Szombat: mini...

Mini pihenés...

Mini főzés...

Mini koncert...

Mini biciklizés...

Mini Mini...

Mini csocsózás...

Május elseje

Röviden.

Reggeli.

Főzés.

Ebéd.

Délelőtt egyszer úgy rám tört a fáradtság, hogy le kellett dőljek. Nagyon hálás vagyok a munkaszüneti napnak. Délután is pihentem egy órát.

 

Csütörtök

A csípésem javul.

A foghúzás helye is (2. napja nem vettem be fájd.csill.-t).

A térdem még kemény dió.

Ma részt vettem az anyák napi műsor próbáján. 

(Itt egy zárójeles megjegyzés a képen, amivel nagy mértékben egyetértek:

Két éve anyu ilyenkor 4 hónapja halt meg. Amikor tanítottam a német anyák napi dalt, minden egyes alkalommal elsírtam magam és ki kellett mennem a teremből. Kértem a kollégákat, hogy ne kelljen ott lennem a műsoron, mert nem bírom ki. Tavaly ilyenkor anyu 1 éve és 4 hónapja nem élt már. Megtanítottam a német részt, de sokszor sírnom kellett. A műsoron nem voltam ott. Idén tanítottam német verset és dalt, egyetlen egyszer sem sírtam. Még a próbán sem. Voltak részek, amikor elérzékenyültem, mert olyan ügyesek a gyerekek és mert a kollégák cuki dolgokat szedtek össze, a gyerkőcök meg pl. gyönyörűen énekeltek. Elmegyek a műsorra. Lehet, hogy ott sírni fogok, de anyu halála előtt is szoktam sírni :) (Igen, a vizes flaska mindig velem van. Sőt Sz-ben az én óráimon annyit ihatnak, amennyit csak akarnak.)

A tanítványaim művei folyamatosan megjelennek a Neue Zeitungban. Ez a mostani:

Cuki:

Beszélgetünk a gyerekekkel arról, hogy hány tanítási nap van vissza, de abból még kivonjuk a kirándulásokat, a gyereknapot (...), a kompetencia mérést. Mondom a negyedikeseknek, hogy azt olvatam, hogy az új kormáány gondolkodik a komp. mérés eltörlésén. Odajön hozzám X:

- Maga tiszás?

- Nem.

- Akkor fideszes?

- Nem, X, nem politizálok.

- Akkor honnan tudja, hogy a Magyar Péter el akarja ezt törölni?

- Mert olvasom a fejleményeket.

- De biztosan eltörlik? Jó lenne!

- Hát, kicsikém, tudod, mit? Beszéljünk erről 1-2 év múlva.

Cuki2:

- Nézd a kezem! Az előbb felestem a kerítésről!

....................................

A héten is szörnyen fáradt voltam, de tevékenyebb voltam, mint két év alatt bármikor. (Nem sorolom.) Például vettem egy virágcsokrot Anyák napjára (anyunak, maminak, minden nagyanyámnak, keresztanyámnak...), amiből kreáltam kettőt. (Nem nagy szám, nem is értek hozzá, de élő, virág, nekem tetszik.)

Nagyon hálás vagyok a pénteki munkaszüneti napért, rengeteg a dolog itthon, de legalább nem lesz 3 napig semmi kell, muszáj, időpont, határidő...

A húgom tegnap hatalmas szakmai elismerést kapott, itt is gratulálok, megérdemled!

Tegnap Sz-ben krumplis tészta volt az ebéd. Úgy megkívántam, hogy hazaérve főztem egy nagy adagot és meg is ettem 3 tányérral. Az eredmény? Reggelre lement 1 kiló :D (Nem vicc, régen nagy voltam ebben, M. a megmondhatója.) Ma reggelire is azt vittem és az volt a vacsorám is. Imádom. :)

Na jó, nem csacsogok tovább, irány az ágyikó, hosszú hétvégére fel!

