Kemény...

Szerda. Munka. Elaludtam. 4.20-kor voltam mosdóban, aztán beájultam. Kapkodás, sulinap a két faluban. Babarcon kezdtem, aztán Szajk, majd vissza Babarcra, tanítói műhelymunka. Irtózatosan fáradtan. Kemény.

Csütörtök. Munka Babarcon, majd Szajkon. Elkéretőztem 20 perccel előbb az utolsó órámról, mert 1-től továbbképzésem volt (online). Rohanás haza (hja, max 60-nal...), gyors mosdó, majd gyorsan összeállítottam a tízóraira vitt dolgokat (12.55-kor...), és már léptem is be a Teams-be. Kamera kikapcs, a továbbképzés elején megettem a kajcit. Az első és egyetlen szünet 3 óra ülés után volt, hát bocs, de ez szó szerint egészségtelen és kínzás... (Öt órás volt egyébként.) Kemény...

Aztán vacsit főztem. Kemény...

Péntek. Héttől háromig fullosan munka. A sok-sok ölelés, az, hogy az "új" sulis gyerekek is egyre többször jönnek beszélgetni, mesélni, vagy hogy az egyik kislány ilyen táblaképet rajzolt nekem (pedig nincs is szülinapom, ezt ő is tudja, mert egy napon születtünk (jó pár év különbséggel)) segít abban, hogy ne adjam fel. Kemény...

Ma délelőtt lightosan voltam. Filmet néztem, közben (mivel nem bírok sokat ülni) tettem-vettem (terasz-virágok, kis reggeli tízkor...), és elolvastam a tavalyi blogomat november 30-tól vízkeresztig. Sokat sírtam, és rájöttem: az én döntésem, hogy meddig érzem ennyire nyomorultul, szomorúan, megsemmisülve magam. Még mindig hagyok időt magamnak. (De azért kemény...)

Elő akartam szedni a karácsonyos dolgokat, valami egyszerű adventi koszorút készíteni, de nem volt hozzá lelkierőm. Egy ilyesmi koszorú tökéletes lenne. :)

(Lehetne cicánk, de rengeteget lenne egyedül, az pedig kínzás. Kemény...)

Délután főztem (zöldségkrémleves, bundáskenyér), ebédeltem, aztán készítettem egy desszertet (piskóta, puding, tejszínhab, rumos mazsola rétegezve) M-nak, akinek ma van a szülinapja.

Holnapra nagy túra a terv. És nagyon hálás lennék pár hét munkamentességért, hogy kicsit előre tudjak készülni órákra és hogy pihenhessek egyet. Kemény...