A legújabb betegség-sztori miatt totál meg vagyok keveredve a napokkal...
A háziorvos által felírt antibiotikum (urya.lor) jó cucc lehet (nem, most nem akarok a mellékhatásokba belegondolni), mert ma legalább 50%-kal jobban vagyok, nincs látható vér a vizeletben, így este már nem fáj-éget a vizelés, nem kell 10-15 percenként mosdóba rohangálnom. Így holnap megyek dolgozni.
Tudtam ténykedni is (wc a közelben, ez azért fontos), gyors bolt (itt van mellettünk), ebéd főzés, muffin sütés (ezek is megvoltak egy óra alatt). És zokni stoppolás. Túúúdom: egy másik bolygóról jöttem, de én még mindig nem szívesen dobok ki olyasmit, ami javítható. Az egyik legkedvencebb meleg zoknimat lyukasztotta ki a múltkor a lábkörmöm. Hát most fogtam mami "nekerbl"-jét (Nähkörbchen, varrókosár svábul), belőle a stoppolófát, tűt, cérnát, és stoppoltam. Sosem tanultam, csak mamitól láttam ezerszer, ahogy csinálja. Rengetegszer ültem mellette és néztem, ahogy varr, fércel, stoppol, és egyszerűen "ellestem".
A kanül helyét lefotóztam ma is, hát nem adja vissza, milyen ronda, azt végképp nem, mennyire fáj 🙈
De javul, mert ma már jobban be tudom hajlítani a karomat (kinyújtani még nem megy teljesen). Kenegetem körömvirág és gyermekláncfű krémmel (a múltkori, kőzúzásos kanülhely-gyulladásnál is sokat segített).
Ma M. elvitt Bólyba a Breitihoz sütizni délután. Akkor láttam a kamiont az útépítésnél az árokban. A kamionost utánam hozták be vasárnap éjjel a sürgőre. És ma is eszembe jutott, mennyire zavart, hogy a sofőrt úgy hallgatták ki a rendőrök, hogy egy beteg hölgy és én is a kórteremben voltunk, de ami még rosszabb, hogy még el sem látták (orvos látta, de pl. ki volt akadva a válla, amit nem tettek helyre, mert folyt a kihallgatás -minden személyes adatát -is- hallottam...-).
(Nekem a szörnyen negatív sürgős élményem segített abban, hogy ha már egyszer suliban, gyerekekkel dolgozom, akkor csináljam rendesen, ne érezzék, ha a bugyrom tele, ha fáradt vagyok (...), így ma este készültem nekik játékos-mozgásos-versenyes kis feladatokkal holnapra.)
Szerda, csüt., péntek és vasárnap még munka, hosszú (nagyon hosszú) napokkal, aztán szabdság(on).
Húgomék holnap költöznek, nagyon izgi, a szünetben mindenképp szeretnék hozzájuk elmenni. Nem is emlékszem, mikor találkoztunk utoljára...
És a temetőbe is szeretnék eljutni.
Még mindig erősen él bennem anyu két évvel ezelőtti szenvedése. Szinte napra pontosan tudom, mi történt. Néha elkap esténként a sírás, amit normálisnak tartok, hiszen meghalt egy szerettem, az anyukám, akit nagyon szerettem. És amúgy is minden érzelmi dolgot felfokozottan élek meg. Nekem természetesnek tűnik, hogy néha még -főleg így, az ünnepek közeledtével- vannak nehéz pillanataim.
Juj, annyi mindenről tudnék még írni, de holnap munka, mennem kell lassan aludni.
