Korán keltem. Nehezen ébredezem. Mivel mától szabadságon vagyok, láthattam azokat a fény-árnyékokat, amiket munkanapokon sosem.
És láthattam reggeli napfényben a csodás virágokat.
Még viszonylag korán mentem át anyu lakásába. (Ott voltam tegnapelőtt és tegnap is.) Ma sem volt épp hűvös, sem kint, sem bent.
Vittem a reggelimet (nem tudok felkelés után azonnal enni).
Eladtam azt a bútordarabot, amiért a legjobban fájt a szívem:
És este jöttek az utolsó szekrénykéért is. Már csak mami szoba szekrénysora maradt, hiába hirdettem meg ingyen elvihetőre, egyelőre senkinek sem kell.
Takarítottam fél 11-ig. Majdnem minden kész, a vizes blokk maradt holnapra.
Az ingatlanos csütörtökön jön fotózni, aztán meghirdetjük a lakást.
