Túra: Feked

"Feked Magyarország egyik legdélibb részén, a Mecsek nyúlványai között, hegyes-völgyes, gyönyörű erdős területen fekszik. Pécsvárad felől a 6-os számú főközlekedési útról letérve bő tíz percnyi kellemes, részben erdők között tartó autóút után érkezhetünk meg a dombok-völgyek között megbúvó településre. Az új M6-os autópályán az alagutaknál lévő Pécsváradi (Sombereki) kijárótól pedig még rövidebb idő alatt eljuthatnak hozzánk. Sajnos, vonat már nem jár ezen az útvonalon, de busszal még elérhetőek vagyunk." forrás és infók itt

"Amikor valaki Fekedet keresi, akkor azt a helyet találja meg, mely nekünk, fekedieknek bárminél többet jelent. A világnak lehet számtalan gyönyörű városa, lélegzetelállító természeti szépsége, gazdagsága, de FEKED számunkra mégis más. Ha jellemezni kellene ezt a baranyai aprófalut, akkor talán úgy kezdeném, hogy a mi falunk ott fekszik, ahol a Kelet-Mecsek belesimul a Geresdi-dombságba. Lágy dombokkal ölelt, hosszú völgyekkel tagolt, többnyire erdővel borított változatos felszínű táj egyik völgyében bújik meg az alig százötven ház alkotta falu, a Karasica két partján, ott, ahol a patak útjának indul. A községet a mai napig többnyire a XVIII. században a Fuldai Apátság területéről betelepített németek leszármazottai lakják, akik magukkal hozták kultúrájukat és szokásaikat, de újabban az ország és Európa más tájairól is érkeznek hozzánk a letelepedni vágyók, valamint a csendet és nyugalmat áhítók, akik ebben a meghitt faluban szeretnék kipihenni a világ zaját. Közigazgatási szempontból Feked a háború után elvesztette jelentőségét. Mára sajnos fel kellett adjuk iskolánkat, óvodánkat és szinte az összes intézményünket, de az önkormányzat, a lakosság, valamint az elszármazottak összefogásának köszönhetően településünk fejlődésnek indult, amely alatt nem csupán infrastrukturális beruházásokat kell érteni, hanem ennél fontosabb annak a szellemnek az ereje, mely ezt a közösséget formálja. Nem szeretném hosszan untatni a látnivalókkal, a különböző rendezvényekkel és a nálunk egyedülálló építészeti örökséggel, inkább arra kérem, böngéssze oldalainkat és legyen részese annak a csodának, amit FEKEDnek hívnak." forrás

"Kék irányított körtúra (Fekedi keresztút)

Útvonal: Feked, Z▬ – Schmidt-kereszt – Stiller-kereszt – Gyantás-völgy – Harsányi-kereszt – erdei feltáróút – Kökény-árok – Pest-kereszt – Feked, Z▬
Táv: 9,5 km. Menetidő: 2,5 – 3 óra
Jelzésünk Feked fő utcájáról indul, a templomtól északi irányban, kb. 200 m-re.

Zöld irányított körtúra

Útvonal: Feked, Z▬ – Schmidt-kereszt – volt vasútállomás – Jakabéczy-kereszt – Weber-kereszt – Jaschek-kereszt – István-kunyhó – Harang-tető – Stiller-kereszt – Feked, Z▬
Táv: 13,2 km. Menetidő: 3,5 – 4 óra
Jelzésünk Feked fő utcájáról indul, a templomtól északi irányban, kb. 200 m-re.

Zöld sáv jelzés

Útvonal: Feked – Határ-gerinc – Harsányi-kereszt – Ófalu – Héthárs-tető – Hesz-kereszt – Erdősmecske – Erdősmecske, volt vasútállomás autóbuszmegálló – Kisgeresdi-erdő – Kisgeresd – Geresdlak – Hidáki-völgy – Maráza – Lókúti-pihenő – Liptód – Szilvás – Váralja – Török-vári pihenő – Máriakéménd, autóbuszmegálló
Táv: 17 km. Menetidő: 5,5 – 6 óra
Túránk Fekedről az autóbuszmegállótól indul." forrás, további túrák és infók itt

