Kepek - repules, Hartheim 21/1.

Bölcs

"Egyszer egy évben látogass el egy olyan helyre, ahol még sosem jártál."

 Dalai Lama

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szerda: utolsó magyar nap, pakolás, izgalom, holnap kaland, új munka...

Ezerszer hallottam már: Kérd és megadatik! Amíg nem hittem benne, nem is működött, de amióta hiszem, azóta rövid idő alatt sok nagyon szuper dolog történt velem. Ezek közül az egyik, hogy hosszú idő után találtam magamnak munkát, aminek az egyik "járuléka", hogy teljesül egy régi nagy álmom: repülővel utazom! Méghozzá holnap. Willy Fog nyolcvan nap alatt körbejárta a Földet, én kábé nyolcvan napig voltam itthon. De már egy ideje elkezdtem készülni a holnapi útra: soha nem repültem még és ez azért nem csak abból áll, hogy megvan a jegyem, aztán megyek. De megvan a jegyem, megyek. :)

Meghatározott méretű és tömegű csomagot vihetek magammal, így egyértelmű volt, hogy mindent bepakolok, amire a három hét alatt szükségem lesz, aztán a maradék helyre mehet, ami még esetleg jó lenne. 

Edzésre annyiban készülök, hogy van a bőröndben gumikötél.

Étel: készült tegnap dupla adag szezám snack.

És ma reggel sütöttem egy adag kenyeret.

Tettem még be egy pici doboz zsírt és kókuszzsírt, egy cocomast és egy kis dobozka tejszínt, pár darabka füstöltet, hogy ha pár napig nem jutok el boltba, legyen kezdőkészlet.

Mindent bepakoltam, lemértem, bőven a megengedett súlyhatár alatt vannak a pakkok.

Ahogy telik az idő, úgy nő bennem a feszültség. Biztosan mindent vihetek-e, amit bepakoltam; felér-e a transzfer időben; tegnap ónos eső esett, most is szakad, havat mondanak; megtalálok-e mindent a reptéren (becsekkolás, ilyenek); milyen lesz maga a repülés; megtalálom-e a munkaadómat Bázelban; milyen lesz az új munkahely... Reggel még csak izgultam, mostanra már ideges vagyok. Még sötétedés előtt ki kimentem kicsit a levegőre, fotózni, lélegezni, megnyugodni.

Ezt a Google küldte:

Csodaszép volt a jégbe fagyott város. Éhes egész nap nem voltam, de ettem, mert kell.

R: 3 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E: kolbászos rántotta, csalamádé

V: sonkás-sajtos rántotta

Tudom: nem kellene idegesnek lennem, hiszen csupa jó dolog vár rám: száguldás a reptérre a transzferrel, repülés (!!!), új munka (lefordítva fizetés), találkozhatok T-vel, akit váltani megyek és aki eddig a tüneményességével hatalmas segítség volt nekem, ráadásul három hét múlva újra repülök, akkor már jó irányban fog állni a gép orra: hazafelé. Holnap ilyenkor már jobban leszek. Holnapután pedig kezdem az első munkanapomat. Nem tudom, mikor, hogyan fogok tudni írni, de amint lesz lehetőség, élni fogok vele.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Csokikrém (diabetikus)

A családunk elég bonyolult étkezés terén. Nagymamám hagyományosan eszik, anyu nagyjából hagyományosan, a húgom a mediterrán konyha híve, a kislánya "fényevő", a fia cukorbeteg (1-es típusú, inzulinos), az én étrendem ketogén... Kellett hozzá idő, de anyu megtanult szénhidrátot számolni, tudja, hogy én liszt, tej, cukor nélkül eszem... Karácsonykor is úgy készült, hogy mindenki jóllakjon a főétellel és a desszertből is választhasson.

A piskótatekercs is két változatban készült. A bal oldali ketora hajazó, de mindenképpen diabetikus, a jobb oldali hagyományos.

Ez a bal oldali (a diab) változat:

Piskóta (recept itt)

Krém

1 cs (40g) csokis puding (36g CH/cs)

200g margarin

folyékony édesítő ízlés szerint

2 dl víz

20g cukrozatlan kakaópor

A pudingot (a 2 dl-ből kivett) 5 ek vízzel elkeverjük, a maradék vízzel sűrűre főzzük.

A margarint felhabosítjuk a folyékony édesítővel és a kihűlt pudinghoz keverjük mixerrel.

Végül hozzáadunk 20g kakaóport, ezt fakanállal a krémbe keverjük.

(A fent linkelt piskótához fél adag krém elegendő.)

