A másik születésnapom: három éves lettem :)

 Három éve ezen a reggelen arra ébredtem: ma van a műtét napja. Mindennél jobban vártam, ezer százalékban biztos voltam a sikerében. Hideg, fagyos reggel volt.

A Klinikán már csodásan sütött a nap. Így vártam, hogy vigyenek a műtőbe.

A műtét jól sikerült.

A műtét másnapja nem volt könnyű, de tudtam: minden perccel közelebb vagyok a gyógyuláshoz. És végre lehetett enni is. :)

Vasárnap M. és anyu ( 😥❤ ) jött értem.

2022-ben volt az első endo-szülinapom.

Tavaly a második.

Idén pedig... Már három kerek éve nincsenek endós fájdalmaim. Három éve sikerült a műtét, és bár hosszú volt a felépülés, mára elmondhatom: nagyon-nagyon megérte. Hirtelen jött utána a menopauza, kemény hőhullámok, depresszív periódusok, de ez lassan lecseng. Endo szempontból nincs semmiféle tünetem, se szövődmény. Tényleg roppant hálás vagyok magamnak, hogy a sok-sok megaláztatás, levegőnek nézés után sikerült magam diagnosztizálnom, és eljutottam egy specialistához, Koppán professzorhoz, aki megműtött és konkrétan megmentette az életemet.

Minden nőtársamnak még milliószor el fogom mondani: a menstruációs fájdalom NEM normális, oka van, amire van gyógyír! Könyörgöm, ne szenvedjetek, menjetek orvoshoz, addig menjetek, amíg segítséget kaptok!!!

Boldog harmadik endo-szülinapot nekem! :)

A másik születésnapom: két éves lettem

 Két éve ezen a napon Koppán Professzor és Szántó doktornő megszabadított egy három évtizedes kíntól.

A műtét előtt mindent megszerveztem. Nehéz volt, mert az egy éve tartó folyamatos fájdalom miatt sokszor már nem tudtam magamat sem ellátni. M. és a család sokat segített.

Két éve ezen a napon fagyott reggel.

Ma 16 fok van.

Délután már szép, napos idő volt a Mecsekben. Álomszép a klinika.

Kora este pedig, amikor felébredtem a műtét után, a műtéti fájdalmakon kívül nem volt más, eltűnt az endós fájdalom!

És két éve -Istenem, még kimondani is annyira jó- nincsenek fájdalmak, görcsök, nincs mindennapos, marékszámra szedett fájdalomcsillapító és görcsoldó. Kimondhatatlanul felszabadító érzés! Sajnos ez is csak tüneti kezelés. Ha csak egyetlen endós sejt is a szervezetemben maradt, újra kiújulhat. Én már ez a két év alatt is nagyon szerencsésnek számítok, másokat már újra műtöttek, vagy kiújult és szenvednek tovább, vagy műtéti szövődmény keseríti az életüket. Nálam az a kellemetlenség, hogy sokszor nehezen, lassan megy a vizeletürítés, és nem szabad tartogatnom, mert olyankor befeszülnek a lenti izmok és hosszú percekig tart, amire sikerül ellazítanom őket és elintéznem a kis dolgomat.

A méheltávolítást az eltelt két évben egyetlen pillanatig sem bánom, egyetlen egyszer sem gondoltam rá veszteségként. Nem érzem magam emiatt kevesebbnek vagy kevésbé nőnek, nálam ez életmentő volt, és konkrétan egy új életet kaptam általa.

Boldog második endo-születésnapot nekem!

Lányok, asszonyok, a "menstruációs görcs" nem normális! Ne hagyjátok, hogy napokat, hónapokat, éveket elvegyen az életetekből! Kérdezzetek, menjetek utána egészen addig, amíg megoldást találtok!

Endo sztori

Két éve ezen a héten is speciálisan ettem. Kegyetlen fájdalmakkal és energiahiánnyal léteztem. A suliban a gyerekek már tudták, hogy műtétre megyek és sokat kérdeztek. Sok szervezéssel járt a műtétre készülés. Manapság is (főleg így, sulikezdés után) szörnyen fáradt tudok lenni, de akkor már abban elfáradtam, hogy felkeltem reggel az ágyból.

Egy hónap (és 3 nap) volt vissza a műtétig. Addig az operációig, ami nem jelent végleges megoldást, ha csak egyetlen nyálkahártya sejt is a testemben marad. Az endometriózis jelenleg nem gyógyítható, csak kezelhető. Százezrek szenvednek napi szinten, tíz emberből 8-9-nek méheltávolítás után is kiújul a betegség, és a mai napig olvasok sok olyan esetről, amikor a nőgyógyász kiosztja a beteget, hogy csak alacsony a fájdalomküszöbe, igyon egy páleszt, ha fáj, az segít, ne hisztizzen, legyen felnőtt, szüljön, aztán rendben lesz (...). 

