2022. december 5., hétfő

Hétfő

Reggel 6.50-től suli. S habár ma ez a módi (vissza a sötét középkorba?)...


... papíron rendben vagyok, és igyekszem megteremteni azt a légkört, amiben a gyerekek kicsit gyereknek érezhetik magukat a lehetőségekhez képest. ;)

Mára kaptunk időpontot a Mikulástól, így ma délután jött el a mi csupa jó, szófogadó gyerekeinkhez.


Napközi után benzinvadászat. Kis Mol: üres. Shell: üres. Nagy Mol: hatalmas, kígyózó sorok: szuper, akkor itt letáborozok. Nem kevés időbe telt már csak bekanyarodni is a kúthoz, de ott jó sort fogtam ki (mivel gázolaj nem volt, a dízelesek mind kiálltak), viszonylag hamar meg tudtam itatni az igencsak szomjas kis autómat.

Felugrottam anyuhoz onnan, mosdó, aztán indultunk Pécsre. Mára volt időpontom mammográfiára.


Alig voltak (hja, 17.30-as időpont), szinte azonnal behívtak. Az asszisztens hölggyel valahogy elkezdtünk beszélgetni, össze is tegeződtünk és megvitattuk a világ dolgait. Leletre nem kell várni, mert nincs orvos, nincs leletező, a felhőben lesz 4-5 hét múlva... Ha gond van, majd levelezünk... Mentem a vizsgálat után vissza a recepcióra időpontot kérni a következő éves kontrollhoz (eddig mindig így kellett, mivel halmozottan jelen van az emlődaganat a családban), de már nem adnak, csak akkor, ha a leleten szerepelni fog, hogy indokolt...

Hulla vagyok. És még csak hétfő van...

 

Világunk


Ma én voltam a Mikulás fogadó bizottsága. Amíg vártam, lassan sétáltam fel-le, közben élveztem az ajándék napsütést és a kis csodákban gyönyörködtem. Megálltam egy pillanatra, hogy lefotózzam ezt a szép falurészletet. Az exponáláskor egy veréb röppent fel a kopár fa egyik ágáról csiripelve. A következő minutában egy holló közeledett felém. Bírósági idézést hozott: a fényképezéssel megsértettem a veréb személyiségi jogait.