Egy hatalmas családi házból (padlás, pince, garázs, melléképület...) pici lakótelepibe költözni igazi kihívás. RENGETEG a cucc, rengeteg az emlék, de keményen szortírozni kell, mert egyszerűen nincs hely, nincs hol tárolni. (Persze ott a pozitív oldala is, hogy nem halmoz fel az ember túl sok szükségtelen dolgot.) Tegnap találtunk még egy díszüveges, két pohárnyi 1997-es villányi zweigeltet, kidobni nem volt szívünk, senkinek nem kellett, hát kibontottuk. Abból a pohárból ittuk, ami nem lett becsomagolva, pedig megvan mind a hat belőle, szép is... Hátha majd még valaki mégis elviszi.
A reggel fényei a kertben.
Délutánig még pakoltunk, aztán a telekocsimmal, mert mindig tele a kocsim, irány haza. Először A-nál álltam meg, hordtam fel cuccost (6 fordulóval) a másodikra, aztán haza, ott kétszer másztam meg a harmadikat.
Este fél hat múlt, és most rám borulhat az ég is, én akkor is egy kicsit magammal fogok foglalkozni. Tusolás, hajmosás, kajakészítés holnapra- ilyen hatttalmas beauty-terveim vannak. (Miközben ahogy itt ülök és gépelgetek, majd' lecsukódnak a szemeim, irtó fáradt vagyok.)
