2023. szeptember 30., szombat

Filmajánló

Sorsügynökség


Én a Videán néztem.

<iframe width="640" height="360" src="//videa.hu/player?v=hkItdhc9Bmr2jvzb" allowfullscreen="allowfullscreen" webkitallowfullscreen="webkitallowfullscreen" mozallowfullscreen="mozallowfullscreen" frameborder="0"></iframe>


Szombat

Szombat. Reggel aludhat az ember. Mikor ébred? Hatkor... Dolog van elég, pihenni is kellene... Kis ténykedés itthon, bolt, főzés anyunál, ebéd is ott. A fogamban ideiglenes tömés, sajog is, így együnk "puhát": krumplipüré, halrudacska, savanyúság.


A köhögés-orrfújás napról napra javul, ma már egész jó, reggel köhögtem csak, napközben kétszer, orrot is ritkán fújok.

A kis terasz-kert már nagyon ősziesedik, de még szép.






A paradicsom az égig ér, ha beérik a "magaslaton" a kis sárgaság, utána kikerül a parifa.


A "Terézke" is virágzik lassan, aztán téli álomba küldöm.


A kocsiban is pakoltam, mert szó szerint a tetőig tele volt már a csomagtartó. Került belőle a tárolóba is, cipeltem fel is.

Most keresek egy filmet, mozizok kicsit, aztán alvás.

 

2023. szeptember 28., csütörtök

2023. szeptember 27., szerda

Nem elég...

Nem elég a köhögés-orrfújás, kiesett az egyik felső-hátsó fogamból a tömés... 

Próbáltam lefotózni, hogy lássam, mi az ábra, miért fáj ilyen istentelenül. A legjobb képet mellékelem. 


A köhögés-orrfújás sokat javul napról napra. A fogamat meg holnap délután elviszem az orvoshoz... 

 

2023. szeptember 26., kedd

Kedd+ cukik és nem cuki

Hosszú nap (újra). Héttől négyig, folyamatosan, jajj, elfáradtam...

Megtartottam az óráimat.

Készültem másnapra. Ez itt például az elsősök egy órarésze:


Napközi után felügyeltem, a két L. megmutatta a művét: temetőt építettek, "három szünetbe telt".


Hazafelé száguldás ismét...


...

- Timi néni, olyan jó lenne, ha megnyerném a választásokat és miniszterelnök lennék!
(Erre egy osztálytársa:) - Tegnap még pap akartál lenni!

...

- Timi néni, hogyhogy magának ilyen szép a szettje? 

(Lefozóztam itthon a "gyönyörűséget". 😆😆)


...

Ma nálunk járt a rendszergazda. Ugye hivatalosan a Krétában mindenkinek 24 tanórája van. Nekem ebből 13 összevont, 12 két osztállyal, 1 három osztállyal. Plusz a napközi és a felügyeleti órák. 32 órát vagyunk kötelesek a 40 órából az iskolában tölteni, a fennmaradó időben otthon is készülhetünk, javíthatunk (...). A 24 tanóra és a 32 ott (le)töltendő idő különbözetét is adminisztrálni kell a Krétában ("kötött munkaidő neveléssel-oktatással le nem kötött része"). Én eddig szorgalmasan írtam a készülést, a szülőkkel történő kapcsolattartást, a felügyeletet (...). Ma a rendszergazda azt mondta: nem írhatsz be ennyit. Ez túl sok. (Ennyit dolgozom, banyek.) Túl sokat készülsz. (Ezer órám van, így sem tudok mindegyikre rendesen készülni, fizikai képtelenség.) Konklúzió: "túl sokat dolgozol". Ez hatott. A 9. munkaórámban abbahagytam a fénymásolást, összeszedtem a patyerkámat és -letelt még az 5 perc a felügyeletből- hazajöttem.

(Undorító, hányadék ez az egész rendszer, embertelen, amit a gyerekekkel (is) művelnek, és aki még mindig nem látja, azon a szemészorvos és az ideggyógyász sem tud segíteni. Aki pedig MÉG MINDIG bámulja a tévét naphosszat és semmilyen más infója nincs a világról, csak az a szemét, amit a médiából zúdítanak, annak -mást nem tehetek, ő már elveszett, menthetetlen- jó netet, naaaagy okostévét kívánok...

 

2023. szeptember 25., hétfő

Hétvége és dobozolás


De nem utazom, vagyis pihenni nem, de tetszik ez a kép. 😁

Szombaton anyut vittem Hőgyészre, az 55 éves osztálytalálkozójára. Onnan visszamentem Szekszárdra, leértékelések vannak, a farmeren és a "tapadós nacin" kívül nincs nadrágom, be volt tervezve a leértékelés-böngészés, kihasználtam az alkalmat és sikerrel is jártam. 😊 Egész nap esett (Szekszárdon legalábbis), láttam szépséges felhőképződményt is.



Ebéd a kocsiban. Ha ketten utazunk, mindig anyu csomagol szendvicset. (Volt még egy és két szilva is.)


