A másik születésnapom: három éves lettem :)

 Három éve ezen a reggelen arra ébredtem: ma van a műtét napja. Mindennél jobban vártam, ezer százalékban biztos voltam a sikerében. Hideg, fagyos reggel volt.

A Klinikán már csodásan sütött a nap. Így vártam, hogy vigyenek a műtőbe.

A műtét jól sikerült.

A műtét másnapja nem volt könnyű, de tudtam: minden perccel közelebb vagyok a gyógyuláshoz. És végre lehetett enni is. :)

Vasárnap M. és anyu ( 😥❤ ) jött értem.

2022-ben volt az első endo-szülinapom.

Tavaly a második.

Idén pedig... Már három kerek éve nincsenek endós fájdalmaim. Három éve sikerült a műtét, és bár hosszú volt a felépülés, mára elmondhatom: nagyon-nagyon megérte. Hirtelen jött utána a menopauza, kemény hőhullámok, depresszív periódusok, de ez lassan lecseng. Endo szempontból nincs semmiféle tünetem, se szövődmény. Tényleg roppant hálás vagyok magamnak, hogy a sok-sok megaláztatás, levegőnek nézés után sikerült magam diagnosztizálnom, és eljutottam egy specialistához, Koppán professzorhoz, aki megműtött és konkrétan megmentette az életemet.

Minden nőtársamnak még milliószor el fogom mondani: a menstruációs fájdalom NEM normális, oka van, amire van gyógyír! Könyörgöm, ne szenvedjetek, menjetek orvoshoz, addig menjetek, amíg segítséget kaptok!!!

Boldog harmadik endo-szülinapot nekem! :)

Endo vagy nem endo, ez itt a kérdés...

Egy éve ilyenkor már adtam magamnak a vérhigító szurikat. Brrrrr, ez volt a műtét utáni felépülés egyik legszörnyűbb része.

Volt legszuperebb része is: mindig volt velem valaki az elején, a tenyerükön hordoztak, mostak, főztek, takarítottak rám, vigyázták az álmomat (...). Ezt imádtam. 😇

Nagyon lassan ment a teljes felépülés, de eljött az idő, hogy nem volt már panaszom.

Kb 2 hete kezdődött egy, az endósra nagyon hajazó, tompa alhasi fájdalom. Rendesen megijesztett, bár próbáltam nem ráparázni, de ez nem egyszerű.

Ma voltam az egy éves kontrollon a professzornál. Igazából nem izgultam.

A diagnózis: teljesen endomentes vagyok, és amit csak UH-gal meg lehetett nézni, megnézte, és a belektől kezdve ezen minden normálisnak mutatkozott.

Meg is ünnepeltük M-val egy kávéval és sütivel.

A kávé inkább kakaó volt (amit imádok, de irtóra nem szereti a gyomrom), az étcsokis tortaszelet mennyei volt, aztán pár óra múlva ez a kombó be is nyújtotta a számlát... Tudtam én, hogy ez lesz, de hát aaaanyira finom!

Nem fogyókúrázom, de odafigyelek a kajára, és tudtam azt is, hogy ez ma belefér. (Nem heti-kétheti egy sütitől hízik el az ember szerintem.)

Egy év kilókban:

A műtéti sebek? Őszintén: szerintem 1-2 hónapja abszolút meg sem néztem őket. :)

Sok változás van a műtét óta, ami nem biztos, hogy műtéti következmény, de lehet az is, hogy köze van hozzá. Mindegy. Nem vagyok már mai csirke, bármi változás lehet változó kori tünet is.

• A híresen száraz hajam zsírosodik.
• Lett egy forgó a hajamnál a homlokomnál.
• Irtózatosan száraz a bőröm.
• A hőháztartásom konkrétan nem létezik.
• Az utóbbi miatt aztán nem tudom pontosan, hogy ami néha van, az hőhullám-e, de néha hirtelen kegyetlen melegem lesz, aztán ez 1-2 perc múlva elmúlik.
• Nagyon fáradt vagyok folyamatosan.
• Megváltozott az alvásom: gyakran felébredek hajnalban és nehezen tudok visszaaludni. Felületesen is alszom. A hangok nem zavarnak a füldugó miatt, de képes vagyok egy minimális fényváltozásra is felébredni (máskor viszont nem zavar).
• A hasamon lévő úszógumi egyszerűen nem megy le.
• Régen kiskacsa voltam, most meg van, hogy két deci vizet sem iszom egy nap.
• Szörnyen lusta vagyok.
• Folyamatosan tudnék nasizni, csoki, keksz, süti az álmom.

