Amit bárki megtanulhatott tőled: hogyan kell nagyon szeretni.
Imádtad a lányaidat és imádtad az unokáidat. Nem volt olyan dolog, amit a húgommal ne kérhettünk volna tőled. Mindig ott voltál nekünk, jóban és rosszban. És mi is mindig ott voltunk neked.
M. és P. volt a boldogságod, mindig a kedvencüket főzted, sütötted, mindig volt rájuk időd.
Tamási, a kertünkben.
Budapest, Vidámpark.
Az anyagi lehetőségeink mindig korlátozottak voltak, de te képes voltál élményt adni abból, amid volt. Így sütöttünk szalonnát is a maradék téglákból eszkábált sütögetőben még Tamásiban.
Te voltál, aki a legvégéig tartottad a kapcsolatot az egykor kitelepített, Németországban élő rokonainkkal. Ezen a képen Németországban vagy. Istenem, de szép voltál!
Amikor ez a kép előkerült, nevettem egy nagyot. Dunaszekcső, egy szörnyen forró nyári napon. Elmentünk hűsölni, te a tűző napon órákig köveket kerestél, amiket aztán elcipeltünk az autóhoz, onnan elvittük Hőgyészre, amikor a mohácsi nyaralásból hazavittelek, és te építettél egy sziklakertet. Imádtad a virágokat, a kertet, nem tudom, C-ék, akik megvették a házat, használni fogják-e a nagy becsben tartott dunai köveidet.
Ez is egy mohácsi nyaralás volt. Merthogy sokszor voltál nálam. És vittelek mindenfelé, ahová csak lehetett. Szerettél menni, szerettél látni, tapasztalni, én pedig büszke voltam rád, hogy nem csak otthon ülsz, hanem jössz-mész, a lányaiddal, az unokáiddal programozol.
Ráadás mamis:
Farsangi időszakban minden hétvégén fánkot sütöttél, mamikám, mindig más fajtát. Tőled tanultam dagasztani, fonott kalácsot fonni. Imádtam ezt a főzőfülkét Hőgyészen, pedig nem volt szép, nem volt modern. De akik megfordultak benne, azok megtelhettek gondoskodással, szeretettel.
