Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
2022. május 31., kedd
Kedd
2022. május 30., hétfő
Hétfő
2022. május 27., péntek
Péntek
2022. május 25., szerda
Szerda
2022. május 24., kedd
Kedd
Hétfő
2022. május 22., vasárnap
Dobozolás 3 napra
2022. május 21., szombat
Szombat
Üzenet anyunak: Jól hazaértem.
Anyu: Gyors voltál!Most már pihenj is kicsit!
Pihenni? Jézusom, nem is tudom, mit jelent ez a szó. Itt a listám. Minden fontos. És szörnyen lassan haladok. És ma is írtam már hozzá. Ha most leülök, mikor végzek?
Nézzük. 12 dolog. 7 X-szel kapcsolatos, 1 Y-nal, 4 a saját ügyem.
Ma reggel indultam anyuékhoz. Minden a kocsiban volt, amit anyu kért. Egy utcával arrébb jutott eszembe: a saját kajám otthon maradt. Hát visszamentem, megint leparkoltam, fel a harmadikra.
Itthon (is) igyekszem rendet tartani. Hol van szinte egyedül kupi? Az én asztalomon. Mert amire odaérek, már nincs energiám elpakolni.
Szóval ha a pihenés azt jelenti, hogy magamra is kellene időt szánnom, akkor lassan tényleg nem tudom, mit jelent.
Tegnap dobta fel emlékként a FB. 8 éves kép. És milyen jól rímelt rá anyu rózsája! :)
2022. május 20., péntek
Péntek
Ma továbbképzésen voltam. Három előadást hallgathattunk meg:
- Pedagógusnak lenni a XXI. században - generációs eltérések/ Előadó: Steigervald Krisztián
- Egy gyermek sem akarja szüleit, tanárait bosszantani –viselkedészavarok kezelése/ Előadó: Reményi Tamás
- Ép értelmű és enyhe értelmi fogyatékos tanulók együttnevelésének tapasztalatai az elkülönített oktatásban/ Előadók: Jenei Andrea és Szeitz Mónika
2022. május 19., csütörtök
Csütörtök
2022. május 18., szerda
Szerda
2022. május 17., kedd
Kedd
2022. május 16., hétfő
Hétfő
R: tojás, pur kenyér, paprika.
E: tojás, virsli, paprika, kis mustár.
V: zabkása lesz frissen.
Hétvége
Megint csak nem tudnám összeszedni, mi minden történt. Sűrű volt a program.
Pénteken délután mondta be az unalmast a WC, egyben a tusoló és a mosdó lefolyója. Aznap este jöttek le hétvégére a húgomék látogatóba (is). Szerencsére - mármint WC-szempontból- nem nálunk volt a szállásuk.
Szombaton még munka volt délután, felléptünk a másodikosokkal egy kis német műsorral a Babfesztiválon Babarcon. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek. :)
2022. május 14., szombat
Péntek 13.
Mostanában folyamatosan péntek 13. van porondon. Ez az utóbbi egy év valami fantasztikus unaloműzőkkel halmoz el, heti, de sokszor napi szinten. Idén aztán...




2022. május 11., szerda
Napjaim
2022. május 9., hétfő
Sodródás
Mindig látszat-világban éltünk. Kisdobosként és úttörőként még nem értettem, pár hónapig kiszesként csak annyit éreztem: ez hülyeség, hogy ha nem lépek be, nem vesznek fel főiskolára. A család is ebben a mesterkélt rendszerben próbált kapaszkodni, de mindig úgy éreztem: csak sodródunk és néha túl erős az ár. Nem egyszer hoztunk kemény döntéseket. És az utóbbi időben rengeteg dolog történt, amiket koránt sem lehet pozitívként értékelni. Egy kicsit másfajta látszat-világban élünk, nagyon kemény családi döntéseken vagyunk túl az utóbbi pár hónapban és állunk az egyik legnehezebb előtt. Mindannyian átgondoltuk a lehetőségeket. Egyik sem "jó", mindegyik nagy veszteségekkel és hatalmas változással jár. Csak remélni merem, hogy senki nem sérül túlságosan a hiperugrásban...
A családunk a sodródás és anyu betegsége után kb egy éve egy örvénybe került. A nagy pörgésben is fogjuk egymás kezét, de azt hiszem, most mindenki elfáradt. Mert közben a nagy örvényben még kisebb-nagyobb tölcsérekbe is bele-belecsúszunk időnként és nagyon régen volt alkalmunk felemelkedni a felszínre levegőt venni.
Ezekről a dolgokról a blogban nem, vagy csak ritkán és nagyon érintőlegesen tettem említést. Talán, majd, egyszer, ha valaha kitisztul a kép és elcsitulnak a hullámok...
Nem tudhatjuk, hogyan él, mit érez a másik. Nem látunk bele igazán senki életébe, nem járunk a cipőjében. Sajnos ez a társadalom nem affelé megy, hogy az ember empátiával, megértési szándékkal fordulna embertársa (és a világunk) felé. Pedig óriási szükség volna egymásra, a kedvességre, a figyelemre, a minimális tiszteletre, elfogadásra, szeretetre, a -régi értelemben vett- emberségre.