"A szokásos falusi látnivalókon túl (műemlék templom, patinás keresztek, szép kálvária, érdekes középület(ek)) Fekeden szinte az egész falu látnivaló. A közúton a faluba érve ugyan még hagyományos falusi utcaképpel találkozik a betérő, mint bármely más, hasonló településen. Azonban ahogy közeledik a falu központja felé, egyre bővül a látvány is. Az utca másik oldala is megjelenik a maga eredeti szépségében. A két utca között rendezett közterületek, terek, patak, sétáló utakkal, romantikus kis híddal, padokkal. Az alábbi felvételekkel és a fekedi oldalakon megjelenő korábbi és további képekkel illusztrálni szeretnénk mindazt az élményt, amit a település látványa a helyszínen nyújthat. Nem beszélve arról a békéről és nyugalomról, ami itt várja az idelátogatókat... Az 1765-ben épült, 1846-ban bővített, majd 1992-ben felújított templom műemlék. Különlegessége a toronysüveg gazdagon díszített rézborítása. Műemléki védelem alatt áll a copf stílusú szószék is, amely helyi mester keze munkáját dicséri." forrás

Megjegyzés:

A faluban található egy népismeret tanösvény is, látogatható önállóan vagy vezetéssel. A feladatok szuperek, akár egy egész napos program is lehet sétával, túrával egybekötve.

Vezetés a 69/950016 vagy a 30/204 3240 telefonszámon kérhető. A vezetés javasolt időtartama 90 perc, díja 500 Ft/fő. 

A tanösvényhez kísérőfüzet is létezik, letölthető innen.

További infó itt.

Olyan ez...

Népismeret: Speisekammer továbbgondolva

Kolleganőm ilyen lámpásokat barkácsolt a gyerekekkel

Olyan ez az év, mintha az eddigi 44 évem esszenciáját kapnám egyszerre: leckékből.

Olyan ez, mintha egy átfogó ismétlés lenne. Nagyon gyors egymásutánban megismétlődnek eddig megélt helyzetek, mintha vizsgáznék abból, mit tanultam meg. Érdekes módon azonnal tudom, mi volt az előző élethelyzet, ami most ugyan máshol, másokkal, de pontosan ugyanúgy ismétlődik, és a legtöbbre azonnal és most már jól tudok reagálni. De vannak leckék, amiket csak most sikerül megoldani, és olyan ez, mintha rossz diák lennék: vannak feladatok, amiknek neki sem akarok kezdeni, amiket nem vagyok hajlandó megoldani (pedig tudom a megoldást, azt is tudom, ha nagyon jó lenne, ha meglépném, mégsem teszem...).

Olyan ez, mint egy neverending sztori, már ami a munkámat illeti. Minél többet dolgozom, készülök, annál több minden marad, annál több dolog van hátra. Ha szó szerint a nap 24 órájában csak ezzel foglalkoznék, akkor sem végeznék. Ha egyszer úgy érzem: sínen vagyok, tutira kiderül, hogy ja, x műsorra is készülni kell. Ha az is megvan, már közben jön, hogy de az x versenyre is készülni kell. És ez folyamatosan így megy, ez egy önmagába gyűrűző spirál. Tegnap volt a napja, hogy egyszerűen feladtam. Bent maradok a héten minden nap tovább, de itthon nincs iskola, max a netről menthetem le magamnak, ami jó ötlet és épp a szemem elé kerül. Szeretem a munkámat, szeretek készülni órákra, új dolgokat kipróbálni, modernizálni, de nem szeretnék újra a ló túlsó oldalára átesni és visszaváltozni munkamániássá. (Akkor voltam az, amikor nem találtam semmi értelmét az életemnek, hát ezt a kérdéskört szépen magam elől eltussolva és homokba dugva a fejem akkor a munkába menekültem. Boldogabb nem voltam, csak nem kellett magam előtt bevallanom, hogy a munka nélkül cart sem érek, a tükörbe nézve, az igazságot önmagam elől is jól eltitkolva könnyebb volt úgy hazudnom magamnak.)

Olyan ez, amikor "ellopják" az ember fotóit, gondolatait, amitől régen sikítófrászt és dührohamot kaptam, ma meg konstatálom, aztán legyenek vele boldogok.

