Múlt héten még dolgoztam. Nagyon (NAGYON) meleg volt...
Voltak még kész páylázati művek, azokat beküldtem a Neue Zeitungba...
... ki-kijártam pihegni, de kint is olyan meleg volt, mint bent...
... képtelen voltam MINDENT el- és átpakolni, maradt még egy kupac az aszalomon (ami negyed akkora -és kicsivel még annál is kisebb- az előzőnél, de nagyjából rendben hagytam ott az utolsó munkanapon. És a tanév végi (igazgatói) beszámolót is befejeztem.
Körbevettem magam azzal, ami fontos (gyerekektől kapitt aranyosságok, egyebek):
Rengeteget alszom szombat óta. És rengeteget pihenek-bóbiskolok. És nem ébredek frissen, sőt. Egyetlen kifejezéssel tudom jellemezni azt, ahogy érzem magam (főleg felkelésnél, de amúgy egész nap, minden nap): mint akit megmérgeztek. Fejfájás, szédülés, "kóma", erőtlenség, energiahiány (...).
Igyekszem egyszerűen étkezni.
Vannak csodák: kikerült a teraszra még nyár elején ez a kis kukorica virág, mert "meghalt". Keresztanyum mondta, hogy ők a gumóból életre tudnak kelni, és lám, a gyógyító sarok gyógyított, mert él, két levelet már hozott.
Volt kolléganőm (Ausztriába jártunk együtt ápolni) hatalmas telkéről hoz haza idény dolgokat, a szomszéd lépcsőházban lakik, oda kell csak átmenni az önkiszolgáló és becsületkasszás "pultjához", hát voltam is. Kincsek:
Főzés szombaton: magával sűrített petrezselymes borsófőzelék, tükörtojás (és tárkonyos zöldbab leves).
Nem lakásfelújítás, csak takarítás, de ugyanígy érzem... Suliidő alatt nem sok mindenre voltam képes, és M. is minimum a felét csinálja, de valahogy nem akar véget érni, főleg a portalanítás. (Mert nem vicc: megcsinálod, és egy óra múlva megint kezdheted...)
Vasárnapi reggeli:
Hétfő
Tegnap is korán ébredtem, ma is 5 után. (A fentebb említett borzalmas mérgezett érzésből pár százalékkal jobban érezve magam) nekiláttam a főzésnek. Tegnap este megcsináltam a pörköltet, ma cukkini krémleves, tökfőzelék készült és feltettem a terápiás levest.
Fél 8 körül fent volt a kaja, amikor elkészült a cukkinis leves, akkor reggelizetem azt.
Ebéd:
Délelőtt is aludtam egyet, aztán ebéd után is.
Este leszűrtem a terápiásat, porcióztam.
És vacsorára abból ettem gazdagon: vele főtt répával és hússal, tésztával.
Most beraktam a fagyóba a terápiás leves adagokat, és lassan alvás, hulla fáradt vagyok.
Timike, jobbulást kívánok, és hogy tudd kipihenni magad a szünet alatt. Hamar el fog szaladni a nyár, és megint kezdődik szeptemberben a terhelés, így aludj amennyit csak bírsz, a portörlést elég harmadolva elvégeznetek. Szenzációs a terápiás levesed, remélem mindig jót tesz. Szeretem a képeidet, mindig örömmel várom a következő szériát.
VálaszTörlésÉva, köszönöm :) Ma reggel is terápiás leveske volt, én egyszerűen imádom, ahogy eszem/iszom, simogatja a lelkemet is, ez meg már magában nyeremény :)
TörlésPihenj sokat és csak annyit csinálj otthon is, ami nem merít ki. SZükséged van az erődre, gyűjts annyit össze beőle, amennyit csak tudsz. ♥
VálaszTörlésMivel a tavalyi nyár egy az egyben kimaradt, rengeteg dolog elmaradt akkorról (is), nem fogok tudni mindent megcsinálni, de ami fontos, azt szeretném (persze nem mindenáron). És igyekszem átbillenni arra, hogy magam legyek a legfontosabb, ne a sok cucc, pakolás, takarítás...
Törlés