Szóval nem endo, és ez jó. Nagyon. Hogy lesz-e 2 éves kontroll, az sok mindentől függ. Ma például a fizetésem ötödét hagytam a klinikán........

Hat hónappal a műtét után

A műtét itt
A műtét másnapja itt
Egy héttel a műtét után itt
Két héttel a műtét után itt
Három héttel a műtét után itt
Négy héttel a műtét után itt
Öt héttel a műtét után itt
Hat héttel a műtét után itt
Három hónappal a műtét után itt
Négy hónappal a műtét után itt
Öt hónappal a műtét után itt

2021. október 15. a második születésnapom. Akkor volt a műtét. Koppán professzor és Szántó doktornő megszabadított egy három évtizedes gyötrelemtől.

A gyógyulás nem volt sima ügy, lassan ment, de 2022. április 15-én megvolt az első nagy mérföldkő: 6 hónapos műtött lettem.

Minden utasítást betartottam, a vágott sebeim gyönyörűen és gyorsan gyógyultak mindenféle kezelés-krémezés nélkül. Nem tudom, most milyenek, mert már régóta nem nézegetem. :) A belső varratok most, 6 hónap elteltével szívódtak fel teljesen. (Protokoll szerint.)

Még mindig azt tudom mondani, amit eddig: egyetlen gondolatban sem bántam meg. A felépülés fájdalmai, kellemetlenségei eltörpülnek a görcsök, a folyamatos fájdalom mellett.

Vannak még apróbb maradvány-tünetek, de az idő biztosan ezekre is gyógyír lesz majd. A legfőbb, amit megérzek belül: a stressz. A túl sok, a túl intenzív környezeti-társadalmi ártalom. Határozottan rosszat tesz. De ez sajnos általános, ahhoz, hogy ez megszűnjön, egy másik bolygóra kellene költöznöm...

 

Öt hónappal a műtét után

Négy hónappal a műtét után itt

Sokan vannak, aki tizenévesen menstruálni kezdenek, és soha nem éreznek közben fájdalmat, sőt: elképzelni sem tudják, milyen, ha fáj, ha görcsöl. Sikerült ebben is kilógnom a sorból: simán emlékszem a legelső menzeszemre és az azt kísérő fájdalomra. Amiből kijutott rendesen több mint 30 évig...

Olyan 20 nőgyógyász és egy teljes év mindennapos, a végén már elájulós, hányós (...) görcsrohamok után, bármennyire féltem is tőle az első említéskor, műtét lett a vége. Teljes laparoszkópos méheltávolítás.

15-én volt 5 hónapja, hogy "elméhtelenedtem".

Hogy azóta mi változott?

- Kerek 5 hónapja fájdalommentesen élek. Hála.

- Nincs mensi, és nem is hiányzik. Hála.

- Nincs hormonkezelés. Hála.

- A hormon miatt feljött 10 kilóból kettő ücsörög már csak a hasamon és a sejhajomon. Hála. (Na meg odafigyelés. ;) )

- Olyan 95%-ban felépültem. Hála.

Ha nem azt hallottam volna évtizedeken át (!!!!!!!) a nőgyógyászoktól, hogy "minden rendben, szedjen fájdalomcsillapítót", "minden rendben, szedjen fogamzásgátlót", "minden rendben, alacsony a fájdalomküszöbe", "hát igen, ez sokaknak fáj", "mit képzel, hogy ezzel jön ide" (...), rengeteg fájdalomtól, mentőzéstől, sürgősségire rohangálástól, programlemondástól, betegen és görcsölve dolgozástól (...), kegyetlen kínoktól kímélhettem volna meg magam.

Sokan szenvednek a fájdalmas menstruációtól. Bárki bármit mond, ne hidd el, mert ez NEM normális!!! Menni kell. Addig, amíg már nincs egy lélegzetvételnyi erőd sem. Olyan orvost kell keresni (specialistát ajánlok már első körben), aki ismeri ezt a betegséget, aki felismeri, aki tud kezelési módot javasolni. És ha ez a műtét, ne habozz: mondj igent azonnal, mert ez maga a megváltás.

Az endometriózis nem gyógyítható. A műtéttel is csak kordában lehet tartani. És sajnos bármikor kiújulhat. Én bízom benne, hogy azon szerencsések közé tartozom, akiknek többé nem kell átélniük a fájdalmat, a szenvedést, és nem lesz szükség újabb műtét(ek)re.

(Továbbra is szívesen segítek azoknak, aki megkeresnek, a műtéttel és az ahhoz kapcsolódó kérdésekkel kapcsolatban. Keressetek bátran!)

Négy hónappal a műtét után

A műtét napja-még a műtét előtt, otthon itt
Műtét napja- már a kórházban itt
A műtét itt
A műtét másnapja itt
Egy héttel a műtét után itt
Két héttel a műtét után itt
Péntek- három héttel a műtét után itt
Péntek- négy héttel a műtét után itt
Három hónappal a műtét után itt

Röviden? Maga a boldogság. Minden egyes nap (!) hálát adok a műtétért. A testem legszebb ékszerei ezek az apró vágások. Amik szinte már nem is látszanak, de sosem felejtem el őket. Kb 120 napja fájdalommentesen? Ajándék. A legnagyobb kincsem.

Az, hogy nem kell semmilyen gyógyszert szednem, fantasztikus. A hormonkezelés teljesen taccsra vágott anno. Nélküle minden egyszerűbb és jobb. (A súlyom már majdnem visszaállt a normálisra, 3 kiló többletem van még.)

Vannak még apróságok, kis kellemetlenségek:

- A pisilés még mindig nem tökéletes. Lassan megy. 

- Ha tele a húgyhólyagom, az fájdalmas, nyomja a műtéti helye(ke)t.

- Fizikailag még mindig nem vagyok a topon, leginkább az izmaim nem nyerték még vissza az erejüket.

Ami roppant érdekes: ha fájdalmat érzek még, azt elsősorban a stressz váltja ki. (!)

Leginkább ennyi. Azaz: minden rendben van. 😇

Három hónappal a műtét után

Endometriózis. Nem szitokszó. Betegség. Nem halálos. Ha el tudod viselni a csillapíthatatlan, folyamatos fájdalmat, rosszulléteket, ájulásokat, agyrázkódást (...), ha a gyomrod bírja a brutális mennyiségű fájdalomcsillapítót és görcsoldót, ha egyáltalán eljutsz egy specialistához, aki felismeri, ha a tested megbirkózik a hormonkezeléssel és annak iszonyú mellékhatásaival (...), ha ki bírod várni a TB alapú műtétet, ami másfél-két év (ha addig még nem tolódik) vagy ha milliókat tudsz összeszedni a magán műtétre... Nem halálos, csak borítékolható a depresszió, a lelki ingoványba süllyedés még támogató család mellett is, a munkaképtelenség, a jövőkép totális elhomályosodása (...). A műtét után is bármikor kiújulhat. Hatalmas szerencse kell ahhoz, hogy egy operációval megúszd és tünetmentes maradj utána.

Visszagondolva csak ingatom a fejem. Nehéz elhinnem, hogy évtizedekig szenvedtem havonta 2-4 napot átgörcsölve, begyógyszerezve. És azt végképp nem értem, hogy bírtam létezni egy teljes évig minden áldott nap (kivétel volt 1-2 ajándékba kapott 24 óra) fájdalomtól szenvedve-fetrengve, kimondhatatlan mennyiségű gyógyszert magamba tömve (2020. októbertől 2021. októberig), az utolsó fél évben hormonkezeléssel megspékelve, totális energiahiánnyal, memória- és koncentrációzavarral, testileg-lelkileg a végletekig meggyötörve, eljutva az önellátási képtelenségig is, folyamatosan segítségre szorulva.

Három hónapja, október 15-én másztam fel a műtőasztalra. Nem kaptam előtte nyugtató bogyót, semmit. de a vérnyomásom és a pulzusom is rendben volt és akkor már annyira fáradt-fájó-elgyötört voltam, hogy még izgulni, idegeskedni se volt energiám. 2021. október 15-én 16 óra 3 perckor indították az altatást. Attól a perctől fogva a mai napig semmiféle endós fájdalmat nem éreztem. És nagyon szeretném, ha ez így is maradna.

A műtét utáni 6. hétig minden orvosi utasítást betartottam. Még nem voltam jól, akkor jött a k.ovid. Nem segített a gyógyulásban. December utolsó hetében lettem jobban, és szó szerint napról napra egyre jobban. Fizikailag ugyan még a béka hátsója alatt. Januárban kezdtem dolgozni. Az első hét iszonyatosan megviselt, már az első nap után szörnyen fáradt voltam, péntekre teljesen kimerültem. A második (ez az a hét) hét már könnyebben ment.

A külső sebeim gyönyörűek (képen nyíllal jelöltem) és a két szélső egyáltalán nem fáj. A köldökvágás még gyakran érzékeny (nadrág, nyújtózkodás).

A méheltávolítás helye egyre jobban bírja a fizikai terhelést, vannak órák, amikor semmi kellemetlenséget nem érzek. Amire viszont hevesen reagál: a köhögés, az idegeskedés (!), ha tele van a húgyhólyagom, ha nem ürítettem még ki a beleimet. 

Három hónapja nincs olyan óra, hogy ne adnék hálát az endós fájdalmak megszűnéséért. Három hónapja nincs óra, hogy ne gondolnék mérhetetlen hálával arra, mennyire szerencsés vagyok, hogy majdnem 100 napja így élhetek. Három hónapja egyetlen egyszer, még csak egy fél pillanatig sem gondoltam arra, hogy a hysterectomia hiányérzetet okozna, egyáltalán nem élem meg veszteségként, csakis pozitív hozadéka van a méhtelenedésnek, az élet hatalmas ajándéka, hogy megműtöttek, ennek a napja, október 15. a második születésnapom.

És csakis hatalmas hálával tudok gondolni mindazokra, akik segítettek az addig tartó nehéz úton, és akik utána lehetővé tették, hogy otthon maradhassak, és mindent biztosítottak a háttérben a felépülésem kezdeti, kritikus szakaszában, és támogatnak azóta is, ha a szükség úgy hozza.

Óriási köszönet azoknak is, akik ugyan virtuálisan, de kísértek (és kísérnek azóta is) az utamon, segítettek, bátorítottak, vigasztaltak, erőt adtak, mint ti is, kedves Olvasók.

Köszönöm.

Péntek- hat héttel a műtét után

A műtét itt
A műtét másnapja itt
Egy héttel a műtét után itt
Két héttel a műtét után itt
Péntek- három héttel a műtét után itt
Péntek- négy héttel a műtét után itt
Péntek- öt héttel a műtét után itt

Alcím: A méheltávolítás lelki oldala

Aki ismer, vagy aki olvassa a blogot, tudja, hogy évtizedekig (!) szenvedtem a menstruáció körüli pokoli görcsöktől, és hogy az utóbbi egy évem napi szinten maga volt a pokol. Több, mint az életem fele telt el azzal, hogy az orvosok azt mondták: minden rendben, szedjen fájdalomcsillapítót. És rengeteg volt ez az idő, mert csak idén januárban sikerült eljutnom egy specialistához, aki diagnosztizálta azt, amit én már tavaly novemberben tudtam: ez endometriózis. 

Próbálkoztunk hormonterápiával, de csak kis részben volt hasznos. Az életminőségemben csak negatív irányban hozott változást a félelmetes mellékhatásaival. A folyamatos, erős, legtöbbször csillapíthatatlan fájdalom, a felfoghatatlan energiahiány, a görcsök nem szűntek, naponta harcoltam azért, hogy képes legyek eljutni A-ból B-be, hogy kibírjam a munkaidőt a munkahelyemen, hogy el tudjam látni magam. És nem mindig sikerült.

Idén augusztusban, a kontrollon a Professzor az ultrahang vizsgálat első percében kimondta: Timi, ezt műteni kell. TLH (totális laparoszkópiás hiszterektómia, azaz teljes méheltávolítás), és a jobb oldali petefészek eltávolítása, ha a feltáráskor is úgy ítéli meg, a teljes kismedencei szóródás szanálása.

30 éve műtöttek utoljára (appendectomia), amit akkor nagyon rosszul éltem meg. Magától a műtét szótól ijedtem meg. Emiatt sírtam kicsit, aztán gyorsan felfogtam és elfogadtam: a műtét szó jelentése itt esély. Esély egy fájdalommentes életre. Ez pedig maga a mennyország.

Hat hete, október 15-én műtöttek. A műtét utáni ébredés első tiszta percében éreztem: nincs endós fájdalom. Másféle volt, de endós nem. Már akkor tudtam: ez az állapot áldás. És ha ehhez arra volt szükség, hogy eltávolítsák a méhemet (és a petevezetőket, és legyen kimetszve a hashártyámból, lepreparálva a hugyhólyagomról az endo), akkor ezzel nem vesztettem, hanem nyertem.

Hat hete élek endós fájdalom nélkül. Minden egyes percért hálás vagyok.

Hat hete egyetlen egyszer sem gondoltam a méhem eltávolítására veszteségként.

Hat hete a lényem egy része rózsaszín boldogságban úszik.

Hat hete a méhem kivételével nem halt meg egy részem, hanem újjászületett.

6 hetes kontroll

Habár csak holnap leszek 6 hetes műtött, roppant nehéz időpontot kapni (pedig már a műtét hetében megtettem, és tegnapig 2x tették át a napot és az időpontoz), így tegnap voltam este kontrollon. Este 7 után.

Koppán professzor -mint mindig- most is roppant kedves volt és lényegretörő. Gyorsan megbeszéltük az előzményeket, aztán megnézte a következményeket, bekukkantott.

Minden szépen javulgat, endo nem látható sehol. Még nem vagyok gyógyulttá nyilvánítva, de élhetek teljes életet. Azért vannak a fájdalmak, mert a belső varratoknál a fonalak miatt be van ödémásodva a hüvelycsonk (életemben először a hüvelyi UH is fájt), és felfelé, amit varrtak, és "azért ez egy nagy műtét volt, Timi, vágtunk, preparáltunk, szervet távolítottunk el, csonkoltunk, égettünk, varrtunk -mondta a prof-, idő kell, amire meggyógyul. 6-10 hét a felépülés, van, akinél gyorsabban megy, van, akinél lassabban, de minden el fog múlni". Egyelőre maradok táppénzen. Aztán meglátom, hogy leszek. 

(Egyelőre nehezen hajolok, nem tudok nehezebbet emelni, nagyon minimálisan tudok a wc-n nyomni, így meg kell várnom, amíg minden kifolyik-kipotyog, szétszakadok belül, leszakad a derekam... Ha lemegy az ödéma, ez is rendben lesz. Endós fájdalmam továbbra sincs, és nem kell hormont vagy gyógyszert szednem, ezért már megérte. Amennyire a fájdalom engedi, igyekszem magam fizikailag is megerősíteni (egyelőre a séta is kimerítő és az utazás is fárasztó volt Pécsre meg haza.)

A sebeim gyönyörűen gyógyulnak. Belül néha húzódnak, és a köldök sebem még mindig iszonyúan érzékeny, sokszor súrolja a fájdalom határát. De hát ez apró kellemetlenség.

Ma 6 hete már szédelegtem a fáradtságtól, teljesen legyengített az endós fájdalom, az egy hetes műtét előtti diéta és az aznapi hashajtás. A kórházi csomag összekészítve várt. Én testileg-lelkileg felkészültem. Akkor még elképzelni sem tudtam, hogy másnap, a műtét után nem lesznek endós fájdalmaim. Csak reméltem és nagyon bíztam benne.

Tegnap mondtam is a professzornak, hogy az életemet mentette meg. És adtam neki egy marcipán szívet. Ugyanolyat, amilyet a klinikán is adtam a kedvenc éjszakás nővérnek, Sz-nak, a szobatársamnak és B-nak, a szomszéd szobában lévő sorstársamnak. Így lezárult a kör.

Egy hónap hormontabletta nélkül

2021 tavaszán kezdtem el szedni a Tubanis hormontablettát. Akkor még "csak" a bal petefészkemben volt egy csokoládé ciszta. A cél a ciklus leállítása lett volna és a ciszta felszívódása. A ciklusom nem állt le, a ciszta felszívódott. De addigra már több helyen kialakultak a kismedencémben endo plakkok (hashártya, méhtartó szalagok), a méhem és a jobb petefészkem pedig rossz állapotba került. 

4.5 hónap alatt felforgatta a hormon az életemet és kitartott végig a 7.5 hónap alatt, amíg szedtem.

	fájdalommentes napok	görcsölős napok	hasmenés	mensi
március	0	31	5	7
április	10	20	3	20
május	5	26	1	1x5, 1x7
június	20	10	22	0
július	8	23	11	5
augusztus	2	29	20	16
szeptember	0	30	3	7
október (15-ig)	1	14	0	0
összesen	229/46	229/183	229/65	67

Mellékhatások:

- vizesedés
- hízás (4.5 hónap alatt plusz 10 kg)
- visszérfájdalom főleg a jobb lábban
- hasmenés
- hajhullás (szerencsémre sok hajam van és nőnek még a babahajak is) és hajszerkezet változás
- mindkét mellem tele lett cisztákkal, ez fájdalommal is jár

- alvászavarok
- hangulatingadozás, depressziós hullámok.
- Nem tudom, hogy a Tubanis mellékhatása volt-e vagy az endo tette (vagy más miatt), de rohamosan romlott a látásom és néha már ijesztő memóriaproblémáim és figyelem-koncentrációs zavaraim voltak.

A fenti képen a bal oldali (állapotfelmérésre készült a kép, ezért vagyok bikiniben) a műtét előtti, a jobb oldali műtét utáni egy hónapos állapot. Nem magyarázhatom az étkezéssel, mert a műtét óta csak puffasztót nem ettem, gyümölcsöt és nyers zöldséget, a műtét előtt bélflóra helyreállító étrend ment (amivel Tubanis előtt még fogytam is). Nem magyarázhatom a mozgással, hiszen a műtét előtt sem volt mozgás, utána is csak két hete van naponta kis séta.

- A vizesedés teljesen megszűnt.

- A hízás megállt. (Sőt a műtét óta mínusz 4 kiló, ami akár mind lehetett víz is.)

- Nincs visszérfájdalom.

- Nincs hasmenés. 

- A hajam egyáltalán nem hullik, a szerkezete is visszaállt a hormonkezelés előtti állapotra.

- A melleim már nem olyanok, mint egy szoptató édesanyáé, nem kemények, csak a normál mirigyállomány tapintható.

- Az alvásom a műtét óta folyamatosan alakul, az éjszakákat átalszom, nem ébredek hajnali 3-kor.

- Nincsenek depressziós hullámok, a hangulatingadozás normál keretek között marad.

- Nincs az az iszonyatos energiahiány, ami eddig volt, bár ebben az endometriózis lehetett a legnagyobb ludas.

- Valamivel javult a memóriám és a figyelem-koncentrációm.

Nem táplálok illúziókat. Nem tudom, kell-e majd hormont szednem. 24-én 6 hetes kontroll, majd kiderül. Addig is kicsit élvezem a régihez hasonló alkatomat. 

Péntek- négy héttel a műtét után

A műtét itt
A műtét másnapja itt
Egy héttel a műtét után itt
Két héttel a műtét után itt
Péntek- három héttel a műtét után itt

- Az első hét azért nehéz volt.

- A 2. és a 3. héten rohamos volt a javulás, napról napra mindig picit jobb volt.

- Ezen, a 4. héten kicsit megtorpant a javulás. Bár a sebeim gyönyörűek. Már csak az egyiken lifeg egy kis darabka var, a többin szépen beindult a hámképződés. Nem kenem semmivel.