Ha beteg vagy, ha szó szerint a túlélésért harcolsz, ne add fel. Menj, amíg olyan orvost találsz, aki tud segíteni. Vagy bárkit, aki segíteni tud a megoldásban. A fájdalmas menstruáció NEM normális! Ne hagyd, hogy a lányod, unokád, nőrokonod vagy akár te évtizedekig szenvedjen, mint én. 

Endo vagy nem endo, ez itt a kérdés...

Egy éve ilyenkor már adtam magamnak a vérhigító szurikat. Brrrrr, ez volt a műtét utáni felépülés egyik legszörnyűbb része.

Volt legszuperebb része is: mindig volt velem valaki az elején, a tenyerükön hordoztak, mostak, főztek, takarítottak rám, vigyázták az álmomat (...). Ezt imádtam. 😇

Nagyon lassan ment a teljes felépülés, de eljött az idő, hogy nem volt már panaszom.

Kb 2 hete kezdődött egy, az endósra nagyon hajazó, tompa alhasi fájdalom. Rendesen megijesztett, bár próbáltam nem ráparázni, de ez nem egyszerű.

Ma voltam az egy éves kontrollon a professzornál. Igazából nem izgultam.

A diagnózis: teljesen endomentes vagyok, és amit csak UH-gal meg lehetett nézni, megnézte, és a belektől kezdve ezen minden normálisnak mutatkozott.

Meg is ünnepeltük M-val egy kávéval és sütivel.

A kávé inkább kakaó volt (amit imádok, de irtóra nem szereti a gyomrom), az étcsokis tortaszelet mennyei volt, aztán pár óra múlva ez a kombó be is nyújtotta a számlát... Tudtam én, hogy ez lesz, de hát aaaanyira finom!

Nem fogyókúrázom, de odafigyelek a kajára, és tudtam azt is, hogy ez ma belefér. (Nem heti-kétheti egy sütitől hízik el az ember szerintem.)

Egy év kilókban:

A műtéti sebek? Őszintén: szerintem 1-2 hónapja abszolút meg sem néztem őket. :)

Sok változás van a műtét óta, ami nem biztos, hogy műtéti következmény, de lehet az is, hogy köze van hozzá. Mindegy. Nem vagyok már mai csirke, bármi változás lehet változó kori tünet is.

• A híresen száraz hajam zsírosodik.
• Lett egy forgó a hajamnál a homlokomnál.
• Irtózatosan száraz a bőröm.
• A hőháztartásom konkrétan nem létezik.
• Az utóbbi miatt aztán nem tudom pontosan, hogy ami néha van, az hőhullám-e, de néha hirtelen kegyetlen melegem lesz, aztán ez 1-2 perc múlva elmúlik.
• Nagyon fáradt vagyok folyamatosan.
• Megváltozott az alvásom: gyakran felébredek hajnalban és nehezen tudok visszaaludni. Felületesen is alszom. A hangok nem zavarnak a füldugó miatt, de képes vagyok egy minimális fényváltozásra is felébredni (máskor viszont nem zavar).
• A hasamon lévő úszógumi egyszerűen nem megy le.
• Régen kiskacsa voltam, most meg van, hogy két deci vizet sem iszom egy nap.
• Szörnyen lusta vagyok.
• Folyamatosan tudnék nasizni, csoki, keksz, süti az álmom.

Szóval nem endo, és ez jó. Nagyon. Hogy lesz-e 2 éves kontroll, az sok mindentől függ. Ma például a fizetésem ötödét hagytam a klinikán........

Öt hónappal a műtét után

Négy hónappal a műtét után itt

Sokan vannak, aki tizenévesen menstruálni kezdenek, és soha nem éreznek közben fájdalmat, sőt: elképzelni sem tudják, milyen, ha fáj, ha görcsöl. Sikerült ebben is kilógnom a sorból: simán emlékszem a legelső menzeszemre és az azt kísérő fájdalomra. Amiből kijutott rendesen több mint 30 évig...

Olyan 20 nőgyógyász és egy teljes év mindennapos, a végén már elájulós, hányós (...) görcsrohamok után, bármennyire féltem is tőle az első említéskor, műtét lett a vége. Teljes laparoszkópos méheltávolítás.

15-én volt 5 hónapja, hogy "elméhtelenedtem".

Hogy azóta mi változott?

- Kerek 5 hónapja fájdalommentesen élek. Hála.

- Nincs mensi, és nem is hiányzik. Hála.

- Nincs hormonkezelés. Hála.

- A hormon miatt feljött 10 kilóból kettő ücsörög már csak a hasamon és a sejhajomon. Hála. (Na meg odafigyelés. ;) )

- Olyan 95%-ban felépültem. Hála.