Megjegyzés: a margarin helyett vajat használnék.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Hókocka (diabetikus)

Hozzávalók (1 adaghoz, 30 db):

300g tönköly búzaliszt fehér eccofood
70g margarin
56g darált eritrit
1 szalagáré
1 tojás
kevés tejföl
pici tej

Krém:
4 ek tönkölyliszt
fél l tej
180g margarin
100g vaj
1 tojás
110g darált eritrit

Elkészítés:

A lisztet, a margarint, az eritritet jól elmorzsolni.
Hozzáadni az előtte pici tejben megáztatott szalagárét.
Ehhez jön a tojás és a kevés tejföl.
Ezt a tésztát összegyúrni, 3 részre osztani, alálisztezve mindhármat külön kisodorni, egy sütőpapíros tepsi hátán mindhármat világosra megsütni. (Nagyon gyorsan megy, figyelni kell.)

Krém:
A tönkölylisztet a tejjel krémmé főzni.
A margarint, a vajat, a tojást és az eritritet kikeverni.
Ha a főzött massza langyos, a két masszát robotgéppel habosra összekeverni.
Ezzel a krémmel megtölteni a lapokat.
Másnap szeleteljük.

Ha a fent említett liszttel készül, akkor 1 db tápértéke 5.6g CH.

(Anyu fél adagot szokott sütni a húgom fiának, Milánnak, aki cukorbeteg és ez a kedvenc süteménye.)

Hagyományos Hókocka recept itt.



Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Keto kávé

Ahogy a kávét mostanában iszom (reggelire szoktam ezt készíteni):

Egy nagy csészébe kerül:

# 1-1.5 tk kávé (granulátum)
# édesítő
# 1 tk vaj
# 1 tk kókuszzsír
# kis löttyintés vanília aroma
# 2 ek tejszín (folyékony).

Erre forró vizet öntök, összekeverem, kész.

(Makrokat később tudok csak számolni.)



Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Hókocka (hagyományos)

Hagyományos

Hozzávalók (1 adaghoz):

300g liszt
70g margarin
3 ek porcukor
1 szalagáré
1 tojás
kevés tejföl
pici tej

Krém:
4 ek liszt
fél l tej
180g margarin
100g vaj
1 tojás
200g porcukor

Elkészítés:

A lisztet, a margarint, a porcukrot jól elmorzsolni.
Hozzáadni az előtte pici tejben megáztatott szalagárét.
Ehhez jön a tojás és a kevés tejföl.
Ezt a tésztát összegyúrni, 3 részre osztani, alálisztezve mindhármat külön kisodorni, egy sütőpapíros tepsi hátán mindhármat világosra megsütni. (Nagyon gyorsan megy, figyelni kell.)

Krém:
A lisztet a tejjel krémmé főzni.
A margarint, a vajat, a tojást és a porcukrot kikeverni.
Ha a főzött massza langyos, a két masszát robotgéppel habosra összekeverni.
Ezzel a krémmel megtölteni a lapokat.
Másnap szeleteljük.

(Hamarosan felteszem a diab változatot.)


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Hétfő: RTL casting..., Magyarország 79.

Még decemberben írtam a blogon, hogy megkerestek a Konyhafőnök című műsortól: új évadot forgatnak, szereplőket keresnek. Kis gondolkodás után belementem a dologba. Fel kell menni Pestre, vinni egy előkészített ételt, ott befejezni, aztán beszélgetni néhány emberrel, akik eldöntik, beleillek-e a koncepcióba. 

Ma felmentem Pestre (vagyis pontosan Budára) a boros lazac kreálmányommal, készre főztem, tányérra tettem. A fine dininghoz kicsit nagy adag lett, de ez van. 

A beszélgetésen kicsit izgultam, de önmagamat adtam: a kicsit izgulós, vigyorgó, viccelődő Timit, aki büszkén beszélt arról, hogy szeret és tud főzni, és a blogjáról is. 

A beszélgetés után visszakértem a tányéromat és bekebeleztem- volna a kaját, de mindenki kóstolgatta, így nekem a hal fele maradt egy kis zöldséggel.

A panír az volt, amit itthon is használok, nagy sikere volt :)

Annyira átfagytam (40 perc BKK oda, 40 perc vissza, aztán várakozás a buszra), hogy szó szerint a csontjaim is jéghidegek voltak. A buszon hazafelé nagyjából kiolvadtam, de a csontvelőm is remegett, sőt még mindig remeg. (A fővárosban irtózatos tömeg, egy órán keresztül jöttünk ki, én még nem láttam ennyi autót erre egyszerre, fotóztam párat, olyan szép színek-fények voltak, mint Karácsonykor.)

