1-2 hét híján egy éve kezdődött orvosi kalandom az alvásproblémáim miatt. Ma egy éve voltam fibroscopián (dugtak le kamerát mindkét orrlyukamba). Már márciusban vissza kellett volna mennem Pécsre, az alvásklinikára, de úgy néz ki, megoldottam a gondot: jó 3 hete szinte minden éjszakát végigaludtam, vagy ha nem, akkor is vissza tudtam aludni az éjjeli-hajnali ébredés(ek) után.
Millió tapasztalatom alapján mondom: a kulcs szinte mindig a mi kezünkben van. Hozzá kell tennem, hogy esetemben segített az alvásklinikán az orvos, annyiban, hogy pszichológust javasolt, akivel az agy-ágy kapcsolatot kellett volna módosítanom. (A felírt gyógyszert ki sem váltottam, szerény véleményem szerint -és az orvos is figyelmeztetett- borzalmasan kemények lettek volna a mellékhatások.) Tény: anyu halála óta nekem az ágy, a vízszint, a párna valahogy egyet jelentett a betegséggel, a halállal, a "nemakarommal", a félelemmel (...). Mindezt keményen megbeszéltem magammal és "átállítottam" az agyamat arra, hogy ha fekszem, nem halok meg, ha vízszintben vagyok, nem feltétlenül vagyok beteg; ha körülpárnázom magam, az nem ugyanazt jelenti, mint amikor anyu a haldoklása idején szó szerint naponta egy kispárnával többön pihent (és sehogy nem volt neki kényelmes). Emellett hallgatok a testemre. Ha szomjas vagyok lefekvés előtt, iszom, amennyi jólesik. És érdekes: legtöbbször nem kell reggelig felkelnem mosdóba.
Sokat segít, amióta újra megy az alvás, de jó két év nemalvást nem lehet egy hónap alatt bepótolni...