Ha nem azt hallottam volna évtizedeken át (!!!!!!!) a nőgyógyászoktól, hogy "minden rendben, szedjen fájdalomcsillapítót", "minden rendben, szedjen fogamzásgátlót", "minden rendben, alacsony a fájdalomküszöbe", "hát igen, ez sokaknak fáj", "mit képzel, hogy ezzel jön ide" (...), rengeteg fájdalomtól, mentőzéstől, sürgősségire rohangálástól, programlemondástól, betegen és görcsölve dolgozástól (...), kegyetlen kínoktól kímélhettem volna meg magam.

Sokan szenvednek a fájdalmas menstruációtól. Bárki bármit mond, ne hidd el, mert ez NEM normális!!! Menni kell. Addig, amíg már nincs egy lélegzetvételnyi erőd sem. Olyan orvost kell keresni (specialistát ajánlok már első körben), aki ismeri ezt a betegséget, aki felismeri, aki tud kezelési módot javasolni. És ha ez a műtét, ne habozz: mondj igent azonnal, mert ez maga a megváltás.

Az endometriózis nem gyógyítható. A műtéttel is csak kordában lehet tartani. És sajnos bármikor kiújulhat. Én bízom benne, hogy azon szerencsések közé tartozom, akiknek többé nem kell átélniük a fájdalmat, a szenvedést, és nem lesz szükség újabb műtét(ek)re.

(Továbbra is szívesen segítek azoknak, aki megkeresnek, a műtéttel és az ahhoz kapcsolódó kérdésekkel kapcsolatban. Keressetek bátran!)

Négy hónappal a műtét után

A műtét napja-még a műtét előtt, otthon itt
Műtét napja- már a kórházban itt
A műtét itt
A műtét másnapja itt
Egy héttel a műtét után itt
Két héttel a műtét után itt
Péntek- három héttel a műtét után itt
Péntek- négy héttel a műtét után itt
Három hónappal a műtét után itt

Röviden? Maga a boldogság. Minden egyes nap (!) hálát adok a műtétért. A testem legszebb ékszerei ezek az apró vágások. Amik szinte már nem is látszanak, de sosem felejtem el őket. Kb 120 napja fájdalommentesen? Ajándék. A legnagyobb kincsem.

Az, hogy nem kell semmilyen gyógyszert szednem, fantasztikus. A hormonkezelés teljesen taccsra vágott anno. Nélküle minden egyszerűbb és jobb. (A súlyom már majdnem visszaállt a normálisra, 3 kiló többletem van még.)

Vannak még apróságok, kis kellemetlenségek:

- A pisilés még mindig nem tökéletes. Lassan megy. 

- Ha tele a húgyhólyagom, az fájdalmas, nyomja a műtéti helye(ke)t.

- Fizikailag még mindig nem vagyok a topon, leginkább az izmaim nem nyerték még vissza az erejüket.

Ami roppant érdekes: ha fájdalmat érzek még, azt elsősorban a stressz váltja ki. (!)

Leginkább ennyi. Azaz: minden rendben van. 😇

Három hónappal a műtét után

Endometriózis. Nem szitokszó. Betegség. Nem halálos. Ha el tudod viselni a csillapíthatatlan, folyamatos fájdalmat, rosszulléteket, ájulásokat, agyrázkódást (...), ha a gyomrod bírja a brutális mennyiségű fájdalomcsillapítót és görcsoldót, ha egyáltalán eljutsz egy specialistához, aki felismeri, ha a tested megbirkózik a hormonkezeléssel és annak iszonyú mellékhatásaival (...), ha ki bírod várni a TB alapú műtétet, ami másfél-két év (ha addig még nem tolódik) vagy ha milliókat tudsz összeszedni a magán műtétre... Nem halálos, csak borítékolható a depresszió, a lelki ingoványba süllyedés még támogató család mellett is, a munkaképtelenség, a jövőkép totális elhomályosodása (...). A műtét után is bármikor kiújulhat. Hatalmas szerencse kell ahhoz, hogy egy operációval megúszd és tünetmentes maradj utána.

Visszagondolva csak ingatom a fejem. Nehéz elhinnem, hogy évtizedekig szenvedtem havonta 2-4 napot átgörcsölve, begyógyszerezve. És azt végképp nem értem, hogy bírtam létezni egy teljes évig minden áldott nap (kivétel volt 1-2 ajándékba kapott 24 óra) fájdalomtól szenvedve-fetrengve, kimondhatatlan mennyiségű gyógyszert magamba tömve (2020. októbertől 2021. októberig), az utolsó fél évben hormonkezeléssel megspékelve, totális energiahiánnyal, memória- és koncentrációzavarral, testileg-lelkileg a végletekig meggyötörve, eljutva az önellátási képtelenségig is, folyamatosan segítségre szorulva.

