Május 3.: vasárnap, Tímea, Anyák napja

Csodás reggeli fények, nem adja vissza a fotó, de a kapor gyönyörűen nő.

A saláta is.

A balkonnövények is.

Bármerre nézek a teraszról, minden zöld.

Délután kávé és (saját) süti. Névnapos. Itt is köszönöm a sok-sok köszöntést!

M-tól.

Most nem annyira vészesen hullik a hajam, de két év alatt minimum a felével kevesebb. (Onnan tudom, hogy érzem a kezemmel is, ha beletúrok. És ha copfba teszem, régebben alig tudtam egyszer áthúzni a hajgumit, most 3-szor kell...) A fotó ezt sem adja vissza, de a tegnapi hajmosás után nagyon szép a hajam. Hagytam most is természetes hullámosra, így kicsit többnek látszik, és nem abajgatom még pluszban hővel, egyebekkel. 

Ebédre tegnapról volt még velős csontos húsleves és tojásos nokedli salátával. Vacsorára főztem egy olívaolaj-fokhagyma-paradicsom-vegeta-só alapú gyors tésztát (hogy tudjak vinni holnap ebédre is valamit).

Borrrzalmasan sok a por a lakásban. Délelőtt M. hagyományossal felporszívózott, felmosott. És délután elengedtem Mimit (robotporszívó). az eredmény:

Ez egy jó marék por. És nem csak a padlón. Mindenhol. Komolyan mondom: ez abnormális.

Ma Anyák napja is van. Nem könnyű nap. De megígértem anyunak a haldoklása alatt, hogy elmehet, mert én megleszek, jól leszek. Ritkán ígérek, de akkor szeretem betartani. És egyáltalán nem csak emiatt, hanem ha már én még itt vagyok, akár kezdhetek is valamit az életemmel. Az endo műtétem előtt jó 10 évig tevékeny, sportos életet éltem, a műtét ezt "elvágta". És azóta (2021) roppant keveset mozogtam. Anyu halála (2024. január) óta pedig kifejezetten ülő az életmódom. Ez meg is látszik rajtam: több ruhaméretet híztam, az alkatomat amorfnak nevezném. Bár a legpontosabb megnevezés talán az elhanyagolt. Van egy kolléganőm, akivel néha sikerül beszélgetnünk. Az ő hatására elsején elkezdtem "mozogni", még ha keveset s, de azóta (3 napja) minden nap mentem, és szeretném, ha ez így is maradna.

Holnap viszont megint munka, úgyhogy irány az alvás...

Hétfő

Munka. Utána Cs-val anyuhoz. Használt dolog boltja van. Segít anyu -gyönyörű- dolgait továbbadni. Aztán V-hoz. Onnan haza. M. hozott -házi- 'mulcsot', azt elterítettem a balkonládákban. Burjánzanak a növénykéim. Csodaszépek.

A 'mulccsal", nem túl közelről nézve sziklakert hatása van. Élet a betonban.

Cs-nak is meghalt az édesanyja, sokat beszélgettünk. Neki nem volt az anyukájával felhőtlen a kapcsolata, ő leukémiás volt, szintén hamar elment, de kórházban halt meg. Ahogy Cs-val beszélgettem, szintén rengeteg dolog tiszta lett a fejemben. Mint amikor hétvégén P-val beszélgettem. 

Pakoltam kicsit, aztán befejeztem a filmet, amit részletekben nézek már egy ideje. Mintha anyu szólt volna hozzám (egy médium is szerepel benne): annak vége, hogy ő itt volt nekem, most már a saját lábamra kell állnom, a kényelmes "elfogadom a döntésedet" helyett saját döntéseket kell hoznom, a saját életemet kell élnem...

Nem tudom, lesz-e valaha is bátorságom a blogban mindent leírni magamról, a félelmeimről, a küzdelmeimről, a döntéseimről. Ha itt nem is lesz, magamban, az életemben meg kell tennem. Nem tudom, arra is képes leszek-e. 

Jelenleg egy nagy-nagy katyvasz közepén süllyedek lefelé. Hol lassabban, hol gyorsabban. Tisztán látok minimum négy dolgot, amit meg kellene tennem, amiben irányt kellene váltanom, amikben döntést kellene hoznom. Az eszem tudja: képes vagyok rá. Valahogy mégis csak toporgok egy helyben...

Azt hiszem, kezdem megérteni, mit jelent, hogy az ember maga választja a sorsát (a tévedéseit, a szenvedését, és a boldogságát is). És hogy ez nem nehéz. Csak azt nem tudom, én miért nem tudok a pozitív irányban választani...

Szombat

Szombat. Reggel aludhat az ember. Mikor ébred? Hatkor... Dolog van elég, pihenni is kellene... Kis ténykedés itthon, bolt, főzés anyunál, ebéd is ott. A fogamban ideiglenes tömés, sajog is, így együnk "puhát": krumplipüré, halrudacska, savanyúság.

A köhögés-orrfújás napról napra javul, ma már egész jó, reggel köhögtem csak, napközben kétszer, orrot is ritkán fújok.

A kis terasz-kert már nagyon ősziesedik, de még szép.

A paradicsom az égig ér, ha beérik a "magaslaton" a kis sárgaság, utána kikerül a parifa.

A "Terézke" is virágzik lassan, aztán téli álomba küldöm.

A kocsiban is pakoltam, mert szó szerint a tetőig tele volt már a csomagtartó. Került belőle a tárolóba is, cipeltem fel is.

Most keresek egy filmet, mozizok kicsit, aztán alvás.

 

Én kis kertet kerteltem

 

Egyelőre minden szép, zöld, élő, növekvő. És már ettünk gettó-kert-epret. :)

Vasárnap

 Mily meglepő: sűrű nap volt (van) ez is. Vezetésben is, gyalog is, lépcsőmászásban is, cipelésben is, helyszínekben is. Csak néhányat említek.

Voltunk anyuval mamikámnál az otthonban. (Mohácsi piaci pogit vittünk neki, azt majszolja éppen.)

Aztán Hőgyész. Tele a kert virágokkal, van sok Himmelschlissl is.

Ültetéshez (tolnamegyeiesen) pucoktúrást gyűjtöttünk a régi ház kertjében.

Meglátogattuk keresztanyámat is. Kaptam tőle fűszernövényeket ültetéshez. A palántái mesések.

Hazavezetés alatt előre pihentem, mert a cuccaimat fel is kellett hordanom a harmadikra. Négy fordulóval megvolt.

Aztán neki is álltam és mindent elültettem. Van balkoneper, snidling, petrezselyem, menta, oregano, citromfű, néhány virág.

Nem ez a végleges helyük, meg szeretnék még egy-két dolgot, de ma még szinte semmit nem ettem, holnap a munkába még semmit nem csomagoltam, pedig mindjárt este nyolc, úgyhogy mára ennyi a terasz-kertészkedés. (Holnapra is sűrű és hosszú nap ígérkezik, bele se gondolok előre. És csak remélem, hogy -lassan egy hét után- sikerül rendesen aludnom...)

Ezt meg csak úgy:

Esti látogató

Kimentem a teraszra -végre hűvös van kint-, M-t hívtam telefonon. Abban a pillanatban, ahogy felvette, valami nagy svunggal és óriási csapkodással landolt a fülem mellett. Akkorát sikítottam, hogy fél Mohács hallotta, szegény M. is frászt kapott tőlem.

Egy madárka az. Ahogy landolt, úgy maradt a sarokban. Szerintem sokkot kaphatott ő is (lehet, hogy a sikításomtól), mert nem mozdul.

Valahogy ki kell tessékelnem onnan, mert a terasz ajtaját nagyon ki kellene nyitnom éjszakára, hogy ne szoruljon be a napközben bent rekedt levegő...