2013. szeptember 14., szombat

Nyaralás, 2. nap - avagy péntek 13., ami sajnos beigazolódik...

Csodálatos reggeli után a meseszép erdős és szerpentines hegyi úton -naná, hogy én vezettem!- célba vettük Kékestetőt. Sosem jártam még itt, Magyarország legmagasabb pontján, 1014 méter magasan.
 
 
Sok fokkal lett hűvösebb fent, a torony teteje már a felhőket kóstolgatta. :)

 
És a kő, amit eddig csak könyveb láttam :)
 
 
A kilátás pazar. Szemmagasságban felhők, és nagyon-nagyon messze ellátni.

 
És még világítótorony (szerűség) is áll a torony mellett :-)

 
A fedett kilátóban mini üveg kiállítást lehet megnézni, több mint 100 apró üveges ital, még olyan régről is, amikor 9 Ft-ba került.

 
Paleósoknak:

 
Csak nézelődtem és nézelődtem, gyakorlatilag tátott szájjal telt a délelőtt.
 


 
Gyöngyös felé Mátrafüreden megnéztük a Palóc múzeumot, ahol egy nagyon lelkes néprajzos emberke mesélt a palócság viseleteiről, szokásairól.


 
Aztán tovább autóztunk Gyöngyösre, megvettük a jegyet a kisvasútra, majd kerestünk egy utazási irodát, ahol nagyon kedvesen tájékoztattak minket a környéken fellelhető szépségekről, érdekességekről.
 
Majd kerestünk egy helyet, ahol enni lehet. Egy pizzeria mellett döntöttünk, és nem bántuk meg. Mennyei volt az ebéd, az árak itt is a földön járnak, nagyon gyors, kedves volt a kiszolgálás, tiszta a mosdó, tehát pörfikt.



 
És mivel csak akkor létezhet magasság, ha van mélység is, hát a nagy magasság után elkezdődött a zuhanás, csak akkor még nem tudtunk róla...
 
Gyanútlanul megnéztük a katolikus templomot, egy hölgy körbevezette minket, mesélt.

 
Napoztunk a 48-as emlékparkban...

 
... hiszen volt még egy kis időnk a kisvonat indulásáig. És itt még mindig nem sejtettünk semmit...
 
Gondoltuk, hogy visszamegyünk a kocsihoz, és akkor...
 
Nincs.
Itt sincs.
Kipakolás.
 
EZ NEM LEHET IGAZ!!!!
 
ELHAGYTAM A KOCSIKULCSOT!!!!!
 
Fent az Északi középhegységben, a szállodától több 10 km-re, behúzott kézifékkel, sebességben...
 
Életemben ilyen gyorsan nem száradt ki a szám és sztem a nyáron felszedett barnaságom hófehérbe válthatott... M. már tervezte, hogy mit kell majd tenni (csörlős tréler, busszal vissza a szállodába...) és hogy mennyibe fog kerülni. Persze rögtön rohanni kezdtünk vissza az eddig megtett útvonalon, néztük a járdát, talán... Utazási hivatal, kérdezem, nem látták. Nyomás tovább. Egy hang sem jött ki a torkomon, csak belül koncentráltam teljes lényemmel arra, hogy meg kell lennie. Futólépés, nem lehet, hogy egyszer jutok el pihenni, és így legyen vége! Pizzéria: arra emlékszem, hogy itt még a kezemben volt. Talán. M. be sem jött velem, nekem pedig nem volt időm azon gondolkodni, hogy éppen összeroppanok a feszültségtől. Bekukkantottam futtomban a teraszra: valami ismerős dolog a széken. Vagy csak SZERETNÉM látni? Rohanás be, az asztalunk... Semmmi. A szék, ahol a szatyrom volt:
IGEEEEEN!
Felkaptam, és rohantam vele kifelé: M., megvaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan!!!!!!!
Csodálom, hogy nem fajadtm sírva a megkönnyebbüléstől és az örömtől...
csak szorongattam a kulcsot, puszilgattam, és hálát adtam mindenféle égi szerzeményeknek, szenteknek, a tízmillió őrangyalomnak, a sorsnak, az univerzumnak (... ... ...)...
 