 

Napom

Tegnap este még bősz szervezés és egyeztetés folyt arról, hogy tudnám ma lezavarni a beutalókérést-átvételt, a laborvizsgálatot úgy, hogy a munkanap is meglegyen. Óriási előny, ha az embernek jó ismerősei az asszisztensek és este is rájuk írhat, ha gondja van. Nélkülük nem sikerült volna most sem.

Reggel fél 8 után a rendelőben már. (Előtte kenőcs, antibiotikum.)

V. megérkezik 8-kor, 8.10-kor kihozza nekem a beutalót a Lyme kór vizsgálatra. (Itt is ezer hála.) Kocsiba be, irány B. a lánycsóki útépítésen átverekedve magam. Amíg nem érek oda, A. van a gyerekekkel (tegnap este leegyeztetve, itt is ezer hála). Három óra B-on, aztán át Sz-be. Ott N. megcsinálja a 4. órám utolsó 10 percét (itt is köszsönöm), hogy odaérjek Mohácsra a laborba zárás előtt. Újra lánycsóki útépítésen keresztül. Beadom a beutalót, azonnal behívnak. Buci szorít a kocsiig sétálás alatt, aztán irány vissza Sz., újra az útépítésen keresztül (már máshol/máshogy van a terelés, mint reggel). Ebéd (istenire sikerült tegnap a krumplifőzi), 7. óra, majd napközi. Hazafelé Gy. kollégámat is elhoztam, gyors bolt, haza. Iszonyú fáradtan. (Napközben még sok szervezés, németes kirándulás, osztályéneklési verseny, egyebek.) Annyit vezettem ma, hogy elértem volna Hőgyészig. A tetanusz helyét nem is érzem szerencsére. A fogam helye egy fokkal jobb. A térdem még sajog.

 Jön a kenőcs, az antibiotikum, aztán alvás.

 

Megoldás

Reggel fotóztam a hámlást. A csípés nem lett szebb.

A húgom addig nyaggatott, amíg M. elvitt az ügyeletre. Mondtam a doktornőnek, hogy szerintem semmi bajom, csak a család unszolására jöttem. Mutatom neki a csípést. Erre ő: Jó, akkor kap egy tetanuszt, antibiotikumot, kenőcsöt, és kér a háziorvostól egy beutalót Lyme szeroloógiára. Mivel ismeretlen eredetű a csípés, ki kell zárni a Lyme kórt. Kiváltja a felírtakat, visszajön, beadom a szurit.

Megkaptam. Komolyan: egyáltalán semmit nem éreztem. Még a helye sem látszik. (Remélem, így is marad.)

(2020-ban a karomon a darázscsípés ugyanilyen volt, ugyanígy hámlott és igaz, hogy hosszú időbe telt, de meggyógyult.)

Ötlet?

 

Keddről szerdára virradó éjjel történt.

Első 1. nap, mellette 2., alul eslő 3., utolsó 4. nap.

Ötlet?

Temető körút és mini családi találkozó

A kép nem adja vissza, mennyire szép, amikor a már lombjaikat bontogató fák levelei között átszűrődik a reggeli napfény a teraszon.

Hamarosan végre nem a betondzsungelt lehet látni a lakásból, hanem egy élő, zöld "falat".

Aludtam, de sajog a fogam helye, ébredés után jöhetett a gyógyszer... Aztán temető körút. 

Nagyszokoly...

... Tamási. Előre egyeztettünk, itt találkoztunk a húgomékkal, akik Budapestről jöttek. Húgom, párja és fia, M. Majdnem teljesen egyszerre értünk a temetőbe, talán 1-2 perc eltéréssel. Temető után meghívtam a csapatot (húgomék, M.) ebédre. A Bistro 65-be. Mi már jártunk ott. Érdekes helyszín, finom ételek.

Foghúzás utáni menüm limonádé, húsleves, édesburgonya hasáb volt.

L. brutál burgert evett, jó nagy adag volt és volt benne minden földi jó.

Aztán Hőgyész. Temető, majd keresztanyum. Onnan haza.

