Négy éve osztályszinten csináltam egy kis adventi hangulatot a saját óráim elején. Ott voltam lélekben, melengette a szívemet.
Idén iskolaszintű lett a mini adventi hangulat. A gyerekek most is csendben, ámulattal hallgatták a kis verseket az első gyertyáról és a zenét.
Én csak álltam ott, észre sem vettem, hogy a kolleganőm fotózott. A verseket sem hallottam, lélekben máshol voltam.
2019. december 3. Egy kép, ami többé nem készülhet el.
Azóta nem él már keresztapám sem.
Mami tavaly már nem tudott lábra állni, és idén már másfél éve az otthonban él. (94 éves.)
A helyszín a hőgyészi ház. Tavaly költözött el onnan anyu, idén pedig már másé a ház.
Anyu sem állhatna ott: már nem tud állni.
Itthon nincs adventi készülődés, mert eleve szinte nem is itthon lakom. Anyunál ilyenkor már régen fel volt díszítve a lakás, világított az adventi háromszög az ablakban, az ajtókon, ablakokon a hópihés-fenyőfás fénydíszek. Az asztalán állt már a maga barkácsolta adventi koszorú, sütött-főzött. Tegnap azt mondta: neki a legjobb: csak van, sürögnek-forognak körülötte, lesik minden kívánságát. Semmi pénzért nem cserélnék vele...
