Ma kaptam. :)
Ma dobozoltam.
Dolgozom.
- Borzalmasan későn megyek aludni mindig.
- Borzalmasan keveset alszom. A mait pontosan meg tudom mondani. 4.20-ig bóbiskoltam és fent voltam. 4.20-kor elmentem mosdóba, aztán beájultam, még álmodtam is, 5.20-kor ébredtem.
- Kegyetlenül (!!) kemény a munka. Szusszanásnyi idő sincs a napi 7-8-több órában. Képtelenség minden órára felkészülni.
- Anyu sokszor eszembe jut, de napközben jól kezelem. Ami nehéz: nem akkor sírni, amikor kellene. Általában nagyon késő este (éjjel) van rá lehetőségem. Persze nem minden nap. De nehéz elfojtani, visszatartani.
- Borzalmasan fáj a jobb vállam. (Ez sok éves történet, és sajnos csöppet sem javul. Azon kívül, hogy kenem gyógynövényes krémmel, mást mondjuk nem is teszek érte...)
- Volt 2018-ban egy "kéz-balesetem". A hatalmas szélben visszacsapódott a kocsiajtaja és telibe találta a jobb kézfejemet. A mai napig nem múlt el a hatása. Olyannyira fáj a kezem (az ujjaim csontjai főleg), hogy majd' bepipilek. Sokszor a tollat nem bírom el, és olyan, amit a kicsiknek (2. osztály) előírok a füzetben, mintha egy százéves bácsika írta volna...
Tavaly ilyenkor talán utoljára főztem anyunál. Már borzasztóan rosszul volt, minden perces figyelmet követelt. Akkor még nem fogtam fel, mit jelent, ha valaki haldoklik. (Hogy is lehet ezt felfogni?...)
Drága mami, ma fél éve láttalak utoljára.
Tudtam, hogy meg fogsz halni, maximum 3 napot "jósoltam" neked. Ma nagyon sokszor eszembe jutott ez a nap. Amikor utoljára érintettelek, amikor utoljára fogtam a kezed, a pergamen bőrödet, amikor utoljára adtam puszit, amikor még utoljára beszéltem hozzád és végül elmondtam, hogy anyu, a kislányod, meghalt... Olyannyira vágytál a Holdon túlra...
Mami, olyan büszke lennél rám... Tapsikolnál, amiért csinosan öltözöm, elmorzsolnál pár könnycseppet, ha látnád, hogy a segítségeddel írt könyvemből tanul egy tanítványom két dalt a német népdaléneklési versenyre. Nem örülnél, ha látnád, mennyire szomorú vagyok, mennyit szenvedek a halottaim miatt. Neked is megígértem, hogy megleszek, jól leszek. Így is lesz, csak kell még egy kis idő. (...) Te is tudod, hogy idén már öt halottam van. (És négy fogamat is elvesztettem, a kocsimat eladtam és anyu lakását...) Jaj, Mamikám, annyira szeretlek...
(Egy ilyen blogbejegyzés megírása több óra, több dl könny, több papírzsebkendő...) (És muszáj aludni mennem, holnap kemény munkanap, plusz egy délutáni tanítói műhelymunka, amit mi tartunk a babarci kolléganőimmel...)
