2024. november 12., kedd

Kedd

Mai cuki(k):

- De szép a nadrágod! (Kb. 5-en mondták.)

...

- De szép a nyakláncod! (Kb. 5-en mondták, sőt ki is választották, hogy nekik melyik "kő" tetszik a legjobban. Ezt a nyakláncot egyébként  a Hotel Felseneckben kaptam a főnökasszonyomtól (ahol konyhai kisegítőként dolgoztam 2x 8 hónapot.))

...

- Olyan furcsa a ruhád! Olyan, mint a Hakapeszi Makié! Te vagy a Hakapeszi Maki!


Kaptam:


(Az, hogy a gyerekek nagy része szeret, számomra nagy öröm. Az, hogy rajzolnak nekem, mindent észrevesznek és mondják is, megjegyzik, szerintem nagy dolog. Örülök ennek, bár nem vagyok képes még mindig örömöt érezni, az agyammal viszont tudom, hogy örülök. A velem dolgozók a megmondhatói, mennyi ölelést, simogatást kapok, mennyiszer hangzik el a "Timi néni!!"- és nyújtják a kezüket vagy bújnak hozzám, sokszor szó szerint lépni sem tudok. Pedig nem teszek érte semmit. Az a sok mosoly órán, a "Sikerült!", "Ügyes vagyok!", "Megtanultam!", "Most már értem!" - nekem ez a minősítésem. Ez alapján "értékelem" magam, teljesen mindegy, mit lát, mit mond más. Nagyon (!!!) nehéz ott lennem, nagyon nehéz sokszor tolerálni mások fájdalmát, félelmét, problémáját, de ott vagyok, csinálom. Már nem sírom el magam mindenért, tudok a halottaimról könnyek nélkül beszélni. Itthon persze aztán legtöbbször jön a sírás, de már nem órákig. Tudom: anyu nem örül, amikor így lát...)

Kaja-készülés holnapra (két napra):


Reggeli (+ tízórai): vajas-szalámis-sajtos-paprikás kifli, kávé (teát is viszek).

Ebéd: lecsós virsli, tarhonya.

Nem ideális, de jobb, mintha nem ennék semmit, avagy vmi igazi cart ennék...)



 

2024. november 11., hétfő

Márton nap

Ma is 12 óra bent töltött munka...

Márton nap, az első 3 német órámon mártonozás.


Ma is kaptam ajit. :)


Aztán Babarcról át Szajkra, fél 3-ig órák.

Vissza Babarcra: Márton nap.





Este fél 7 után értem haza. Szerinted? ...

Borzalmasan fáradt vagyok...

Nyolc éve Ausztriából, munkából utaztam haza.

Hat éve anyuéknál voltam Hőgyészen. Még élt anyu, mami, Cicmó is...


Öt éve dobozoltam.


Három éve majdnem egy hónapos műtött voltam, anyu volt velem, őt kísértem egy darabig a buszhoz, ment haza Hőgyészre...

Tavaly nagy lelkiismeret-furdalással (mert anyu már nagyon nem volt jól és az onkológiáról már több mint egy hét után sem jött hívás), de elmentem a már korábban megszervezett baráti találkozóra.

......

Kegyetlenül nehéz végigcsinálnom egy iskolai napot. Borzalmas az okta.tási rendszer, rettentően szenvedek benne. De gyűröm. Amennyi energiám van, azt beleteszem a gyerekekért. De ez egyre fogy. Alig várom, hogy itthon lehessek. Nagyon sokat sírok. De ez nem tudatos, ez csak úgy jön. Magától. Nem igazán tudom befolyásolni.

Háromnegyed kilenc, kipurcantam, elteszem magam holnapra...

Eredmény 5. hét


És néhány étel:








 

2024. november 7., csütörtök

Lassan nem tudok címet kitalálni... :(

Kilenc éve sem voltak könnyű napjaim. De nagyon irigylem az akkori önmagamat, hiszen akkor minden ellenére képes voltam tenni magamért. Például úszni mentem.

Három éve 23 napos műtötten hálás voltam az endofájdalom-mentességért. Ha hiszed, ha nem, a mai napig minden nap hálás vagyok ezért.

