Péntek. Nyolc órás munka (ami azt jeleni, hogy nyolc óra egyhuzamban) után hulla fáradt vagyok. De ezer dolog vár otthon. Képtelen vagyok rá. Nem, nem halogathatsz mindent. Lélegezz, egy percre kapcsold ki az agyad, felejtsd el az egész napos, hetes gyerekzajt, a hisztiket, a visítást, az ordítást, veszekedést. Beülök az autóba. Várok, lélegzem. Összeszedem a gondolataimat. Kénytelen vagyok pár dolgot elintézni. Lássuk. Gyors prioritás, megvan. Lista a fejemben. Mondogatom magamban, hogy el ne felejtsem. (Közben fájogat a csütörtökön végleges tömést kapott, gyökérkezelt fogam...) Útközben is lélegzem, van rá idő, megint negyedik sebességfokozatban száguldok... Mohács. Tankolás. Kocsimosás és -porszívózás (naggyon ráfért). Pénzlevétel anyunak és nekem. Két bolt. Anyuhoz. Felcuccolás. Kicsit ott. Este hat. Hazaértem. Szeretnék blogot írni, de úgy vagyok vele, mint általában: a széken ülve is elég megtartanom magam, úgy konkrétan semmire nem vagyok képes. Azt sem tudom, éhes vagyok-e. Azért eszek valamit. És próbálom nyitva tartani a szemeimet még egy darabig. Este hétkor aludni menni..., nem tudom. Kb. fél 9-ig kibírom. Aztán ágyikó. Még le sem ér a fejem a párnára, már alszom is.
Szombaton (ma) is beállítva az ébresztő, irány anyu, vele mamihoz Gyönkre.
Felújítják az otthont, a bekerülése óta a 3. szobában van mamikám, ez az új hely most nagyon megkavarta. Fizikailag jól van.
Hazafelé kávé Jánosmajornál.
Anyu vette észre, hogy az asztal egy Singer varrógép. :)
M6, egészen Pécsig. Megvettük anyunak, amire szüksége volt, nekem egy akciós naci került a Decathlonból és cipő, majd Mohácson gyógyszertár, aztán anyuhoz. Kicsit ott, este 6-ra hazaértem.
(Nem tudom, hogy sikerült magam megerőszakolnom, de íródik a blog. M. mondta múltkor, hogy olyan rossz, hogy mostanában csak tőmondatokban fogalmazok, régen olyan szépeket szoktam írni...)
Virágzik a szúnyogriasztó virágocskám. :)
Lassan a kis terasz-kertemet is meg kell rendeznem... Sok más mellett. Az erő legyen velem...
