2017. március 2., csütörtök

Ausztria 14/14 (!) (Juhé!)

Csütörtök délelőtt van. Szemerkél az eső, szürke az égbolt, plusz négy fok. Ülök az ágyamon, ölemben a laptop, A. alszik még. Fél hatkor voltunk fent, picit még bóbicáltam utána, aztán kezdtem a napot. Az utolsót a mostani etapból. Bolt, reggeli, portörlés, vasalás, vasalóállvány elpakolás, csomagolás... Fejben összeraktam a ma még elvégzendőket, amíg A. alszik, nem tudom csinálni a dolgom, de ez így jó. 

A 14 napos etap utolsó napján ülök a szobámban. Ölemben a laptop. És mosolygok. Habár nagyon fáradt vagyok, a szívem az átlagosnál erőteljesebben ver emiatt, érzem minden porcikámat és a fejem is tele mindenfélével, mégis itt ülök és vigyorgok. Mert habár nem volt egyszerű, és habár még a mai nap vissza van, megint csak eltelik ez a két hét, megvan a fizetés, elégedetten mehetek haza.

Akkor sem tudom a mosolyt letörölni az arcomról, ha tudom: ideje döntéseket hoznom. Akkor sem, ha otthon ezer dolog és intézni való vár, kezdve -újra- a fogorvossal. Mert most most van, A. alszik, telik az idő, holnap ilyenkor már úton leszek.

(Este.)

Hát igen, éreztem én. Az a nyugodt mosoly reggel az arcomon... Még most sem törlődött le. Délben jött A. lánya, elvitte a nénit, este hozta csak vissza, így volt sok óra kimenőm. :) Mit tesz ilyenkor a kis Boszi? Veszi a nyúlcipőt és uzsgyi kifelé! Csoda nagyot túráztam, ebben a bejegyzésben írtam róla (és itt van sok fotó is).


14km



Isteni brokkoli krémleves és isteni zöldséges csirke volt az ebéd a túra után.

Hétkor jött vissza A. Én pedig 12 óra múlva indulok haza. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése