Péntek- hat héttel a műtét után

A műtét itt
A műtét másnapja itt
Egy héttel a műtét után itt
Két héttel a műtét után itt
Péntek- három héttel a műtét után itt
Péntek- négy héttel a műtét után itt
Péntek- öt héttel a műtét után itt

Alcím: A méheltávolítás lelki oldala

Aki ismer, vagy aki olvassa a blogot, tudja, hogy évtizedekig (!) szenvedtem a menstruáció körüli pokoli görcsöktől, és hogy az utóbbi egy évem napi szinten maga volt a pokol. Több, mint az életem fele telt el azzal, hogy az orvosok azt mondták: minden rendben, szedjen fájdalomcsillapítót. És rengeteg volt ez az idő, mert csak idén januárban sikerült eljutnom egy specialistához, aki diagnosztizálta azt, amit én már tavaly novemberben tudtam: ez endometriózis. 

Próbálkoztunk hormonterápiával, de csak kis részben volt hasznos. Az életminőségemben csak negatív irányban hozott változást a félelmetes mellékhatásaival. A folyamatos, erős, legtöbbször csillapíthatatlan fájdalom, a felfoghatatlan energiahiány, a görcsök nem szűntek, naponta harcoltam azért, hogy képes legyek eljutni A-ból B-be, hogy kibírjam a munkaidőt a munkahelyemen, hogy el tudjam látni magam. És nem mindig sikerült.

Idén augusztusban, a kontrollon a Professzor az ultrahang vizsgálat első percében kimondta: Timi, ezt műteni kell. TLH (totális laparoszkópiás hiszterektómia, azaz teljes méheltávolítás), és a jobb oldali petefészek eltávolítása, ha a feltáráskor is úgy ítéli meg, a teljes kismedencei szóródás szanálása.

30 éve műtöttek utoljára (appendectomia), amit akkor nagyon rosszul éltem meg. Magától a műtét szótól ijedtem meg. Emiatt sírtam kicsit, aztán gyorsan felfogtam és elfogadtam: a műtét szó jelentése itt esély. Esély egy fájdalommentes életre. Ez pedig maga a mennyország.

Hat hete, október 15-én műtöttek. A műtét utáni ébredés első tiszta percében éreztem: nincs endós fájdalom. Másféle volt, de endós nem. Már akkor tudtam: ez az állapot áldás. És ha ehhez arra volt szükség, hogy eltávolítsák a méhemet (és a petevezetőket, és legyen kimetszve a hashártyámból, lepreparálva a hugyhólyagomról az endo), akkor ezzel nem vesztettem, hanem nyertem.

Hat hete élek endós fájdalom nélkül. Minden egyes percért hálás vagyok.

Hat hete egyetlen egyszer sem gondoltam a méhem eltávolítására veszteségként.

Hat hete a lényem egy része rózsaszín boldogságban úszik.

Hat hete a méhem kivételével nem halt meg egy részem, hanem újjászületett.

Péntek- négy héttel a műtét után

A műtét itt
A műtét másnapja itt
Egy héttel a műtét után itt
Két héttel a műtét után itt
Péntek- három héttel a műtét után itt

- Az első hét azért nehéz volt.

- A 2. és a 3. héten rohamos volt a javulás, napról napra mindig picit jobb volt.

- Ezen, a 4. héten kicsit megtorpant a javulás. Bár a sebeim gyönyörűek. Már csak az egyiken lifeg egy kis darabka var, a többin szépen beindult a hámképződés. Nem kenem semmivel.

- Ezen a héten a sebek belül húzódnak, érzékenyek. Különösen a köldöknél. 

- Egész héten kitart a "leszakad belül mindenem" fájdalom-érzet és érzem (fáj, szúr) a bal petefészkemet. Lehet, hogy a lenyisszantott petevezető hege ez.

- Az étvágyam továbbra is szuper.

- Minden nap van székletem. Még mindig méh-helyen görccsel kezdődik, és nyomni még mindig csak roppant minimálisan tudok.

- A vizelet rendben (itt is "nyomáscsökkenés" miatt sokáig tart az akció).

- Folyik az élelmiszerek visszavezetése, szerencsére még a bab sem jelent gondot, de továbbra is óvatoskodom.

- Még mindig hamar elfáradok. Ilyenkor lefekszem, bóbiskolok csak csukott szemmel, de ha csend van, el is alszom.

- Szerencsére a hüvelyváladék már nagyon minimális.

- A haskötő továbbra is életmentő. Anélkül nagyon nehéz, sétálni se igen tudnék menni.

- A folyadékbevitellel (víz) kínlódom, az 1 liter mindig megvan, de több nem igen megy.

- A tusolás roppant lassan megy, a be- és kimászásra külön mozgássort kellett kidolgozni, de megoldom egyedül.

- Az öltözés sem gazella-tempós még (főleg zokni, nadrág ügyben).

- A lefekvésnél-felkelésnél még megy a logisztika. Ha fektemben szeretnék megfordulni, azt kétszer is meggondolom, de már ezt is megoldom.

- Csütörtöktől nincs éjjel-nappal felügyeletem, M. itt lesz, amikor tud, de lassan el kell kezdenem a nem hősködős, megfontolt önállóskodást. Messze vagyok még a teljes önállóságtól, eleve, mert vannak fájdalmaim, mozgásbeli korlátaim, még 2 hétig nem emelhetek nehezet és nem hajolhatok. És nem "nyámnyilaságból", hanem mert jót akarok magamnak, nem akarom egy óvatlan mozdulattal elszúrni, és mert a belső dolgok gyógyulása bizony 6 hónap (!), a 6 hetes kontrollig, ahogy a zárójelentésben is szerepel az orvosi utasítás, kímélő életmód, szóval még 2 hétig nagyon odafigyelek magamra biztosan.

- Minden nap sétálok kint, akkor is, ha -mint pl. ma- rendesen hátsón rugdosnak, hogy induljak. (De mindig köszönöm, mert tudom, hogy kell levegőn lenni és mozogni is.) Mai képek:

Mindenkinek szívből köszönöm, aki a héten (is) bármilyen apró dologban segítségemre volt!!

Levelek, kockázatok

A műtét előtt egy héttel levelet kaptam: mehetek méhnyakrák szűrésre. Hát -gondoltam- kedvesek, de hét nap múlva már nem lesz méhnyakam.

A héten levelet kaptam Dr. Müller Cecíliától, melyben erősen javasolja, hogy vegyek részt méhnyak-vizsgálaton, mellyel akár az életemet is megmenthetem.

Nem kevés hozadéka lehet a méheltávolításnak:

• 40 %-kal emelkednek a szív és keringési rendszer betegségek
• 40 %-kal emelkedik a stroke (agyvérzés) kialakulásának esélye
• 50 %-al megnő az emlőrák kockázta
• a méh helyén a belek letapadhatnak, összenőhetnek
• méheltávolító műtét után a nők pszichés válságba, depresszióba esnek
• egyes nők női mivoltuk teljes elvesztését élik meg
• a petefészkek megtartása mellett is zavart szenvedhet a petefészkek vérellátása, ezért a beavatkozáson átesett nők bizonyítottan korábban jutnak a változás korába
• méh nélkül kevesebb pajzsmirigy hormon termelődik (T3)
• előbbi következtében lelassul az anyagcsere amely hízáshoz vezethet
• még nem teljesen bizonyított, de egyéb hormonális változások is felléphetnek
• méh nélkül a csontritkulás folyamata felgyorsulhat,

... de 100%, hogy a méhnyakrákot megúszom. 😇🙏