Amikor új emberekkel hoz össze a sors, érdekes módon olyanok ők, amilyen személyiségekkel már találkoztam. 

Valahogy az első képből van a több, talán azért, mert ezt a helyzetet még mindig nehezen kezelem. (Kellene szereznem ilyen tusfürdőt.)

A második szitut viszont nagyon megérzem (mindegy, hogy férfiról, nőről, gyerekről vagy felnőttről van szó).

Ma is ezt éreztem, amikor folyamatosan csináltam a dolgomat, és nem csökkent a teendők listája, kupaca. És olyan fáradtan értem megint haza, hogy ihaj...

Teljesen olyan ez (a társadalom), hogy az ember szinte el is felejti, hogy ember, hogy élőlény, hogy társas lény, hogy szükségletei vannak. Mert hulla fáradtan ágyba zuhan, hulla fáradtan felkel, rohan a munkába, ahol nincs idő enni, mosdóba menni, szusszanni (és én még csak nem is egy szalagsoron dolgozom...), ahol csak feladatok vannak, és konkrétan csak elvárás van mindenfelől, hazaesik, hulla fáradtan megy aludni (és nekem még gyerekem sincs...), és ez így megy a nyugdíjig (?), aztán öregség, betegség, örök csicsika.

Nem panasz ez, csak ez így nem jó. De gondolkodom megoldáson. :)

Amikor...

Amikor nem a füzetben dolgozunk, hanem tevékenységgel bontjuk a kétjegyű számokat egyesekre és tízesekre, csoport munkában.

Amikor spontán alakul úgy, hogy a gyerekek segítenek.

Amikor örömmel jönnek oda egy őszi kép kedvéért.

Amikor egy szülő reggeli gyümölcs felajánlásából a kollegád gyümölcs salátát készít a gyerekeknek és a felnőtteknek.

Amikor minden változik...

Lufikirálynő...

Hinda Vichi: Meselovagok. Már a 3. kötetnél tartok, nagyon-nagyon szuper könyv.

A reggel vörösen köszöntött.

Suli, játék, napfény.

Lufiságom ma rekordokat döntögetett. Szó szerint úgy érzem, az alhasam ennél jobban már képtelen felfújódni, mert szétdurran.

Ma a gyomrom is nagy mértékben csatlakozott. Mintha nem is lennének melleim (pedig vannak)...

November közepére van időpontom a dokihoz. De mivel orvosilag szinte minden leletem negatív (megjött az immunológiai vérvizsgálat eredménye is, 100%-ban negatív), azt hiszem, nincs sok értelme tovább kutakodni. Az én Őrangyalom javasolt valamit, azt még kipróbálom, aztán ha ott sincs eredmény, hordom megint a lebernyeg ruháimat...

Néha rendesen neki tudok keseredni. Mert hogy nézek ki, de ez a legkevesebb. Civilizált helyen élek, lenne lehetőségem viszonylag normálisan enni, megvásárolni az ételt, mégsem ízlik semmi, már ha tudok enni, már ha van időm enni. Paradox helyzet, hogy sokszor hasonlít a hasam egy éhezőéhez. Nekikeseredek, aztán végiggondolom, milyen szerencsés vagyok: van munkám, fedél a fejem felett, autóm, ismerősök, család... Áram a lakásban, víz, fűtés. Tele a szekrényem ruhákkal. Több cipőm is van. Meleg kabátom. Azt hiszem, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy csak azért, mert fel van fújódva a hasam, fájogat, nincs rendes emésztésem meg étvágyam, magam alatt érezzem magam. Kutya kötelességemnek érzem a nálam sokkal rosszabb helyzetben lévőkre gondolva, hogy a lehetőségekhez képest jól érezzem magam a bőrömben, de semmiképp nincs jogom panaszkodásra. Úgyhogy mára be is fejezem, jöhetnek a Meselovagok.

Összefoglaló: 44. hét

Összefoglalók 1-32. hét itt
33. hét itt
34. hét itt
35. hét itt
36. hét itt
37. hét itt
38. hét itt
39. hét itt
40. hét itt
41. hét itt
42. hét itt
43.hét itt

Heti haladás 49km, idei eddigi összes 1600km.