Péntek

Roppant mód szeretném, ha jó dolgok történnének zömében, ha a virtuális naplómat nem a fájdalom öntené tele, de ez a napló hűen tükrözi a mindennapjaimat...

Augusztus 4-én volt az utolsó fájdalommentes napom. Ma szeptember 24-ét írunk. Ebből átlagosan 6-os fájdalommal teltek a napok, de 4. napja a legenyhébb a 8-as. 

Ma az 1. órán hirtelen éreztem: ez már nem 8-as, hanem 9-es. Jött a hányinger, a marionett-érés: hogy nem tudom tartani magam, gyengülnek a lábaim, szédülök. Már nem esem ilyenkor kétségbe, várni szoktam, hátha jobb lesz. A következő percben le kellett ülnöm és gyorsan lecsekkolni a lehetőségeket, mert ez már 10-es, ez már nem elviselhető, pláne nem egy osztályteremben tele kis második osztályosokkal. A digi táblát már összedugdoztam a laptoppal, be volt állítva a tervezett anyag. Épp végeztünk a kis írásbeli órarésszel. "Egy pillanatra kimegyek a tanáriba, rögtön jövök"- mondtam a gyerekeknek. Kimentem (közel a tanári), benyomtam egy koktélt, gyors csekkolás: nem izzadok, nem fogok hányni, megpróbálok nem elájulni. Oké, vissza a terembe. Elindítottam a digi anyagot, leültem a tanári székre és átgondoltam: ha ez a 10-es csak egy hangya kislábujjnyival romlik, B-t (ő ült legközelebb) elküldöm R-ért a konyhába, jöjjön be kicsit helyettem, én meg kivánszorgok újra a tanáriba. Közben próbáltam nem elájulni. Sikerült. Pár perc volt vissza az órából, még kiosztottam a szorgalmi lapokat, aztán szünet. Ügyeletes voltam, így kint, egy napos padon, a gyerekeket figyelve vártam, hogy hasson a koktél.

A nap további része is görcsölős rémálom volt, de még 5. óra után segítettem A-nak egy statisztika táblázatot kitölteni, aztán irány haza. Estig folyamatosan 8-9-cel húztam, és még lefekvés előtt is kellett egy koktél a durva 9-esre.

Mindezek tények. Nem rinya. Tisztában vagyok vele, hogy nem nekem a legrosszabb. Azzal is, hogy nagyon szerencsés vagyok, amiért 20 nap múlvára műtéti időpontom van, hogy tudtam rá kölcsönkérni, hogy nem 3 milliós az összeg, mint sok endós sorstársamnak (mert azt nem tudnám visszafizetni). Igyekszem a problémámmal nem terhelni másokat (mert mindenkinek megvan a maga keresztje) és ellátni a feladataimat elégséges szinten. Bíznom kell benne, hogy kibírok még 20 napot, és hogy utána minden rendben lesz.