Ránéztem az órámra: van 4 percünk, akkor elérjük a kisvonatot. Vgtába csaptunk, keresztül Gyöngyös belvárosán. Szép lett volna a sztori vége, ha most jönnének a vonatos képek, de lekéstük.
 
Mákunkra viszont visszaadták a jegy árát :-)
 
Iszonyatosan remegő kezekkel és lábakkal ültem be a kocsi csomagtartójába kicsit megnyugodni, aztán újraterveztünk...
 
Így jutottunk el Gyöngyöspatára, egy nagyon érdekes templomban. A Kisboldogasszony római katolikus templom oltára (Jessze oltár) fából készült, Jézus családfáját ábrázolja. Maga a templom is egészen különleges kint is, bent is.
 



 
Majd hazafelé betértünk Mátra-Sástón az Oxygen Adrenalin Parkba, ahol ugyan már nincs szezon, de néhány játék még működik. Így megejtettem életem első bobozását, hát szörnyen féltem, de szuper volt :)



 
Volt állatsimogató is, ahol ...

 
.. lakik Gigi, a Tündér Lalából! :)

 
Szemben csodás volt a kilátás.

 
Hát minden jó, ha vége jó...
 


2013. szeptember 13., péntek

Új fejezet 33. nap / Nyaralós menü 2. nap

Reggeli:
 
Mennyei zöld tea, közepes kávé (édesítőszerrel), Jó reggelt! - üdvözletes szalvéta (ezt nem ettem meg ;-) ) ...
 
 
... tojásrántotta (kábé 2 tojásnyi, mennyei, tutira azért, mert nem nekem kellett elkészítenem), 3 főtt tojásfehérje (M. megeszi a sárgáját :-) ), zöldség. Ja, és kis mustár.


 
Tízórai:
 
a Kékestetőn egy alma.
 
Ebéd:
 
Gyöngyösön - a nevét elfelejtettem - sali balzsamecettel és sült csirkemellel.
 
 
 
 
Az uzsonnát reggel összekészítettem, el is vittem, de történt valami, ami miatt nem ettem meg. (Ha sikerül, írok róla majd.)

 
Vacsora:
 
Hááát, a választék ez volt, és még egy asztalon még sok dolog (csak az már bele sem fért a képbe), bundázott zöldségek, füstölt csülkös sztrapacska, erdei gombaleves, palóc leves, hegyi ember édessége (somlóihoz hasonló), palóc oldalas, tört krumpli, gombás rizs, három féle barna kenyér, saláták, öntetek, ecetek, gyümölcs, csöröge fánk...
 

 
Amit ettem: pár kanál gombaleves, sült hús (sztem tarja volt), saláta fokhagymás és balzsam ecettel. És megkóstoltam a hegyi édességes dolgot.

 
Hatalmas a csábítás, a büféreggeliknél, büfévacsoráknál, sőt az éttermekben is. De eddig mindenhol sikerült megoldani a lehetőségekhez mérten diétásan, és meg kell mondjam: errefelé az árak a földön járnak. Szerencsére :-)



Nyaralós reggel

 
Tegnap délután érkeztünk a Mátrába. Ha csak elautózhattam volna idáig, aztán mentem volna haza, az is nagy élmény lett volna. Meseszépek a bükkös és tölgyes erdők, nemcsak erdőligetek, hanem hatalmas kiterjedésű, igazi erdő-erdők, az út fölött összeboruló lombkoronával, igazi erdő illattal, varázslatos színekkel...
 
Megnéztük a helyi látnivalók közül a legközelebbieket, voltunk a Cifra kocsimúzeumban, ahol rengeteg, nagyon szép állapotban megőrzött hintó és kocsi került kiállításra egy fantasztikusan hatalmas és szép régi épületben.

 
Hát perrsze, hogy a lovardát sem hagytam ki, nagyon szép volt a helyszín is, és ilyet eddig még csak filmekben láttam.
 