Három hónapja, október 15-én másztam fel a műtőasztalra. Nem kaptam előtte nyugtató bogyót, semmit. de a vérnyomásom és a pulzusom is rendben volt és akkor már annyira fáradt-fájó-elgyötört voltam, hogy még izgulni, idegeskedni se volt energiám. 2021. október 15-én 16 óra 3 perckor indították az altatást. Attól a perctől fogva a mai napig semmiféle endós fájdalmat nem éreztem. És nagyon szeretném, ha ez így is maradna.

A műtét utáni 6. hétig minden orvosi utasítást betartottam. Még nem voltam jól, akkor jött a k.ovid. Nem segített a gyógyulásban. December utolsó hetében lettem jobban, és szó szerint napról napra egyre jobban. Fizikailag ugyan még a béka hátsója alatt. Januárban kezdtem dolgozni. Az első hét iszonyatosan megviselt, már az első nap után szörnyen fáradt voltam, péntekre teljesen kimerültem. A második (ez az a hét) hét már könnyebben ment.

A külső sebeim gyönyörűek (képen nyíllal jelöltem) és a két szélső egyáltalán nem fáj. A köldökvágás még gyakran érzékeny (nadrág, nyújtózkodás).

A méheltávolítás helye egyre jobban bírja a fizikai terhelést, vannak órák, amikor semmi kellemetlenséget nem érzek. Amire viszont hevesen reagál: a köhögés, az idegeskedés (!), ha tele van a húgyhólyagom, ha nem ürítettem még ki a beleimet. 

Három hónapja nincs olyan óra, hogy ne adnék hálát az endós fájdalmak megszűnéséért. Három hónapja nincs óra, hogy ne gondolnék mérhetetlen hálával arra, mennyire szerencsés vagyok, hogy majdnem 100 napja így élhetek. Három hónapja egyetlen egyszer, még csak egy fél pillanatig sem gondoltam arra, hogy a hysterectomia hiányérzetet okozna, egyáltalán nem élem meg veszteségként, csakis pozitív hozadéka van a méhtelenedésnek, az élet hatalmas ajándéka, hogy megműtöttek, ennek a napja, október 15. a második születésnapom.

És csakis hatalmas hálával tudok gondolni mindazokra, akik segítettek az addig tartó nehéz úton, és akik utána lehetővé tették, hogy otthon maradhassak, és mindent biztosítottak a háttérben a felépülésem kezdeti, kritikus szakaszában, és támogatnak azóta is, ha a szükség úgy hozza.

Óriási köszönet azoknak is, akik ugyan virtuálisan, de kísértek (és kísérnek azóta is) az utamon, segítettek, bátorítottak, vigasztaltak, erőt adtak, mint ti is, kedves Olvasók.

Köszönöm.

Péntek- hat héttel a műtét után

A műtét itt
A műtét másnapja itt
Egy héttel a műtét után itt
Két héttel a műtét után itt
Péntek- három héttel a műtét után itt
Péntek- négy héttel a műtét után itt
Péntek- öt héttel a műtét után itt

Alcím: A méheltávolítás lelki oldala

Aki ismer, vagy aki olvassa a blogot, tudja, hogy évtizedekig (!) szenvedtem a menstruáció körüli pokoli görcsöktől, és hogy az utóbbi egy évem napi szinten maga volt a pokol. Több, mint az életem fele telt el azzal, hogy az orvosok azt mondták: minden rendben, szedjen fájdalomcsillapítót. És rengeteg volt ez az idő, mert csak idén januárban sikerült eljutnom egy specialistához, aki diagnosztizálta azt, amit én már tavaly novemberben tudtam: ez endometriózis. 

Próbálkoztunk hormonterápiával, de csak kis részben volt hasznos. Az életminőségemben csak negatív irányban hozott változást a félelmetes mellékhatásaival. A folyamatos, erős, legtöbbször csillapíthatatlan fájdalom, a felfoghatatlan energiahiány, a görcsök nem szűntek, naponta harcoltam azért, hogy képes legyek eljutni A-ból B-be, hogy kibírjam a munkaidőt a munkahelyemen, hogy el tudjam látni magam. És nem mindig sikerült.

Idén augusztusban, a kontrollon a Professzor az ultrahang vizsgálat első percében kimondta: Timi, ezt műteni kell. TLH (totális laparoszkópiás hiszterektómia, azaz teljes méheltávolítás), és a jobb oldali petefészek eltávolítása, ha a feltáráskor is úgy ítéli meg, a teljes kismedencei szóródás szanálása.

30 éve műtöttek utoljára (appendectomia), amit akkor nagyon rosszul éltem meg. Magától a műtét szótól ijedtem meg. Emiatt sírtam kicsit, aztán gyorsan felfogtam és elfogadtam: a műtét szó jelentése itt esély. Esély egy fájdalommentes életre. Ez pedig maga a mennyország.