Tavaly ilyenkor anyu már nagyon durván beteg volt, az onkológia persze nem jelentkezett, igyekeztem három fronton (itthon, anyunál, munkában) helyt állni, hát nagyon nehezen ment... :(

Tegnap voltam R. temetésén. És azt mondtam a 4. idei haláleset után: elég... Erre ma meghalt F., volt -legkedvencebb- fogorvosom, M. rokona, akit nagyon kedveltem... 

2024. november 6., szerda

Elég...

R. most már igazi angyal, ma temettük Tamásiban. 😭♡❤ 

Anyu ma 10 hónapja halt meg. 😭♡❤ Ha már Tamásiban voltam, anyu és apu sírjánál is jártam.

 

Két hónap van vissza az évből. De könyörgöm, elég a temetésekből... 😞

2024. november 5., kedd

November 5.

Tíz órám volt 6 óra alatt és egy felügyeleti órám. Ötször írtam ma fel a táblára a mai dátumot. Tudtam, hogy valami köthető hozzá, de nem jöttem rá, hogy mi.  

Kegyetlen napom volt ma (is). Ami az ok.tatásban zajlik, az a már rendesen a béka feneke állapot. Ma rájöttem arra is, hogy konkrétan az sem baj, ha a gyerekeknek nincs megtartva az órájuk, csak ne legyenek felügyelet nélkül, mert az adminisztrációnak meg kell lennie. Többek között. A húgom felmondott kb. egy hónapja a munkahelyén (leginkább egy fő okból), idén nálunk ugyanez a helyzet alakult ki (az ok) és nem tudom, meddig vagyok képes magamat háttérbe helyezni és megbetegíteni (tönkremenni, rámenni), nyelni, tűrni, megalázkodni, hagyni magam semmibe venni, eltaposni, megrágni és kiköpni (...). Nálam is nagyon érik a Tschüss, auf Wiedersehen! (ugyanabból az okból, mint a húgomnál).

Volt Babarcról egy plusz utam Szajkra (csak azért, mert ... és nem fejezem be, autokrata világunkban én csak egy aprócska porszem vagyok, akivel azt csinálnak, amit akarnak). Aztán haza.

Itthon tettem-vettem. (Olyannyira fáradt vagyok testileg-lelkileg, hogy arra nincs szó.)

Beírtam a határidőnaplómba, hogy csüt.ön helyettesítés délután Szajkon, hétfőn este Márton nap Babrcon, csüt.ön Babrcon este ovis szülői, szombati munkanapok dec. 7. és 14. (A dec. 24-et miért is kell ledolgozni? Pölö...)

Aztán leültem netezni kicsit. Meg szoktam nézni a FB emlékeket mostanában, és akkor jöttek a fotók két évvel ezelőtt november ötödikéről. Igen: anyu akkor költözött Mohácsra... El is sírtam magam.

Felpakolás Hőgyészen.


(Itt még vannak az üres hőgyészi házról fotók. :( )

Felpakolás Mohácson.



Hoztad a dolgaid-kincseid nagyon kis részét. Amiről azt gondoltad, elfér az új helyen.

Este koccintás. Anyu, Húgom, párja, én.


Vacsora.


Annyira örültél a meseszép konyhabútorodnak és a fantasztikus sütődnek. Mindig ilyenre vágytál.

A csodaszép éjjeli lámpád fénye a hőn szeretett, vadi új ágyadnál, amin rá egy évre már szörnyen szenvedtél...


Tavaly ezen a napon is kemény reggeled volt. És kemény napod, tudom, mert láttam rajtad, de te sosem panaszkodtál...

És holnap lesz R. temetése... :(

Igen, igaz: nagy mértékben a múltban élek mostanában. Van a jelenben néhány nagyon kedves pillanat. Az agyam felfogja, de még mindig nem tudok örülni, a szívem "befagyott".

Reggeli a (szajki) tanáriban: (akciós) lazacos pur kenyér, paprika, tea.


E-tól kaptam egy nagy ölelés kíséretében. Az őszi szünetben készítette nekem.


Az elsős M. hajtogatta nekem.


A másodikos M-tól. "Mert te vagy a legjobb."


Alkotgatunk rajz órákon.



És német népismereten is.




Előkészítettem a ruhámat holnapra. Fekete minden. Rajz óráról indulok majd Szajkról Tamásiba, a temetésre... :(

2024. november 3., vasárnap

Változások

Mennyit változunk, mennyi minden változik...

12 éve az volt a legfontosabb, hogy mit és hogyan eszem, mindenáron legyen bícsbádi. (Egyébként irigylem az akkori önmagamból a céltudatosságot.

