Vasárnap: sok minden egyben

Egy éve ilyenkor anyu már borzalmasan szenvedett. És először mondta ki: feladom. Munka mellett voltam nála szinte mindig, kezdtem szétforgácsolódni és kicsit beleőrülni abba, hogy nem kapunk segítséget.

Három éve a műtét után már tudtam sétálni.

Megjegyzés: foglaltam időpontot a Davincibe műtéti éves kontrollra. Kemény 55100 pénzembe fog kerülni...

Öt éve halt meg Cicmó.

Nyolc éve bevérzett a szemem.

Ma is ködös nap volt. Anyu Terézkéje csodaszép vörösben pompázik.

Reggel nem felejtettem el mérni magam, nincs változás a múlt hetihez képest. Konkrétan csoda is lenne, ha változott volna bármi lefelé, mert roppant össze-vissza táplálkoztam. (Arra tényleg nagyon tudok figyelni, hogy ballanszban tartsam a mennyiséget.)

Ma roppant tevékeny napom volt. Sok apró házimunka elvégzésre került, készültem a sulira (muszáj volt, mert kedden nem vagyok, alvásklinika, az anyagot meg össze kellett raknom), kicsit pihentem is (részletekben megnéztem két részt a sorozatomból). És este dobozoltam holnapra:

Reggeli: rántotta, paprika, pur kenyér.

Ebéd: szendvics.

És viszek teát is a reggelihez.

.......

Meghozok apró döntéseket magamért. Hogy jobban legyek. Tényleg apróságok, de valahonnan el kell indulni.

 

RIP Cicmó

Hirtelen lépett az életünkbe. Vagyis feküdt. Anyu kertjében, az egyik virágbokor levélzetének árnyékában aludt. 

- Már többször itt volt, meg is lehet simogatni- mondta anyu. Én pedig egy percet sem vártam, mentem ki, ahhoz a virághoz. És ott volt. Egy fehér-vörös, dús szőrű, csodaszép kandúr. Odatartottam a kezem, megszagolta, aztán hanyatt vágta magát, jelezvén: ha akarsz, megsimogathatsz.

Az első perctől imádat volt.

Nem tartozott senkihez. Eltévedhetett vagy valaki kirakhatta. Emberhez szokott, jól táplált macskosz volt, tüneményesen kedves, édes. Mindenki azonnal megszerette. Na jó, Mami nem volt oda érte, de ő csak a kivétel volt, aki erősítette a szabályt. Odavoltunk érte. A húgom nevezte el Cicmónak.

Ott ült a bejárati ajtó előtt és türelmesen várta a simogató kezeket és a cicakaját. Észveszejtően hangos dorombolással.

Megbetegedett. Egy durva kutyaharapás csúfította el a pofiját. Nagyon lefogyott, hullott a szőre, nem akart enni. Anyu gondos ápolásával és a rengeteg simogatással, szeretettel lassan, de teljesen felépült.

Utálta a fényképezést. Azért én szinte mindig lefotóztam, amikor odaértem anyuékhoz, aztán békén hagytam a technikával. A bajsza olyan hosszú volt, hogy sosem fért bele egy képbe. :) És habár nagyon szelíd volt, kifejezetten kedves, olyan pofákat tudott vágni, hogy ihaj!, néha úgy nézett ki, mint egy vagány kalózkapitány. :)

És egészen egyedi stílusban közeledett, amikor még oda sem ért az emberhez, már hanyatt vágta magát egy érdekes, cicmós hirtelen puffanással, és várta a simit.

Nagy harcos hírében állt, folyamatosan tele volt a teste karmolásokkal, sebekkel.

Miközben egy igazi tünemény volt, maga a megtestesült kedvesség, barátságosság, türelem. 

Hirtelen pottyant be az életünkbe. Egyszer csak ott volt. Túlzás nélkül állíthatom, hogy boldogságot hozott nekünk. Színtiszta, önzetlen szeretetet. Egy évig volt velünk. Csütörtökön jött a hír, hogy Cicmó meghalt. Banális macska-vég: elütötte egy autó. Anyu a kutyusaink mellé temette el a kert végébe. Vele együtt a szívemből is egy darabot.

A két utolsó kép rólad, Cicmó. 

R.I.P.

.

Cicmó meghalt.

♡

Vasárnap

Dobozolás 3 napra...

... majd Hőgyész, M., a., M., Cicmó. :)

Kicsit megtorpant a jókedvem, amikor délután rávilágítottak, hogy holnap hétfő, azaz munkanap, aztán jött a szokásos gondolat: de most még most van, a többi ráér holnap.

Cicmó egyszerűen gyönyörű, végre nem lapmacska, szépen visszahízott, kinőtt a szőre és újra dús, begyógyultak a sebei, bolhátlan, egész jól eszik, hála többünk gondoskodásának, a rengeteg szeretetnek, siminek, amit kap (és amit ad), és elsősorban anyunak, aki minden nap gondját viseli. Hát igen: nem könnyű egy utcamacsek sorsa.

Boldogság

"Nem kell a boldogsághoz semmi, uram, a boldogságot nem lehet akarni. 

Nem kell hozzá sem szivárvány, sem naplemente. 

Sem nyugalom, sem béke, sem beteljesült vágyakozás... a boldogság egyszer csak, hirtelen elárad, betölt, nem tudni, mitől. 

Lehet, hogy éppen esik, kopog a tetőn, és attól jön a boldogság, és átsuhan, megáll itt, kicsit elidőz, majd továbbáll. 

Lehet itt épp akkor, mikor jön szomorúság, gyász, szürkeség, ború és eső. 

Kilátástalan eső.

És lehet, hogy a kopogásától mégis boldogság lesz akaratlanul és véletlenül.

Áll az ember valahol az út mellett elhagyatottan, vár valamire, sár van és eső és hideg, és mégis egyszerre, érthetetlenül boldogság van."

(Bona László)

Drága, édi, hízelgős, cukorfalat manóbogár prüntyőegér cicedli mókusbuksi manóherceg Cicmó. :)

És néhány virág anyu kertjében.

27. heti összefoglaló

1. hét összefoglaló itt
2. hét összefoglaló itt
3. hét összefoglaló itt
4. hét összefoglaló itt
5. hét összefoglaló itt
6. hét összefoglaló itt
7. hét összefoglaló itt
8. hét összefoglaló itt
9. hét összefoglaló itt
10. hét összefoglaló itt
11. hét összefoglaló itt
12-13. hét -
14. hét itt
15-16. hét -
17. hét itt
18. hét -
19. hét itt
20. hét itt
21. hét itt
22-23. hét -
24. hét itt
25. hét itt
26. heti összefoglaló itt

Tartalmas, változatos első szabihét sok stranddal, dobozolással, M-val, A-val, P-val, D-vel, Cicmóval. 😊

Pécs, Dávod, Beremend, Mohács, Hőgyész. 😊

Heti haladás: 45km, idei eddigi összes: 1012km. 😊