Hat hete, október 15-én műtöttek. A műtét utáni ébredés első tiszta percében éreztem: nincs endós fájdalom. Másféle volt, de endós nem. Már akkor tudtam: ez az állapot áldás. És ha ehhez arra volt szükség, hogy eltávolítsák a méhemet (és a petevezetőket, és legyen kimetszve a hashártyámból, lepreparálva a hugyhólyagomról az endo), akkor ezzel nem vesztettem, hanem nyertem.

Hat hete élek endós fájdalom nélkül. Minden egyes percért hálás vagyok.

Hat hete egyetlen egyszer sem gondoltam a méhem eltávolítására veszteségként.

Hat hete a lényem egy része rózsaszín boldogságban úszik.

Hat hete a méhem kivételével nem halt meg egy részem, hanem újjászületett.

Szerda

12 napja műtöttek.

Az étvágyam óriási, és rákattantam a tojáslevesre. Na ja, ha anyu főzi, az ugye eleve ad a dologhoz Michelin-csillagot. ;)

Reggeli: tojásleves, bundáskenyér.

Ebéd: csirkegulyás, kenyér...

... és tejberizs.

Uzsonna: kis kapucsínó, pufirizs.

Vacsora: naná, hogy tojásleves. :D

Volt ma is séta, ami közben ma nem fájt ott belül semmi, és a lábaim is jobban bírták, mint tegnap és előtte.

12 naposan a sebeim gyönyörűek. Csont szárazak, semmi váladékozás. A jód is szépen kopik a testemről. A sebeken a kis barnás csíkok az összehúzó tapaszok. Azok is szárazan, stabilan tartják össze a sebeket. Kell is, mert egy-egy kis tüsszentés, nevetés, köhögés is rendesen megfeszíti a hasfalat, egészségesen nem is gondolná az ember, hogy minden apró mozdulathoz is milyen nagy szükség van a has-, a törzsizmok mozgására.

Hordónak még hordó vagyok, de a hasam már puha, jól betapintható, úgyhogy távoznak a gázok, csak rettenetesen lassan.

(A hasamon a képen a jobb oldalon a fehér ferde csík a 30 évvel ezelőtti vakbél műtét helye, 14 cm hosszan díszíti a hasamat...)

És roppantul nem mellékes, hogy ma végre vége a reggeli önbökdösésnek, ugyanis ma beadtam magamnak az UTOLSÓ vérhigító szurit. :) Komolyan: el sem hiszem, hogy képes voltam bökni magam. Ezzel sokezer km-re kiléptem a saját komfortzónámból. :)

Műtét előtti nap

A műtét előtti nap teljes menüje:

reggelire 1 tasak hashajtó por+3 liter víz,

uzsonnára 1 tasak hashajtó por+3 liter víz. 😂😶

Tegnap 2 liter vizet sikerült egész nap leerőszakolnom a diétám mellé, megfordult a fejemben, hogy akkor ma hogy fog menni a 6 liter?! Aztán el is döntöttem: most ez a dolgom, ezt meg kell inni, kérdés nincs.

A hashajtó por első adagján vagyok túl (kora délután van). Eddig semmilyen görcsöt nem okozott. Az első adag megivása után 3/4 órával már el is foglaltam a lakás legkisebb részét, és a mellette lévő konyhánál messzebb nem volt célszerű letáborozni. 😌😶 A por csodálatosan tette (teszi) a dolgát, olyan 15-ször. Én meg csak ittam (iszom) rá a vizet és a sót. Délelőtt 10-kor már éreztem, hogy gyengít is rendesen, le kellett feküdnöm, majd még egyszer, és a képzeletbeli ebéd után is aludtam egyet. Egy mellékhatása van eddig: jég hideg vagyok, úgy érzem, megvesz az isten hidege. Na erre is jó az ágyikó. Szinte mármit meg tudnék enni. Ugye egy hete már eleve műtét előtti diétán vagyok, tegnap este ehettem utoljára (finom, naagyon finom húsleves leve volt főtt krumplival, itt is köszönöm K-nek), ma már egy falatot sem ehettem és holnap sem szabad. Emellett a beleimben tanyázó mindenféle maradékot, amiből még felszívhatnának némi tápanyagot a bélbolyhaim, kipucoltam. Szóval már elkezdtem fejben összegyűjteni, mi mindent fogok (meg)enni a műtét után, amint csak lehet. Komoly lista, de szép sorban majd meg is (t)eszem! 😁😇

Vár az uzsonna. 😂 Ha lesz még erőm, este jelentkezem itt, frissítéssel.

.......

Este negyed 9.

A második adag por után sem voltak görcsök, a hashajtó csodaszépen végezte a dolgát. A rengeteg víztől akváriumnak érzem magam. És roppant éhes vagyok. Meg fáradt. Legyengített annyira ez a nap, hogy nincs energiám idegeskedni, és ez jó. :) Holnap ilyenkor már nagy valószínűséggel túl leszek a műtéten. Amint tudok, jelentkezem.