- Ezen a héten a sebek belül húzódnak, érzékenyek. Különösen a köldöknél. 

- Egész héten kitart a "leszakad belül mindenem" fájdalom-érzet és érzem (fáj, szúr) a bal petefészkemet. Lehet, hogy a lenyisszantott petevezető hege ez.

- Az étvágyam továbbra is szuper.

- Minden nap van székletem. Még mindig méh-helyen görccsel kezdődik, és nyomni még mindig csak roppant minimálisan tudok.

- A vizelet rendben (itt is "nyomáscsökkenés" miatt sokáig tart az akció).

- Folyik az élelmiszerek visszavezetése, szerencsére még a bab sem jelent gondot, de továbbra is óvatoskodom.

- Még mindig hamar elfáradok. Ilyenkor lefekszem, bóbiskolok csak csukott szemmel, de ha csend van, el is alszom.

- Szerencsére a hüvelyváladék már nagyon minimális.

- A haskötő továbbra is életmentő. Anélkül nagyon nehéz, sétálni se igen tudnék menni.

- A folyadékbevitellel (víz) kínlódom, az 1 liter mindig megvan, de több nem igen megy.

- A tusolás roppant lassan megy, a be- és kimászásra külön mozgássort kellett kidolgozni, de megoldom egyedül.

- Az öltözés sem gazella-tempós még (főleg zokni, nadrág ügyben).

- A lefekvésnél-felkelésnél még megy a logisztika. Ha fektemben szeretnék megfordulni, azt kétszer is meggondolom, de már ezt is megoldom.

- Csütörtöktől nincs éjjel-nappal felügyeletem, M. itt lesz, amikor tud, de lassan el kell kezdenem a nem hősködős, megfontolt önállóskodást. Messze vagyok még a teljes önállóságtól, eleve, mert vannak fájdalmaim, mozgásbeli korlátaim, még 2 hétig nem emelhetek nehezet és nem hajolhatok. És nem "nyámnyilaságból", hanem mert jót akarok magamnak, nem akarom egy óvatlan mozdulattal elszúrni, és mert a belső dolgok gyógyulása bizony 6 hónap (!), a 6 hetes kontrollig, ahogy a zárójelentésben is szerepel az orvosi utasítás, kímélő életmód, szóval még 2 hétig nagyon odafigyelek magamra biztosan.

- Minden nap sétálok kint, akkor is, ha -mint pl. ma- rendesen hátsón rugdosnak, hogy induljak. (De mindig köszönöm, mert tudom, hogy kell levegőn lenni és mozogni is.) Mai képek:

Mindenkinek szívből köszönöm, aki a héten (is) bármilyen apró dologban segítségemre volt!!

Péntek- három héttel a műtét után

A műtét itt

A műtét másnapja itt

Egy héttel a műtét után itt

Két héttel a műtét után itt

Tényleg robog az idő. Már 3 hete, hogy műtöttek. 

Szerencsére a felépülésem egyenes vonalú egyenletes mozgást végez pozitív irányban. 🙏

- Harmadik napja nem kötözöm a sebeket. Csodásan gyógyulnak, az összehúzó kis tapaszok is lazulnak. Sőt egy már le is pottyant. Fájdalom a sebeknél szinte egyáltalán nincs, néha kis húzódást érzek csak. 🙏

- Kis vérzés még van, de a hüvelyváladék mennyisége folyamatosan csökken. 🙏

- Az étvágyam roppant jó. 🙏 Már folyik az élelmiszerek visszaépítése, eddig semmi visszavezetett nem okozott gondot. Azért még óvatoskodom.

- Wc-zés rendben. A pukikat még sokszor szülni kell, és nagy wc előtt a méhem helyén szörnyen görcsöl, de ez a nagy dolog végeztével meg is szűnik. Kicsit már tudok nyomni is.

- A séta hossza napról napra kicsivel nő, a tempó is minimálisan, de még mindig nagyon elfáradok.