Amire indult a busz, már nagyon éhes voltam. Reggel edzés, tusolás, öltözés, castingra előkészület, bepakolás a hátizsákba, gyors reggeli (2 vajas-paprikás kenyér, kávé). Amikor az indulás előtt újra lecsekkoltam, minden megvan-e, akkor vettem észre, hogy magamnak nem raktam a napra ételt. Időm már nem volt, így gyorsan bedobtam egy kis dobozba két marék mogyorót. Ezt ettem meg, amikor indult haza a járat.

Otthon forró vízbe tettem a csülkeimet. A lábaim egy idő után át is melegedtek, de úgy egészében vacogtam tovább. Jó: -11 fokban indultam, a fővárosban -8 volt, -10 fok volt, amikor hazaértem. Ha valaki ismer olyan téli lábbelit és kabátot, amelyik melegen tartja az embert, vagy mondjuk például fűtött, szívesen fogadom a márkát, beszerzési helyet. (Komolyan!) Nem lennék jó hegymászó, sosem hódíthatnám meg a Himaláját, mert mert már a hegy lábánál megfagynék! :)

Ha jó, amit csinálsz és hiszel benne, vágj bele és csináld! Napoleon Hill

Visszatérve a castingra. Ott is megkérdezték, miért jelentkeztem. Amellett, hogy szeretek főzni, kreatívkodni a konyhában, újabb finom ételek receptjét kikísérletezni, tudok is főzni. A családomban mindenki jól főz. Apai nagyanyám a húsok mesterszakácsa volt (na nem szakmában, de én felruházom ezzel a címmel). Teljesen máshogy főzök mint ők, de jól. Sőt szinte mindent el tudok készíteni glutén- és tejmentesen, meghatározott szénhidrát mennyiségre kiszámolva is. Tehát a dolog főzős része miatt nem volt semmi félnivalóm.

"Kövesd a reményt és az álmokat, amíg lehet, amíg ég a tüzed, amíg esély jelzi az utad. Ne legyél veszteglő hajó, ami a biztonságos dokkban áll, és nem himbálja más, csak a "talán"-ok és "majd"-ok vize, a lagymatag apály. Nem várhatsz egy egész életen át, hiszen a "majd" és "talán" nem csinál csodát. Ha úgy érzed, hogy későn jött a szél, akkor is vágj bele; a hajónak a szél az élete; légy bátor, bonts vitorlát és remélj!..." forrás

De amiért belementem ebbe a kis játékba az leginkább az, hogy mindazt, amit az előbb leírtam, ki tudjam mondani. Mentem, hogy vadidegen emberekkel találkozzak. Hogy nekik beszélni tudjak magamról, hogy magamat adjam úgy, ahogy vagyok. Aki ismer vagy olvassa a blogot, tudja, hogy tavaly ilyenkor még felejtős lett volna ez az egész. Valószínű, hogy a telefont sem vettem volna fel, nem hogy elmenni egy válogatóra. 

A válogató előtt kiötlöttem, mit fogok majd készíteni. Megfőztem, jól nézett ki, meg is ettem, nagyon finom volt. A nagy nap előtt két nappal éppen indultam volna megvenni hozzá a friss alapanyagokat, amikor jött egy telefon a szerkesztőségből, megkérdezték, mivel készülök. Nagy boldogan elmondtam. Az étel neve alapján azonnal stornózták. Mert hogy snassz. Nem estem kétségbe, időm nem volt, így felöltözve, kabátban leültem, becsuktam a szemem és két perc alatt megvolt, milyen alapanyagokat fogok használni. Elmentem a boltba és -szó szerint- az utolsó fillérjeimen megvettem. Hazafelé már láttam a "művemet", tudtam, hogy fog kinézni a tányéron. Megfőztem. Szép lett. És finom. Amikor ezt a kis sztorit elmeséltem a húgomnak, azt mondta: "Téged aztán kemény fából faragtak!".

Summa summarum: kaptam egy lehetőséget, éltem vele, ott voltam, magamat adtam, megcsináltam. Nekem ez nagy élmény volt és nagyon örülök, hogy bele mertem vágni, hogy hajlandó és képes voltam megmérettetni magam, mindenféle elvárás nélkül. Részemről ennyiről szólt a casting, és most van két napom, hogy az utolsó simításokat elvégezzem egy nagy álmom megvalósulása előtt. Csütörtökön ugyanis életemben először repülővel utazom! Juhééé!

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha