Amit a svábságról tudok, óriási részben a nagymamámtól tanultam. Ő ebben élt, a népcsoport hagyományait, dalait, szokásait átadta a gyerekeinek, aztán nekünk, unokáknak is. Én pici koromtól fogva fogékony voltam rá, a véremben van ez a kultúra. Mami mesélte anno, hogy Barbara napján gyümölcsfa ágat szoktak vágni a kertből, vázába tették, ez karácsonyra kivirágzott. Nemzetiségi németből ez tananyag is alsóban. Ma minden órán elmondtam, amikor felírtuk a dátumot a füzetbe.
Tavaly ilyenkor nem jutott eszembe a Barbara nap. Mert tavaly ilyenkor egy kegyetlenül nehéz napot éltünk meg anyuval.
(A húgom kérdezte a múltkor, miért ezek az emlékek. Mert még tisztán emlékszem dátumokra, történésekre, látom magam előtt, mintha egy filmet néznék. Egy-két év múlva már nem fogok emlékezni a dátumokra, és biztosan nem maradnak meg ennyire kristálytisztán az emlékek sem. De most még, amikor még nincs egy éve, hogy anyu elment, úgy érzem, ha felidézem ezeket az emlékeket, már tudatosan helyre tudom tenni. Persze most még nem megy érzelem és sírás nélkül, de jövőre már biztosan.)
Késő délután volt. Anyut kitoltam a konyhába, mert jött Dr. T., a hospice orvos, akit anyu (is) nagyon-nagyon kedvelt. Beszélgettek. Közben csörgött a telefonom. Felvettem. H. doktornő volt, anyu mohácsi onkológusa. Anyu leleteit kérte. Átküldtem. Pár perc múlva csörgött anyu telefonja. A szobájában. Bementem, felvettem. Újra H. doktornő volt, azt mondta: nincsenek jó hírei. Átmentem a nagyszobába, a legtávolabb a konyhától és suttogva beszéltünk. Elmondta, hogy anyu állapotának semmi köze a 3 évvel ezelőtti emlő rákjához, ez egy másik, egy új, egy vese rák, totálisan áttétesen. Hogy ő nem tenné már ki újabb vizsgálatoknak, biopsziának, mert annyira előrehaladott, hogy már minden csak újabb, fölösleges kínzás lenne. Hallottam, ahogy anyu beszélget a doktor úrral, a másik fülemmel pedig H. doktornőt a telefonban. Az agyam lázasan kattogott, és végül megkérdeztem: Doktornő, mire készüljünk? H. doktornő végtelenül empatikusan mondta: Legfeljebb 1-másfél-2 hónapunk van. Kérte, hogy minél előbb rendezzük el anyuval a hivatalos dolgokat, mert napról napra romlani fog az állapota. Mondtam neki, hogy Dr. T. épp itt van, kérte, hogy adjam át neki a telefont. Konzílium anyu konyhájában. Nem vagyok full kezdő az orvosi szakkifejezések terén, nagyon nagy részét megértettem annak, amit beszélgettek. Anyu csak ott ült, én pedig mászkáltam fel-alá, igyekeztem nem sírni, ép elméjűnek maradni, és azon kattogtam: megmondjam-e anyunak. De hogy lehet megmondani az anyukádnak, akit nagyon szeretsz és akivel nagyon szoros a kapcsolatod, aki végigcsinált már egy emlő tumor műtétet és sugárterápiát, hogy 1-másfél-maximum 2 hónap múlva meghal??
Az adventi koszorún égett az első gyertya. Amint Dr. T. elment, anyunak beadtam a következő adag fájdalomcsillapítót és letettem pihenni. Ültem mellette. Az első adventi gyertya lángját néztem. Lázasan dolgozott az agyam azon, hogy vajon elmondjam-e anyunak az újabb hírt. Hogy elmondhatom-e, el kell-e mondanom. Elszenderedett. Felhívtam a húgomat és elmondtam neki a fejleményeket. Hogy nem biztos, hogy a negyedik gyertyát is meggyújtjuk.
Ma, a 2024-es év Barbara napján voltam a Davinci Klinikán 3 éves műtéti kontroll vizsgálaton. Koppán professzor tünemény volt, mint mindig, amióta csak ismerem. Megkérdezte, hogy vagyok. "Nőgyógyászati szempontból jól." Megvizsgált (nagyon gyors, nagyon tudja, mit csinál), közben mondta, amit lát. Minden negatív. Elmondta, hogy látja: a menopauza ellenére nem vagyok elhízva, mondta, hogy nagyon fontos a táplálkozás. Kérdezte a vérnyomásomat és kérte: néha méregessem, meg szokott szaladni a változókorban. Megkérdezte, megbántam-e a műtétet. Mint ahogy az első és a második éves kontrollon, most is elmondtam: az életemet mentette meg. Legszívesebben megöleltem volna. Mert aki ismer, aki közvetlen kapcsolatban volt velem az a szenvedős 30 év alatt, mindenki azt mondaná: tényleg megmentette a műtéttel az életemet.
(M-nak köszönöm, hogy elvitt ma Pécsre annak ellenére, hogy iszonyatosan fáradt volt a hajnalos műszak után.)