Végig én vezettem, 265 km, hát elfáradtam. Szerencsére holnap vasárnap, korán kelni sem kell, és napközben is pihenhetek még. Remélem, hogy a fogam helye jelentősen javulni fog.

 

Péntek

A tegnapi foghúzás után túladagolt fájdalomcsillapítóval aludgattam. Aztán reggel kemény fájdalommal ébredtem. Durva volt végigcsinálni a -szerencsére rövid- napot. Étkem tegnap óta főtt répa, főtt krumpli, banán.

Ma volt a TrachtTag, a népviseletek napja, aminek az a lényege, hogy öltözzünk ezen a napon népviseletbe, avagy viseljük a népviselet egy darabját. Én ebből mindig kisebb projektet szoktam kreálni, hetekkel előtte már becsempészeket ehhez kapcsolódó feladatokat/tevékenységeket a népismeret és német órákba. Ebből készült idén egy mini ízelítő a németes faliújságra.

Többen jöttek "alkalomhoz illően", a szüleiknek itt is köszönöm.

Önfotó nagyon fáradtan, nagyon fogfájósan.

B. után sz-i suli, ott is Tracht Tag. Kölcsönadtam néhány nagy- és dédszülői ereklyémet a kiállításhoz, nagyon jó volt ott látni őket.

Hazafelé taxi lettem, jött velem 2 kolléga is Mohácsra.

Amint hazaértem, ettem pár falat krumolit, répát, aztán ledőltem. Két órát aludtam...

A foghelyemre sajnos még ma is túl kell adagolnom a fájdalomcsillapítót, de bízom benne, hogy javulni fog hamar. A lábamon a csípés nem lett szebb, a térdem sem jobb a tegnapinál. Ennek ellenére holnap temető körút (nevezhetném családlátogatásnak is). Találkozás a húgomékkal, keresztanyummal. Minden fájdalom ellenére megyek, mert megtanultam: nem szabad halogatni a számunkra fontos dolgokat, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy annyi időnk van, mint amennyire gondolunk.

Tények

Kedd reggel, amikor felébredtem, éreztem, hogy a jobb hátsó lábszáramon valami ég, csíp, viszket, fáj. Csípés. (Ez tenyérnyinél nagyobb.)

Még aznap B. után átértem a sz-i suliba, ahogy szálltam ki a kocsiból, rosszul léptem, a jobb térdem kattant egyet, azóta fáj.

Ma reggelre a csípés még lilább, kisebb sem lett. A térgyem kalácsa is szúr minden lépésnél.

(Vszínű pók csípett meg, M. ma kitakarította az ágyat, ezer hála érte.)

M. ebéddel várt munka után, ettem még egyszer ennyit, aztán kicsit bóbiskoltam, M. ébresztett, hogy mennem kell a fogorvoshoz. Mondtam neki: rossz előérzetem van.

Jobb felső 5-ös megmentésére tett kísérlet lett volna mára, de szombaton úgy bedurrant a 6-os, hogy még a fájdalomcsillapító se bírt el vele. (Vasárnapra csak tompa, elviselhető érzet maradt.) A fogdoki gyorsan eldöntötte: a mentés helyett húzás lesz. Dupla szuri, aztán hosszú percekig húzás. Majd koppant a fog a fém tálcán. Mindig megnézem és elbúcsúzom, megköszönöm, hogy ilyen sokáig rághattam rajta. És itthon megsiratom. Minden egyes fogam elvesztése roppant módon megkínoz lelkileg. Amióta már alig van mit kihúzni, még inkább. Mert konkrétan egy, azaz egy darab olyan lehetőseég maradt, ahol egy felső és egy alsó rágófogam összeér, azaz, ahol értelmesen rágni tudok...

Amikor hazaértem a húzás után, vettem be gyógyszert, mert húzás után 10-ből 9-szer jönnek a nem kis fájdalmak a szuri hatásának elmúlta után. (Ezek már ilyen "gyors" szurik: gyorsan hatnak és hamar elmúlik a jótékony hatásuk.) Jól tettem, mert szinte elviselhetetlenül fájt hamar, aztán hatott a gyógyszer, de lefekvés előtt kell még, már most érzem.