- Megy a tusolás. 😇

- Nincs Tubanis (hormontabletta). Az alakomon és a mérlegen is egyértelműen látszik a mellékhatások elmaradása. Nem egész 3 hét alatt elértem a júniusi súlyomat. A kis fehér kabimat durván "kihíztam", na annak már fel tudom húzni a cipzárját. 😁 10 centivel kisebb a derék körfogatom és a mellemé is (én ennek örülök, mert nekem az eredeti méret tökéletesen megfelelő). A vizeletem nem sárga és nem büdös. A hajam is kevésbé hullik. A vizesedés szépen megy le. Jóval kevesebbet fáj a fejem. És a mellfájdalom is megszűnt.

- A folyadékbevitel keserves. Október 9-től kellett meginnom napi 3 litert, 14-én, a hashajtós napon 6 litert. Igyekszem meginni, amennyit csak tudok (bubomentes víz, tea), de vannak napok, amikor az 1 litert is úgy tuszkolom magamba...

- Amióta kaptam tippet az oldalfekvéshez, a kedvenc pózomban tudok aludni, ez nagyon-nagyon jó. 🙏 Ilyenkor azért húzódnak a sebek, de nem annyira, hogy ne tudnék elaludni.

- Igaz, hogy csak 3 hét telt el a műtét óta, de azóta az alvásom megváltozott. Egyik pillanatról a másikra mélyen elalszom, és ugyanígy egyik pillanatról a másikra éber vagyok. Eddig nehezen ébredtem és kótyagos voltam vagy fél óráig utána.

- Ami még változott -de lehet, hogy ez is átmeneti-, a vérnyomásom. 90-ritkán 100 per 50-60-nal voltam eddig, most nagyon ritka, ha 100 alatt van a systolés érték, olyan 110 környékén leledzik. Szerencsére a vérnyomás-méréssel nincs bajom.

- Anyu mondta a minap, hogy mérjem meg a vércukromat. Egyértelmű és határozott NEM volt a válaszom. Annyit bökdöstek és bökdöstem magam mostanában, hogy köszönöm, jóóóóó darabig elég volt a tűből.

- Továbbra sincsenek endós fájdalmaim 🙏🙏🙏🙏🙏, ami van, ez a "leszakad belül mindenem" érzés, az műtéti. Régóta nem szedek már rá fájdalomcsillapítót, a gyomrom is roppant hálás ezért (gyomorvédő ide vagy oda). Tartom a kapcsolatot B-val és Sz-val, akikkel egyszerre (pontosabban egymás után, de ugyanazon a napon) műtöttek. Ők is kb így vannak, mint én.

- Továbbra is sok segítséget kapok, a héten anyu volt itt máig, most este egyedül leszek, holnap jön M. és vasárnap is. Állítólag gombapörit főz nokedlivel. Nyami. Iszonyatosan élvezem, hogy 3 hete folyamatosan főznek rám, hogy elalhatok a porszívó zajára (imádom!), mert ugye nem én takarítok, mosnak, teregetnek, vasalnak helyettem. Jövő héttől már elkezdek "önállósodni", anyu csak 2-3 napra jön, M. majd rám-rámnéz, ahogy a munkája engedi. Kajában is még jövő héten menni fog a "dorbézolás" (most ehetek liszteset, cukrosat lájtosan), aztán lassan visszaállok a lisztmentesre, az ízvarázs mentesre, a tejmentesre. Csak, mert az jobb nekem.

A K-től kapott virág még ma is gyönyörű. :)

- A szemem szörnyen gyorsan romlik. Kénytelen leszek vele nagyon hamar valamit kezdeni.

Este fél 8. 3 hete kb ilyenkor ehettem 2 nap semmi után 2 szál gluténmentes ropit. Azt is Sz., a szobatársam kunyizta ki nekem Hajni nővértől. Már 2 órája túl voltam a műtéten, ömlött belém az infúzió. Nem sokkal később kaptam a kanülre egy csapot, így már a fájdalomcsillapító is csöpöghetett a sós jóság mellé. Nagyon nagy fájdalmaim voltak. Akkor még el sem tudtam képzelni, hogy 3 hét múlva, ma, így ülhetek itt. De boldog vagyok, hogy így történt.