Csak benéztem az üzletbe. Volt egy kis időm, nézelődtem. A leghátsó sorban leértékelt ruhák lógtak. Kíváncsi voltam, milyenek. És bizony volt néhány nagyon szép, nagyon kedvező áron. Ekkor lépett ki egy kb velem egy idős hölgy a próbafülkéből, egy ilyen ruha volt rajta (kezében és vállán még sok másik, fogott még néhányat és visszament a fülkébe) és megakadt rajta a szemem: csinos volt, egyszerű, vidám. Megnéztem hát az akasztón. Volt is, 40-es, 38-as, 34-es. Fogtam a 38-ast, felpróbáltam: határozottan nagy. Visszamentem, 36-osat kerestem, de nem volt. Így nagy hahahával a fejemben elvittem a 34-eset próbálni. Felvettem, pont jó volt, de ez nem fért össze a fejemben lévő képpel (gyerekkoromban volt utoljára ekkora ruhám). Közben hallottam, hogy a hölgy kijön a mellettem lévő fülkéből.
- Nincs véletlenül nálad fölösleges 36-os ebből? - kérdeztem.
- Van, de az lett jó. - mondta diadalittasan mosolyogva és a kasszához ment.
- Nem baj, szívem, rám meg jó a 34-es. - gondoltam szerény-boldogan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése