Szerda-csütörtök

Szerda:

Kaptam:

É-vel szuper foglalkozás: hogyan kezeljük a dühöt, hogyan uraljuk a saját testünket, hogyan lazítsunk, és agyféltekéket összehangoló dalos ritmusgyakorlat.

Munka után bolt.

Amikor az ember nem sokat alszik, van ideje gondolkodni. Hogy oldhatnám meg a boltot-cipekedést? Televásároltam a csomagtartót (nem kell túl sok dologra gondolni, ez egy kis Swift, kis csomagtartóval), a romlandót hazavittem, a többi maradt. Így mindennap -viszem a hátizsákot- egy adagot haza tudok vinni a garázsból a kocsiból, nem kell minden egyes nap boltba menni, és ha esetleg valami még kellene a kocsiból, a garázsig egyszerűbb elmenni, mint beautózni a városba.

Este 9-ig készültem a sulira még.

.............................................................

Csütörtök:

Kemény nap volt. 7-re B., az első óra után A-val levittük a sulit az óvodába, egy németes meseelőadásra hívtak meg minket.

Utána visszagyaloglás a suliba, én bevágódtam az autóba, irány Sz., a másik suli. Ott volt 3 órám, gyors ebéd (dobozolt krumplifőzelék kolbásszal), át Sze.-be, félévi értekezletre. Onnan elkéretőztünk, 4-től szülői volt B-on. Onnan is előbb elmentünk B-vel, mert szülői volt Sz-on is. Este 8-ra értem haza.

Kaptam: (ez a sz-i 2. osztály, mindenki ráírta a nevét)

Ezt egy kis elsőstől kaptam Sz-on, busós röpcsi.

Emellett kaptam még sok-sok ölelést, megmutattak sok kincset, meséltek.

Ma is hoztam fel egy adag cuccost a kocsiból, egész jól haladok. :)

 

Hétfő, kedd

 Harmadszorra sikerült feltennem a képeket... És persze fordított sorrendben tette ide a program... Kezdd, kérlek, a végén...!

..................

Szóval munka után bolt(ok). Roppant kevés dolgot tudok hazacipelni a garázstól és felcipelni a harmadikra (70 lépcső kb). Pedig már hátizsákkal járok, vállra akasztható táskákkal. Aztán házimunka (a száraz ruhát munka előtt elpakoltam), mosás, teregetés, főzés, porszívózás, mosogatógép ki- és bepakolás, kaja kiadagolás magamnak, többi M-nak (...). Akinek volt törése: normális, hogy a tegnap felrakott -nem terhelt- járógipsz roppant szoros és roppantul fáj benne a láb?

(Irtózatosan fáradt vagyok. Végigvonszolom magam a munkanapon embertelenül nehezen, aztán alvásig házimunka. Ma még a sulira is kellene készülnöm, de egyszerűen képtelenség, pedig hazacipeltem hozzá mindent. (Nem sajnáltatni szeretném magam.) 

És tényleg...

Napfelkelte a(z egyik) sulinál. És ma is kaptam: barátság-hajó (Kettő volt a kezében. Az egyiket nyújtja felém: Ez a tied, ez -a másik- marad nálam. Most már örök barátok vagyunk.)

Kedden újra mókuskerék, majd újra bolt(ok) (ciki: teljesen kifogytunk mindenből, én meg nem tudok túl sok mindent felcipelni a harmadikra...).

Munka után bolt(ok), vacsifőzés, házimunka estig. Mini alvás.

Hétfő: kaptam:

Hétvége

Hétvégén, szombaton buli.

Cica.

Fények, zene, régi és új ismerősök.

Tánc. Éneklés. Szeretem.

Borzalmasan nagy köd.

Vasárnap pakolás, takarítás.

Hulla vagyok.

 

Egy éve már...

... hogy eltemettünk, anyu...

Örüljetek most odafönt egymásnak! :)

Borzalmasan hiányzol, borzalmasan hiányoztok... :)

Koldultam...

 Koldultam.

Másoktól.

Hosszú éveken át.

Szeretetet, figyelmet, megértést, odafordulást, megbecsülést, cseppnyi morzsákat, amiktől egy pillanatig végre azt érezhettem: én is érek valamit.

Olyanoktól vágyakoztam ilyesmikre, akik maguk sem rendelkeztek efféle dolgokkal. Nem láttam akkor még, hogy nincs miből adniuk nekem. Nem tűnt fel, hogy milyen üres is a zsákjuk. Ahogy az sem, hogy épp olyan mostohán bánok magammal, ahogyan ők bántak velem. Nem tudtam, hogy én is csak úgy működök, mint egy tankönyvi példa: úgy hagyom el önmagam, ahogy egykor mások hagytak el.

Kívül keresgéltem mindazt, ami eleve bennem volt.

Mi mást is tehettem volna?

A gondolataink formálják a világunkat - való igaz, csakhogy előbb a világ formálta a gondolkodásunkat.

Csak apró lépésenként tudtam felhagyni a koldulással. Például ritkábban igyekeztem házhoz a pofonokért. Elfájtam a hiányokat. Befoltoztam sok-sok lyukat.

Önmagammal.

Milliónyi elsírt könnyel, csendben töltött perccel, megszült válaszokkal, haraggal, vádaskodással, szégyennel, egyedülléttel a hátam mögött, a továbblépés kapujában, most újabb kérdésre keresem a választ:

ki vagyok én, ha mindaz, amiből megalkottam a világomat, az nem más, mint mások tükörképének torz lenyomata?

Elvesztegetett időnek érzem a történteket, mert már soha nem kaphatom vissza a fájdalmas éveket.

Próbálok nem harcolni a van ellen.

Ez vagyok én.

Így görbültem meg.

Minden egyes nap tanulom magamhoz ölelni a saját történetem.

Lélekhatár blog

A munkahét, kajcsik, egyebek

 

Persze fordítva töltötte fel a képeket....

Péntek. Fél 7 előttindulok, 7-től ügyeletes vagyok. Nagyon hosszú és tömény a nap3-ig. Munka után bolt(ok), hazacipekedés a garázstól, sütés. Vacsi: ropi...

Tudtam, hogy áthoztam anyutól a tejszínfelverőjét, de egyszerűen nem találtam. A héten aztán meglett. Tényleg boldog voltam.

Péntek: német óra részlet:

Kaptam:

Kértem, elhozták:

Ezt nem tudom, milyen fotó (...):

Csütörtöki vacsorám: 

Hja... :(

Kábé:

Étkek:

Egy hete sztem nem aludtam 8 órát összesen... Keggggyetlenül érzem a hatását. ...

Szerda- alvásklinika

Az általam bevállat utolsó vizsgálat nem-alvás-ügyben. Persze negatív. Február 11-én kell mennem orvosi konzultációra. Úgy döntöttem: utoljára. Mert egy év alatt kiderült a sok vizsgálatból, hogy fizikailag makk egészséges vagyok. Csak éppen nem tudok aludni... Majd kiokumlálom, mi ez. Mint mindig...

"Az élet nem kérdezi meg, akarod vagy sem, tanít.

Megtanít küzdeni, elesni, felállni és újra megteszi ha kell. Sosem kérdi majd, felkészültél-e, megtanít elengedni, elfogadni, megtanít repülni, és tetszik vagy sem, megtanít zuhanni is.

Nem érdekli majd, mennyi erőt érzel magadban, rád zúdítja azt, amivel tudja, még elboldogulsz, és hidd el, nem kapsz nagyobb terhet, csak azt, amit még elbírsz. Van, amikor azt érzed, ennél kegyetlenebb már nem lehet, és megértem. De hidd, hogy jót akar. A legbölcsebb tanítód, aki ismer téged, és melletted áll. Mert nem azt mutatja meg mit láss, hanem azt, merre nézz."

Todorovits Rea

Hétfő- több, mint sok(k)

Este fél 9. Leültem kicsit. Valahogy már reggel látni lehetett, hogy a csillagok állása nem igazán kedvező...

Kezdődött azzal, hogy reggel fél 7-kor (egy sajnos újabb roppantul nem alvás után) kiléptem az utcára: valami szitál. Ezzel egy időben: bacca meg, tükörjég, ez ónos szitálás...

Gyomor egyből görcsben. Gyalogolok a garázs felé: minden tükörjég, sötét van, evickélek. Egyszer csak a sapkám beakad egy ágba, sapi félig le, ezzel együtt elszáll a szemüvegem jobb szára. Egy néni épp sózta a nem messze lévő háztömb előtti járdát, látta, hogy szerencsétlenkedem a telóm zseblámpájával, jött, segített szárat keresni. Jó 10 percig néztük, de nem találtuk. Nekem mennem kellett, elkorcsolyáztam a garázsig. Ott felhívtam a kolléganőmet, hogy ne haragudjon, nem tudok érte felmenni a dombra, Mohács tükörjég. 

Elevickéltem a babarci boltig, ott letettem a kocsit, be a boltba, vettem egy zoknit, mert anélkül esélytelen lett volna felmennem a dombon a suliig. A cipőmre húztam, így felértem.

Jött a hír: helyettesítenem kell egy elsős írást. Oké.

Az óra végén elment az áram. (Épp digi táblás feladatnál.)

Indultam át a másik suliba: kiírja a kocsim nagy csipogás-villogás közepette, hogy alacsony az abroncsnyomás.

Amire átértem a másik suliba (még mindig tükörjég), M. küldi a képet: a bokája eltört, begipszelték...

Fél 3-ig órám volt, aztán osztályozó értekezlet, utána M-nak gyógyszertár, kis bolt, haza.

M-nak vérhigítót kell szúrnia. 3 és fél éve én szúrtam magamnak a műtét után, tavaly anyunak kellett szúrnom, most M. szúrja...

Este még készülök holnapra (leporello az Altató könnyebb megtanulásához).

Intézem saját és M. ügyeit, kicsit átrendezem a lakást, h. M. elférjen a mankóval.

Éjjel negyed 11. Már régen aludnom kellene...

Holnapra havat mondanak ónos esővel. Nem gondolok bele. Megyek "aludni".

 

Szombat-vasárnap

Szombaton hajnalban sikerült elbóbiskolnom. (Életem egyik legrosszabb alvása volt).

Reggeli.

Egész délelőtt dolgoztam (Kréta, félévi értékelések) és még a délután egy részében is (és már egy hete csináltam).

Ebéd.

Még egy kis munka után séta. (Idén a harmadik, heti egynél tartok így, sokkal jobb a semminél.)

Azt hittem, a péntek éjjeli volt életem egyik legrosszabb alvása. Hát tévedtem. A szombati überelte az előző napit. Milyen, amikor carul alszom? Időben (este fél 10) megyek ágyba. Előtte nyugalom, no kütyü, csend, a füldugó tökéletesen illeszkedik, letusolva, friss ágynemű. Szokás szerint hulla fáradt vagyok, de nem tudok elaludni. Jó: jöjjön az antistresszes légzőgyakorlat. Nem segít. Oké: testszkennelés. Nehezen megy, mert a gondolataim támadnak, de jelentős a javulás a végére. Még pár forgolódás, párna-csere, aztán fél óra múlva arra ébredek, hogy folyik a nyálam a párnára. Szuper, aludtam! Kezdődik az ön-altatás az elejétől. Nem, nem nyitom ki a szemem. Aludj. Timi, aludj! Nagyon sokára visszaalszom. Fél 2-kor teli a hólyagom. Keresem a szemüveget a komódon, persze leverem. Ekkor már villanyt kapcsolok: faca, eltört az egyik szára. Felveszem, nézem, hát ez nem tört el, csak kicsúszott abból a fehér kis csőből (amiről eddig nem tudtam, hogy cső). Nagy nehezen visszatuszkolom. Mosdó. Önaltatás. Nem megy. Közben szomjas leszek. Felkelek. Ivás. Vissza az ágyba. Önaltatás, Siker. Negyed 3: mosdóba kell mennem. Már nem nyúlok a szemüvegért, csak remélem, hogy a sötétben nem megyek neki semminek. Siker. Akkor már iszok is, nehogy negyed óra múlva jönni kelljen újra ki. Újabb önaltatás. De magas a párna. Kiveszem a kispárnát. Így meg kemény. Melegem is van. Izzadok. Görcsöl a lábam. Először felkelek járkálni, aztán már nem, ahhoz is fáradt vagyok (hiába fáj). Egyszerűen semmi sehogy nem jó. Oké: hogy is szoktál tudni 10-ből 2-szer elaludni délután? Félig ülő helyzetben. Na, gyertek, párnácskák, építkezzünk! Kész a párna-vár, lefekszem. Nem jó. Na tudod, Timi, feküdj rá, csukd be a szemed, legalább pihenj kicsit! Négy körül elalszom. Reggel 6-kor ébredek. Mint akin az úthenger átment...

Vasárnapi reggeli.

Főzés. (A húgommal majdnem pontosan ugyanazt főztük, pedig nem beszéltünk össze. A bal oldali a húgomé, a jobb oldali az enyém.)

Ebéd.

Délután újabb alvás-próba, most sem jött össze. De másfél óráig feküdtem.

Készülés holnapra. Két szendvics, főtt tojás, paprika, kávé, tea.

Habár nem sokat aludtam, de álmodtam péntek éjjel. Valaki egy kis hússal bevont üreges csontot vágott fel hosszában. Mindig megnézem az álmoskönyvet.

(Többen ajánlottak már gyógynövényi szereket alvásproblémára, de mindenki mondta, hogy csak az elalvásban segít, az átalvásban nem. Van elalvást segítő gyógyteám, azért hagytam abba, mert ha segít is elaludni, mosdóba fel kell kelnem... De rajta vagyok az ügyön, éjjel volt időm-lehetőségem most is gondolkodni. Eszembe jutott, hogy gyógyszer is okozhatja, reggel megnéztem az egyetlen gyógyszeremet, amit minden nap használok (asztma inhalátor), és habár roppant kevés esetben, de okozhat alvásproblémát. A dokival meg fogom beszélni, ha megyek kontrollra.)

Holnap újra munka. Szokták mondani, hogy innen már közeleg a vége, a gyakorlat viszont azt mutatja, most jön csak a java. Versenyek, felkészítések, bemutató óra, nyílt nap, szülői, farsang, anyák napja (...), úgyhogy gatya (sokszorosan) felköt und los geht's.)