozolva.
Reggeli: tökmagkrémes pur kenyér, paradicsom. Hiszitek vagy nem, ma is készült egy nagy adag tökmagkrém. És nem, még egyáltalán nem unom. 😊
Tízórai: mogyoró, alma.
Ebéd: (ennek az elkészítését M. vállalta, köszönet érte) spenót, tükörtojás.
...........
Egyáltalán nem biztos, hogy ahogy én eszem, az a tuti. De abban biztos vagyok, hogy az "okostányérprogramon" lehetne javítani. Meg a reggelin. Már ha a gyerekek egy része egyáltalán enne reggelit. A suliba hozott reggelik nagy része gyors felszívódású szénhidrát, full cukor. Emellett a tízórai és az uzsonna ugyanez, sokszor tejtermékkel megspékelve. Nem csodálom, hogy a prüntyők folyamatosan éhesek. Az ebédek jó részére azt mondanám, hogy rendben. Ez egy random fotózott gyerek tízórai és az enyém.
2023. február 8., szerda
Szerda
2023. február 7., kedd
Ha mindenki úgy tösz, ahogy tönni köll, akkor minden úgy lösz, ahogy lönni köll
Kedd
Vannak dolgok az életben, amikről tudja az ember: nem jó, nem jól teszi, nem kellene. Mert előbb vagy utóbb következményei lesznek. De teszi továbbra is, mert hát még minden oké, még nincs nagy baj, még nem látszik, nem érzi. Néha tesz ugyan kisebb lépéseket a változásért, de hát ahhoz előre kell gondolkodni, esetleg máshogy kellene tenni ezt vagy azt, és hát még minden oké, még nincs nagy baj, még csak kicsit látszik, még csak kicsit érzi. Tényleg valahogy úgy van az, hogy addig nem változtatunk, amíg nem fáj eléggé. Sok mindenről szó lehet, de az ember csak akkor kezd komoly gondolkodásba, változtatásba, amikor megijed, ráijesztenek, vagy amikor már késő. Addig szuper jól lehet kifogásokat gyártani.
A 2020-21-es évem tényleg rettentően kemény volt. Eljutni odáig, hogy már szinte nem tudom ellátni magam, fájdalomcsillapítók mellett is folyamatos görcsökkel, fájdalommal tengődni kegyetlen. Aztán a műtét és a felépülés sem volt könnyű menet. De ennek már egy éve. És sok dolog van, amit azóta is halogatok, és bár van jó néhány ok is, amiért nem teszek meg ezt vagy azt, mégsem írhatom már az endometriózis számlájára, a körülmények okolása pedig egyenlő a kifogáskereséssel. Úgyhogy le kell ülnöm magammal (ma) és megbeszélni, hogy akkor eddig és ne tovább. Kemény menet lesz.



















