Már szombaton köhögtem és folyt az orrom, vasárnapra ez tetőzött: egész nap folyamatosan köhögtem és fújtam az orromat. Lázam nem volt, hőemelkedésem sem, nem fájt semmim. A vérnyomásom a szokásos, pulzoximéter 98/ 75, azaz komolya baj nem lehet. Lándzsás útifű szirup, sok folyadék, Neocitrán, sok pihenés és alvás.


Hétfőn reggel már nem köhögtem folyamatosan, se láz, se hőemelkedés, nem fáj semmi, csak a rengeteg váladék nyomja kicsit az arcomat.

Munka (8 és fél óra bent), aztán bolt, anyuhoz, onnan haza, főzés-dobozolás két napra. (Készült anyunak és M-nak is.)


R: pur pirítós, csicseriborsó krém (paprika lesz még hozzá)

T: mandula, szilva (a suliban van már)

E: grillezett mozzarella, rizs, medvehagyma pesto, saláta

V: vszínű rántotta lesz


Még ma este iszok azért egy Neocitránt, aztán remélem, túl leszek ezen a köhögős izén.

 

2023. szeptember 23., szombat

Dőzsölés


Ez a nap egy része. 

Visszajöttem Szekszárdra, van még időm. Esik az eső. Jólesne egy kávé, mosdóra is szükség volna. Oké, legyen a Meki. Hosszú évek óta nem jártam itt. Belépek: jesszus, totál átépítették. Úgy érzem magam, mint egér a Marson. Pult sehol. Megkérdezek egy párt, hogy csak a géptől tudok-e rendelni. Húzzák a vállukat. Beljebb óvakodok, találok egy pultot. Beállok a sorba, figyelek. Áhhhá, ide a már megrendelt cuccosért kell jönni! 🙃 Szó szerint sarkon fordulok, irány az AI. Egészen jól megy a rendelés, amíg ki nem írja: vegyen el egy táblát. Állok, próbálom kitalálni, honnan, milyen táblát, és éppen, mielőtt kezdenék kételkedni a rendelés sikerességében, mellém pattan a kislány, akinek a pultjánál az előbb sorban álltam, rám mosolyog, kezembe az egy műanyag, számozott izét: "Egy tábla a rendeléshez". Visszasuhan a pultjához és szól: mehetek fizetni. Megkérdezi, hova szeretnék ülni. Mondom. Odajön velem, leteszi az asztalra a táblát. " Hozni fogom a kávét"- fűzi még hozzá kedvesen. És hamarosan hozza is. 


Kakukktojás vagyok az egy kis pohárnyi koffeinmentes, laktózmentes kapucsinómmal a rengeteg burgerrel, üdítővel, sütivel megpakolt tálcákkal teli asztalok között. De hát ez mindenkinek a saját döntése (meg pénztárcájáé). 

Van még időm, megyek, sétálok egyet. 

2023. szeptember 22., péntek

Péntek

Pöppet vagyok fáradt, reggel nem hallottam az ébresztőt, M. keltegetett, és amikor kinyitottam a szemem, nem hittem el, hogy már reggel van.......

Amikor az ember a 9. (!) munkaórája után hazafelé tart és valahogy nem sikerül haladni... Főút.


Na de legyünk optimisták, talán megindul a forgalom. Ja.


Ez hasonló, mint amikor megkéred a szülőket, hogy válasszanak, hogy 1, 2, 3 vagy 4, de semmiképp nem 5, és ők jelzik -tisztelet a kivételnek-, hogy 5, 2 és 5 (...), vagy leginkább nem jeleznek semmit...

No mindegy, elmúlt ez a nap is...

Vízszint.

 

2023. szeptember 20., szerda

Vasárnaptól szerdáig

Én, aki pár éve még 2000 km-eket futottam, edzőterembe jártam, a műtét évében a folyamatos fájdalomtól már sokszor magamat ellátni sem tudtam, a műtét óta pedig légzőgyakorlatokon kívül semmit nem mozgok. A szombati osztálytalálkozóra való túra után vasárnap reggel:


... és ollyan izomlázzal ébredtem, hogy hinnye!

(Kegyetlen mennyiségű a stressz minden nap. Így 50 felé úgy érzem, a régebbi sport nem feszültséglevezetés, hanem újabb stresszforrás lenne. Vannak jó gyakorlataim (Antistressz Krisztával), amiket csinálhatnék, azt hiszem, még nem fáj eléggé, hogy csak ritkán veszem elő (a légzőgyakorlatokat kivéve, az mindennapos).

Hétfőn kaptam:


Kegyetlen csatákat vívok magammal a munka miatt. Nem részletezem, de ha azt csinálom, amit elvárnak, a gyerekek szenvednek, ezt meg képtelen vagyok nézni és részt venni benne. Ha úgy csinálom, ahogy jobb, az iszonyatos plusz munka, abban én megyek tönkre (és még a gyerekeknek sem az, ami lehetne- egy másik univerzumban...).