Addig is szívből köszönöm mindenkinek, akik eddig is segítettek, támogattak, lelkiekben velem vannak. :)

 

Műtét előtt: az endometriózis műtét laparoszkóppal

"Nagy laparoscopiás műtét: méheltávolítás (részleges vagy teljes, függelékkel együtt vagy anélkül), myoma kiágyazás, súlyos endometriózis (mélyen infiltráló, hüvelyt, húgyvezetéket, húgyhólyagot, bélrendszert érintő), medencefenéki műtétek (süllyedések, kismedencei szervek előeséseinek kezelésére)" (forrás)

kép

"Laparoszkópia menete:

Fontos a műtét megfelelő időzítése, általában a menstruáció utáni napokban, a ciklus első felében szoktuk tervezni a műtétet.

A minimálisan invazív módszer ellenére szükségesek elővizsgálatok a diagnosztikus vagy operatív céllal tervezett laparoszkópos beavatkozás előtt. Ezek a vizsgálatok egy belgyógyászati szempontból egészséges személynél:

• labor
• vércsoport-meghatározás, ellenanyagszűrés
• mellkasi RTG-vizsgálat
• EKG
• altatóorvosi vizsgálat (leletek birtokában egy általános fizikális vizsgálat)
• egyéb kiegészítő vizsgálatok a páciens állapotának megfelelően

Laparoszkópos műtéteket általában ún. „egynapos ellátás” keretében el lehet végezni, ami azt jelenti, hogy a műtét napján reggel jelentkezik a beteg éhgyomorral (előző este még lehet vacsorázni, de aznap már inni sem szabad).  Ha az operáló orvos vagy az altatóorvos korábban speciális előkészítést nem javasolt, akkor különösebb tennivaló nincsen. Fontos az ékszerek és főleg a testékszerek eltávolítása, szájban lévő piercing az altatást, köldök vagy intim piercing a műtétet akadályozhatja és szövődményforrást jelenthet. Műtét megkezdése előtt a húgyhólyagot ki kell üríteni. A műtét kezdete előtt a beteget műtősfiú a műtőasztalra fekteti a kivitelezni kívánt műtéthez optimális testhelyzetben.  Ezt követően az altatóorvos és asszisztense az alkar vénájába vezetett vékony csövön keresztül altatószereket és izomlazító szereket ad be, a beteg elalszik, fájdalmat, kellemetlenséget egyáltalán nem érez. A megfelelő lélegeztetés biztosítására ezután tubust vezetnek be a légcsőbe. Ekkor a műtétet végző orvos és asszisztense fertőtleníti és izolálj a műtéti területet. A műtősnő addigra előkészíti a steril műszereket, melyek az elvégzendő beavatkozáshoz szükségesek. Ez az előkészület laparoszkópos műtét esetén hosszabb folyamat, hiszen a hasüreget gázzal fel kell tölteni, hogy legyen hely a műtét elvégzéséhez, fényforrást kell alkalmazni, hiszen nem nyílt technikáról van szó, ahol közvetlenül műtőlámpa tudná megvilágítani a kérdéses régiót. Ugyanez a magyarázata annak, hogy az operatőr nem látja közvetlenül a szervet, amelyen a beavatkozást végzi, a képet a hasüregből videokamera továbbítja monitorra. A speciális technika azt jelenti, hogy a műszerek is speciálisak, a hagyományos sebészeti eszközök nem alkalmasak laparoszkópia elvégzésére. Ezért szükséges a műtő és az eszközök előkészítése jóval azelőtt, hogy a beteg a helyiségbe megérkezne.

Fontosabb műszerek, eszközök:

• insufflator készülék (hasüregbe a gáz beáramoltatásáért felelős)
• fényforrás, fénykábel, videokamera, amelyek az endoszkópos eszközhöz illeszthetők
• monitor
• trokár (ezen keresztül visszük a hasüregbe a laparoszkópot és a műtéti eszközöket)
• szívó-mosó berendezés
• coaguláló eszközök
• daraboló eszközök
• sebészi eszközök

Az előkészületeket követően az operatőr a köldökgyűrű alsó részén 10-15 mm-es metszést ejt, itt vezeti be a trokárt, amelyen keresztül a hasüreget gázzal feltölti (CO2), vagy történhet a feltöltés úgy is, hogy egy vékony speciális tűt (Veress-tű) szúr be először a hasfalon keresztül és a trokárt csak akkor vezeti be, amikor a hasüreget a gáz már feltöltötte. A trokáron keresztül bevihető a laparoszkóp, amellyel a hasűri szerveket meg lehet tekinteni. Ha a műtéthez szükséges, 2-3 segédtrokár is bevezethető a „bikinivonal” magasságában a bőrön ejtett kb. 1 cm-es metszéseken keresztül. Ez a művelet már láthatóvá tehető és ellenőrizhető a monitoron.

