Körülbelül egy éve kezdődött. A testem-lelkem-szellemem háromszöge toporzékolni kezdett és elkezdett távolodni a kinti világtól. Fél éve a világ két legtávolabbi, ellentétes pontjára került a bűvös háromszög és a valóság. Háttal álltak egymásnak, egy ideig tudomást sem véve a másikról. Hónapok teltek el, amire lassan, óvatosan megmozdultak és elkezdtek egymás felé fordulni. Egy újabb történés megint kicsit visszafordította őket. Kétségbeesetten próbáltam közelíteni a kettőt, de amellett, hogy végtelen energiát pazaroltam erre, eredményt nem hozott.
A külső világomat igyekeztem minden erőmmel rendbe tenni. Pakoltam, szelektáltam, kidobtam, elajándékoztam, eladtam, másik helyet kerestem neki, arrébb tettem, levittem, felhoztam (...). Ez megint csak hatalmas energiát igényelt. Nem is vagyok kész, de pár napja történt bennem valami. Egy sugallat volt, egy felismerés: a külső dolgok elrendezésével nem lesz rend a fejemben, sem a lelkemben. Az energiáimat máshol kell használnom. Nem kívül, hanem belül. Itt kell a rend először, ide kell energiát invesztálnom, és remélhetőleg a belső változást követi majd a külső is.
Nem tudatosan történt: néhány napja észrevettem, hogy az emberek, akikkel kapcsolatba kerülök, tükröt tartanak. Konkrétan látom bennük magamat, a lényem, a tulajdonságaim egy-egy szeletét. Tanítanak. Azóta már tudatosan figyelem ezt a jelenséget, és ha valakit ilyennek vagy olyannak látok, megfigyelem az ilyent és olyant magamban, és átgondolom, hogy mit lehet ezzel kezdeni, kell-e változnom, változtatnom ebben és ebben. A fontos dolgokban nem halogatok. (A legtöbb halogatható pedig általában nem fontos. ;) )
A külvilág persze ettől nem szűnt meg létezni. Van is tenni-, intézni való, szépen sorban haladok velük. A listán szereplő tételeknél az adott napon megkérdezem magamtól: Határidős? Fontos MA intézni? Öt év múlva számítani fog, ha nem csinálom meg? Átruházható valakire? Az én felelősségem?
Bármilyen furcsa: a lelki-szellemi, gondolkodásbeli dolgokban vagyok képes a leggyorsabban váltani, változtatni. A testi (nekem) sokkal nehezebb, bár abban is realizálódnak már kisebb előrelépések. Ha az idegrendszeremet csak egy kicsit is low vagy off üzemmódba állítom, az mindenféle más helyen, szituációban kamatozik.
Van egy olyan érzésem, hogy a mágikus háromszög csiszolásával szinte mindegy, merre található a külvilág. Még az is kiderülhet, hogy az sem különálló egységként létezik, hanem bennem.