Múlt héten kértem és kaptam tanácsot. Segít.


Mégis szörnyű nézni, hogy a gyerekek oreot, csokis kekszet, nutellás kenyeret, cukrot, kroaszant (...) hoznak reggelire, tízóraira, ebédre (!)..., és tényleg nem megyek bele a továbbiakba, a kezelhetetlen, elhanyagolt sorsokba...

Ma (is) sokáig dolgoztam. Hazafelé tervben volt a csomagom felvétele, két bolt, egyebek. De szörnyen fáradt voltam. És délután (még a suliban) elkezdett szorítani a mellkasom. Hazafelé leparkoltam, felvettem a csomagot, és döntöttem: a bolt nem fontos (és megnéztem a pénztárcámat: tankolnom kell, aztán ennyi a fizunak, a következőre meg még két hetet kell várni...). A többi dolog sem fontosabb, mint hogy most hazamenjek és pihenjek.

Kénytelen vagyok magamat előtérbe helyezni, mert nem vagyok Teréz anya, ha elfelejtem, hogy létezem, és minden és mindenki fontosabb, annak kemény következményei vannak, sajnos érzem. (Lehet, hogy rosszul gondolkodom, nem tudom. De érzem a fejfájást, a mellkasszorítást, az össze-vissza evést, a folyamatos napközbeni vizelet-visszatartást, az ohne pihenést (...) )


De igyekszem...

2023. szeptember 17., vasárnap

Véleményem az oktatási rendszerről (egyben filmajánló)


Ha érdekel, mi a véleményem az "oktatási rendszerről", ebben a filmben benne van.
A világ iskoláztatása - A fehér ember utolsó terhe

Szombat

Reggel át anyuhoz, onnan Gyönk, mamihoz. Névnapjára virág.


Onnan Hőgyész, keresztanyumhoz. Anyu ott maradt én át Tamásiba, 35 éves osztálytalálkozó.






A sors hatalmas ajándéka nekem ez az osztály. Annak idején is nagyon klassz csapat voltunk, szuper osztályfőnökkel, és hálahálahála a mai napig jó csapat vagyunk. Idén I. pincéjében találkoztunk a Várhegyen, mesés környezet, csupa öröm, szeretet, nekem hatalmas töltés volt ez a délután. És már most megvan a következő tali időpontja. 

Este Tamásiból Hőgyész anyuért, onnan Mohács.

Nagyon fárasztó, de nagyon szép nap volt.

 

2023. szeptember 15., péntek

2023. szeptember 14., csütörtök

Napi cuki


L. szalad hozzám az udvaron a szünetben egy kis lapnyi matricával.

- Timi néni, válassz magadnak egyet!
- Bármelyiket foghatom?
- Igen... Nem, EZ a Timi néni matrica! - és leveszi ezt a szivecskéset és az órámra ragasztja.

 

2023. szeptember 13., szerda

Ihaj...


Pöppet hullik a hajam. Évek óta, évszaktól függetlenül. Babahajaim nőnek.

Ez egy hajmosás, a "hajkupac" a lefolyó szűrőjéből, a kis kupac, amit a tusoló aljából összegyűjtöttem. De minden reggel is közel ennyit szedek össze.

A laborom is jó, vitaminokat szedek.

Csak gondoltam, hogy dokuzom ide.

(Az, hogy az élet minden területén boldog vagyok, kiegyensúlyozott, optimista, reményteli és roppant eufemisztikus, biztosan jó hatással van a hajamra is.)

Dobozolás


Reggeli: bundás kenyér, paprika

Tízórai: fél barack, mandula

Ebéd: pörkölt, bulgur (lehet, hogy viszek hozzá savanyúságot is)

Vacsora: majd itthon valami

 

2023. szeptember 12., kedd

Névnap és mai cuki(k)

Sütivel, kávéval, kiüléssel, beszélgetéssel ünnepeltük anyu névnapját munka után.


Ma kaptam. :)


Cukik:

2. osztály, új tantárgyuk a nyelvtan.

"Én imádom a nyelvtanot!"

...

- Mit hallottál az erdőben?
- Madárcsipergérst!

2023. szeptember 10., vasárnap

Ebéd

A délelőtti túra után M. meglepett: a Megyeri Burgers-be vitt ebédelni. Egy ugrásra van a Malomvölgyi tótól, a Megyeri úton. Dulifuliként úúúúútálom a meglepetéseket... Éhes sem voltam, ezért egy tonhalsalátát kértem, nagyon finom volt.




M. pizzáját is megkóstoltam, csillagos ötös.


Nem olcsó hely (mint manapság ez sajnos megszokott...), de ha meghívnak, feltétlenül fogadd el az ajánlatot. Csodaszép hely, roppant kedves és gyors kiszolgálás, érdekes, mediterrán hangulat, egy (-két) misét mindenképpen megér.

 

Mini túra

Pécs, Malomvölgyi tó.