FORRÁS: AFP/BORIS HORVAT

Ezután a beavatkozás az adott kórkép műtéti technikájának megfelelően folytatódik tovább.

kép

A műtét végén az operáló team gondosan ellenőrzi, hogy nem maradt-e vérzés a preparációnak megfelelő területen, vagy nincs-e sérülés a környező szerveken. Ha ilyen nincsen, akkor az eszközöket eltávolítják, a gázt a hasból kiengedik. A pici bőrmetszéseket egy-egy öltéssel megvarrják.

Az altatóorvos a beteget felébreszti, a légcsövéből eltávolítja a tubust, és ha stabil az állapota, a műtősfiú a kórterembe szállítja. Diagnosztikus műtét esetén a beteg akár aznap hazamehet, operatív laparoszkópia után általában egyéjszakás megfigyelés indokolt. " (forrás)

Műtét előtti 2. nap

Amikor borul a program.

Reggel üzenet várt K-tól: ír beutalót a vércsoport laborra, menjek be érte a rendelőbe.

8-kor PCR teszt (eredmény emailben holnap).

Rendelő: beutaló.

Labor. Iszonyatos embertömeg. Kb 10 perc múlva tudok beszélni laborossal, beveszi a beutalót. Rá pár percre már mehetek is. A tegnapi bal után ma a jobb vénámat szúrják. Megkapom a kémcsőt, azzal át kell menni a Véradóba. Ott leadom, holnap délelőtt lehet menni a leletért.

Haza: reggeli.

Vissza a városba: bank, telószámla befizetés, bolt.

Haza: főzés, ebéd.

Hulla fáradt vagyok: alvás.

Telefoncsörgésre ébredek. Persze szemüveg nélkül nem látom, véletlenül kinyomom. Szemüveg föl, visszahívás, mert Kinga telefonját várom a kórházból. Tényleg ő keresett.

És akkor itt egy kis fordulat, ami igazán jól rímel az első képpel, amit feltettem. Mert hogy változott a program.

- Már csak ma ehetek.

- Műtét előtt 1 nappal, azaz holnap, csütörtökön egész napos itthoni hashajtás. A felhőbe lőttek nekem receptet, azt ki kell ma váltanom (Picoprep) és holnap reggel egy tasakkal meginnom, utána 3 liter vizet, majd kora este egy másik tasakkal kell innom és aztán 3 liter vizet. Mást enni vagy inni tilos.

- Pénteken, a műtét napján délután 2-re kell bemennem a kórházba. Előtte csak vizet ihatok délelőtt 11-ig. Aztán még azt sem.

- A kórházba érkezés után kifizetem a műtéti díjat, csinálnak egy antigén tesztet, ha ez negatív, akkor mehetek fel az osztályra.

- Ami nem változott: műtét után 1-2 nap múlva jöhetek haza.

Úgyhogy most fogom a patyerkámat és bemegyek a gyógyszertárba és veszek még bubomentes vizet.

(Habár változott a program és nagyon szerettem volna pénteken korán a műtőben lenni, végül is jó ez így, hogy tudom, mikor, mit, hová, hogyan. Megnyugtató. Kemény két napom lesz. De ezt mind magamért teszem. Minden másra meg ott a mászterkárd.)

 

Műtét előtti 3. nap

Délelőtt labor (Pécs). Az eredményt emailben küldik.

Kora délután EKG és táppénzre vetetés.

Az EKG papírra tekintve egyetlen dolgot tudok megállapítani, de azt biztosan: élek. 😂 És ez egy elég megnyugtató észrevétel. A rányomtatott adatokból kiderül számomra, hogy a pulzusom 67 volt, a többi adatot még az internet segítségével sem sikerült megfejtenem. No de nem is az én dolgom, majd 3 nap múlva az aneszteziológus kiokoskodja.

Kora este volt már, amikor rájöttem, hogy a laborból kifelejtettem a vércsoportot. Már pedig ez nem lényegtelen. Tudom, hogy A+ vagyok, de bemondásra nem fogadnám el én sem, ha orvos lennék. Jött át M., kigondoltuk, hogy oké, elbaltáztam, akkor holnap mohácsi labor, 11 ezerért megcsinálják a vércsoport meghatározást. Úgyis nyertem múltkor a sorsjegyen, hát így "ingyen" lesz. De nem hagyott nyugodni a gondolat, elkezdtem újra átnézni a leleteimet, hátha valamelyiken rajta van. Szerinted? Pedig amikor egyszer el akartam menni vért adni, akkor ott ujjbegyből meghatározták a vércsoportomat, de persze erről papírt nem találok. Sebaj, hol lehet még meg? Hát a születési anyakönyvimben! Kerestem, kutattam (nem nehéz, mert gyönyörűen rendszerezve van minden hivatalos iratom egy fedeles dobozban), és meg is találtam: a gyermekegészségügyi könyvecskében hivatalosan szerepel az A+ vércsoport. Hálát adtam az égnek, hogy nem kell még egy bökés, nem kell "fölösleges" pénzkiadás, nincs fölösleges izgalom. (És 41. hétre születtem, 3300g-mal.)