Itt éppen egy állva bóbiskoló pacival vagyok :-)

 
A sok nézelődéstől ...

 
... sétától ...

 
... mesés helyszínektől ...

 
... varázsos színektől ...

 
... győzte az agyam feldolgozni az élményeket.
 
A szomszéd szobában van egy pár hónapos baba. Féltünk, hogy majd nem tudunk majd tőle aludni. Hát a helyzet az volt, hogy szemben egy csapatépítő tréning tagjai azt hitték, valami pubban avagy kocsmában vannak: irtózat hangerővel buliztak a teraszokon, így hajnali 2 volt, mire el tudtam bóbiskolni.... Reggel persze a természetes ébresztőm fél 6-kor keltett, így aztán konditerem helyett lementem a felkelő napos parkba és sétáltam egy hatalmasat.

 
Nem tudom, a 4 elem közül melyikhez tartozom, de mivel -elvileg- a természethez tartozom, a Föld, a Víz, a Levegő és az Ég mindegyikéből lehet bennem valami. Ami tuti: világ életemben imádtam a vizet. Meginni, eső, hó formájában, fürödni benne... És most itt van ez a kis patak a park végében.
 
 
Nyugodtan csordogál, néha meg-megáll, aztán szalad kicsit, és csobog. Mivel csend van, tisztán hallani. Ma reggel végigsétáltam a patak mentén is, és lélegzet-visszafojtva hallgattam a csobogást. Mert ilyen a városban nincs. Se patak, se csönd, se nyugalom, se csobogás.

 
Órákig el tudnék ücsörögni itt.

 
Szerintem ez az egyik legszuperebb lelki töltődés.

2013. szeptember 12., csütörtök

Új fejezet 32. nap

Már tegnap izgatott voltam a nyaralás miatt. :-)
 
A reggeli még otthon volt: 3 tpjásfehérje, 2 tojás, párolt zöldség, 2 pufi rizs.
 
 
Aztán irány észak!
 
Szuper volt ilyen sokat vezetni, az M3-as autópályán és amúgy errefelé még sosem jártam.
 
Tízórai útközben volt, vezetés közben: 1 alma.
 
Az ebédet már itt ettem meg: 62g főtt rizs, 50g ribizli, 1 kiwi, 90g lakt.mentes túró, 125g növ. joghurt. (Természetesen hoztam magammal, dobozolva.)

 
Aztán egy jó kis séta a meseszép parkokban, sétányokon, patakok, fák mellett ...


 
... a Kocsimúzeumba.



 
Csodálatos régi kúriák szegélyezik az utat, tényleg olyan, mintha valami mesevilágba csöppenne az ember.

 
Ás a szálloda parkja!!! Gyerekek, egy csodálatos patak folyik a szélén. Ahol olyan csönd van, hogy színtisztán hallani lehet a patak csobogását. És akkora fák állnak a partjain, hogy az valami félelmetes.



 
A jó kis séta után uzsonna volt (dobozban hozott: 90g lakt. mentes túró, 125g növ. joghurt), aztán egy kis wellness: sószobában ücsörgés, pezsgőfürdő :-)

 
Aztán jött a vacsora. Iszonyat sokféle étel közül lehetett választani, egyik csábítóbb volt mint a másik. Fokhagymás májjal töltött sertésszeletet tettem a tányéromra és natur salit balzsamecettel.

 
A husiról persze lefejtettem a panírt...

 
Majd -majdnem- tele pocakkal irány a bár, ahol jöhetett a welcome drink, egy pohár fehérbor. Igen, megittam: ez 2013-ban az első alkalom, hogy alkohol került a bendőmbe :-)
 
 
Nagyjából összeállt a holnapi-szombati program, de itt annyi de annyi látnivaló van itt és a környéken, hogy minden biztosan nem fog beleférni.
 
Ja, majd' elfelejtettem: van fitnesz terem, méghozzá egy konditerem! Van egy tippem, hol kezdem a holnap reggeli programot :)