A lábszáramon a bőr olyan száraz, mint egy rinocéroszé, 1-2 mm-es darabokban hámlik. Kenem, megy a folyadék, de nekem ez azt jelzi, hogy még jobban kell figyelnem a vesémre. A vizelet sem mindig normális, mármint a távozása, nagyon oda kell figyeljek.

Imádom ezt a hűvösebb időt. Remélem, még kitart.

A foghúzás miatt nem ehetek akérmit. Holnapra tettem magamnak 3 banánt és főztem "sóba-vízbe" krumplit és répát.

És most alvás, remélem, jobban sikerül mint a legutóbbi húzás után.

 

Kedd

Reggel tenyérnyi csípéssel a jobb lábszáramon ébredtem. De viszonylag frissen.

Átevickélés a lánycsóki útépítésen. Munka. Az 5. órára olyan fáradt lettem, hogy használhatatlan voltam.

És nagyon éhes. Sebaj, óra után ebédidő. Kotorászok a kajás szatyromban: otthon hagytam az ebédemet...

Kicsit be kellett segítenem délután, amíg a gyerekekre felügyeltem az udvaron, szedtem árvacsalánt, főzök majd belőle teát.

Amikor hazaértem, -megint- le kellett dőljek. Két órát aludtam...

Bolt M-val. Aztán készítettem holnapra kajcit. Csak vigyem is el magammal...

Hétvégére tervben van temető-körút, húgoméknak is, így lenne lehetőség találkozni, és egy kisebb Nagy Asztalt összehozni.

.......

Ma sem voltak a teraszon galambok :)

Hétfő+örömök

A hétfő a legkeményebb munkanapom. Volt benne minden, de most a jó dolgokat szeretném leírni a napomból.

7-től 15.20-ig épp elég volt, gyors bolt, haza. M. szabin van, főzött, mennyei borsófőzelék volt és friss fasírt a vacsim.

Rengeteget kutakodtam galambriasztás témában. Azt olvastam, hogy vékony dolgokra nem tudnak leszállni. Így az összes fellehető hurkapálcát, botot bevetettem, hurkakötözővel eszkábáltam egy "kerítést". Ma első dolgom volt itthon megnézni a teraszt: nem volt galamb a teraszon.

Kibújt a kapor is!

Nálunk nem bírják a növények a lakásban. Keresztanyum nagy virág-guru, a múltkor mondtam neki, hogy megint minden tönkrement, amit kaptam tőle. Kikérdezett a paraméterekről (hőfok, fény...), ez alapján kaptam tőle növénykéket. Mind él, de ez nemhogy él, új levelet is hoz! Hajrá, kicsikéim, én minden tőlem telhetőt megteszek értetek!

A kocsi fogyasztása amúgy sem, de ilyen üzemanyag árak mellett főleg nem mindegy.

És számomra hatalmas öröm, hogy lehűlt a levegő. Az előző napokban az a 20 fok feletti hőmérséklet nekem már nagyon sok volt. Most végre éjjelre is kilehet hűteni a szobát. Én hűvösben/hidegben szeretek -és tudok jobban- aludni.

 

Hetem

Sűrű volt, tömény.

Csak pár szóban.

Egyik sulim előtt ilyen fasor. Gyönyörű.

Csütörtökön továbbképzés munka után.

A balkonkertem csodaszép.

Anyu orgonáján idén egy virág nőtt, de az tenyérnyi és illatos.

Kibújt a saláta.

Pénteki vacsi: zöldséges tészta.

Péntek este buli Marcsinál.

Szombat:punyi.

Vasárnap reggel így fogadott a terasz.

Sajnos mindennapos: galambok...

Reggeli M. jóvoltából.

Ebéd: 2 banán.

Délután munka: felléptek versmondóim.

Mintha csak egyet pislantottam volna, olyan rövid volt ez a hétvége (is). Zsúfolt hét volt ez, sajnos a következő sem lesz nyugodtabb...