A diéta ma is ment, már a hashajtás bevezetése is, mellette a 3 liter víz... A 2 liter lesz meg, de a vizeletem így is szinte víz színű. Azért igyekszem.

Frissítés, este 10:

Kell a friss vércsoport+ellenanyag (köszönöm J. és A. a segítséget!), úgyhogy reggel korán megrohamozom a mohácsi labort...

 

Műtét előtt: szervezés

A műtét előtt szervezések:

- a professzor kimondta: műteni kell (aug. 23.)

- annak eldöntése részemről, hogy TB alapon (akár 1.5-2 év várakozással), egy idegen, nem specialista orvos műtsön, "ingyen", vagy a saját orvosom, aki endometriózis specialista, magán úton (viszonylag gyorsan), kemény pénzért

- ajánlatkérés a magánklinikától (aug. 24.)

- az ajánlat megérkezik (aug. 25.): időpont 2 hónapon belül, kölcsönkérhető (és nehezen, lassan, de visszafizethető) összeg

- döntés (aug. 25.): Da Vinci Magánklinika.

A műtét időpontja: október 15.

- munkáltató értesítése

- helyettes keresése

- az őszi szüneti szabadság átütemezése

- háziorvos asszisztensével értekezés: mehetek a műtét előtti 3. naptól táppénzre

- műtét előtti 7. napon helyettessel megbeszélés, 4. napon jön velem órákat nézni

Az időponttal egyszerre megkaptam a műtét előtti előkészületek listáját is.

- A műtétet megelőző héten könnyű diéta. Semmi puffasztó, semmi teljes kiőrlésű, semmi gyümölcs, semmi zöldség, semmi mag (...). 5. napja megy a diéta, hát nem mondanám egyszerűnek. És a 3 liter bubomentes víz sem csúszik le minden nap... A műtétet megelőző napon már csak leves levét ihatom, aznap éjféltől se ételt, se italt nem vehetek magamhoz.

- Megkaptam az elvégzendő vizsgálatok listáját is: labor, EKG, PCR teszt. A labor nem lesz TB-s, mivel október 28-ra tudtak volna időpontot adni a mohácsi kórházban, az meg ugye már a műtét után van... A teszt eleve pénzes, az EKG viszont TB alapon megy.

        - PCR tesztre időpontfoglalás.

        - EKG megszervezése.

        - Laborba időpont foglalás.

- A műtét előtt 4 napig fokozatos hashajtás is kell, ezt is leírták, mikor, mennyi, mivel. (Ezt is nekem kellett beszereznem.)

- A műtét hetén (azaz ezen a héten) hív majd Kinga (a klinika kapcsolattartója), hogy pontosan melyik nap (valószínű pénteken) és hánykor kell megjelennem a kórházban.

Ez volt a dolog hivatalos része. A többit nekem kellett kiderítenem, a család, néhány endo csoportos tag pedig sokat segített. Abban, hogy mit kell vinni a kórházba, mire számíthatok a műtét előtt, utána, mire készüljek itthon és mivel (sebkötözés, haskötő, sebkezelő krém, meddig lesz szükségem éjjel-nappal felügyeletre...).

Kölcsönkértem a műtét árát.

Elkészítettem a kórházi csomagomat: bő hálóing, papucs, víz+szívószál, törlőkendő, bő ruha hazautazáshoz, némi ropogtatnivaló, betétek, fájdalomcsillapító a hazaútra, a műtét díja, leletek.

Előkészítettem a hazaérkezés utáni cuccokat: haskötő, bő hálóing, nagypárnák pluszban (mert nem biztos, hogy tudok majd vízszintben feküdni), sebtapaszok, sebkezelő gél, fájdalomcsillapító, lázmérő.

Megvannak a cuccosok a rám vigyázóknak. Mivel gyakorlatilag nálam fognak lakni, ágynemű, kávé, a kért ásványvíz, kenyér, vaj, joghurt, tej, néhány alapvető alapanyag főzéshez, némi nasi. A bolt szerencsére közel van, még az is odatalál, aki nem ismerős errefelé.

Megvan a rám vigyázók beosztása október végéig. Persze ez függ attól, mennyire gyorsan megy a felépülés. Én rajta leszek, de türelmesnek kell majd lennem és megadnom a testemnek (a lélek még majd pluszban lesz) az elegendő, kellő időt a gyógyulásra.