11 éve egy Új fejezet című saját edzés- és étkezésprogramot csináltam még úgy is, hogy Ausztriában dolgoztam. (Irigylem az akkori kitartásomat.)

10 éve még volt türelmem táblázatban megtervezni a heti edzésemet és a menüt. (Hja, utánzásra méltó precízség.)


9 éve is folyamatosan intézkedtem. (Ez azóta sem változott...)

8 éve egy demens néninél dolgoztam Ausztriában. (Akkor még nem tudtam, hogy ezt a szitut a sors nem kitolásból adta nekem, hanem talán azért, hogy amire mami demens lesz 2022-ben, legyen tapasztalatom a dologban.)

7 éve futás, edzőterem... (De jó is volt...)


5 éve Hőgyészen.


4 éve az Őrségben. (Akkor még rengeteget fotóztam, és akkor készült a -szerintem- egyik legjobb fotóm.)


3 éve a műtét után voltam gyógyulófélben. (Anyuval is...)

2 éve ezen a napon dolgoztam, voltam anyu mohácsi lakásában (2 nap múlva költözött) és borzalmasan fájt a fejem.


Tavaly ilyenkor anyu már nagyon-nagyon rosszul volt. Egyre többet voltunk nála, hiszen szó szerint mindenben segítségre szorult. Amikor a konyhában az asztalra borulva szenvedett, abba még egy kemény szív is belesajdult volna...


Idén mohácsi temető, bolt.


Kis pihi, pakolás holnapra, gyors főzés és dobozolás...


... ébresztő beállítás a holnapi munkanapra.

Kegyetlenül fáradt vagyok.

2024. november 2., szombat

Szombat

Három éve 18 napos műtött voltam és az egyik legnagyobb vágyam volt, hogy be tudjak állni végre újra a kádba és tusolhassak.

Két éve gyorsan dobozoltam, anyu 3 nap múlva költözött Mohácsra.

Tavaly már ezerrel dolgoztunk anyu fájdalomcsillapításán, még mindig a szekszárdi onkológia hívására várva. Akkor még nem tudtuk, hogy az osztály anyu halála után pár hónappal hívja csak vissza... Sz., egy gyógyszerész ismerős javasolt gyógyszert és kombinációkat. Emlékszem: beszereztük, egy napig jó volt, de másnap már megint kevés, így napi szinten konzultáltunk vele.

Idén ma másodszor jártam végig a temetőket, most M-val. Először Hőgyészen, majd keresztanyumnál voltunk, aztán Tamásiban.

A lemenő nap fényében értünk Nagyszokolyba.



Mesés fényekben utaztunk...


... és korom sötétben értünk haza.

2024. november 1., péntek

Eredmény az 1. hónapban


Egy hónapja elkezdtem odafigyelni az étkezésre. Az ok egyszerű volt: szorítottak a nadrágok. 

Anyu anno a menopauzában nagyon hirtelen nagyon meghízott. Önmaga minimum kétszeresére. Annyira durva volt, hogy eljött a nap, amikor egyszerűen nem fért bele a ruháiba, el kellett menni a boltba legalább néhányat vásárolni. Én is kíváncsi voltam, hogy menopauzás-e a hízás, mert akkor étkezéssel nem biztos, hogy megoldható a fölösleg leadása.

Ami érdekes: a majdnem másfél kiló mínusz szinte ideális, viszont a nadrág nemhogy kényelmesebb lenne, hanem egy plusz lyukat kellett az övre fúrnom, mert nagyobb lett a hasam... A minap jártam pulmonológián asztma kontrollon, ott beszélgettem az egyik asszisztenssel, A-val. Erről is, hogy ő is bármit csinál, hasi tájékra bizony jönnek a "hurkák". Röviden összefoglalta: "Átalakulunk".

Néhány kajci, amit dobozoltam, főztem, ettem. (A muffint csak sütöttem, nem vagyok oda érte.)























Ez olyan 80%-os kajatartás, inkább együnk okosan című népi játék. Mert amikor pl. volt süti délután, akkor nem volt vacsora.

(A legnagyobb nehézség még mindig az étkezés a munkanapokon. Ha sikerül enni, akkor is nagyon kapkodva, közben dolgozva, és habár ez a semminél jóval jobb, mégsem jó...)