A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tojásleves. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tojásleves. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 1., csütörtök

Karácsonytól újévig

Karácsonykor itthon, másnapján temető körúton és Hőgyészen. "Harmadnapján", azaz 27-én Budapestet vettük célba, mindenképpen szerettem volna látni a húgomék új lakását és őket is. December 17-én költöztek, de meg nem mondaná senki, már most alapként csodásan berendezkedtek, a lakás pedig még szuperebb, barátságosabb, világosabb, mint a képeken látszott.


Jó volt egy kis "Nagy Asztal": húgom, párja, M. és barátnője, P., mi ketten. Vacsorára ért haza mindenki, így akkor ültünk le az aranyszélű teríték köré. A húgom istenien főz, húsleves, saláták, fasírt, sütemények..., minden nagyon finom volt.

Hogy ne egy nagy rohanás legyen az egész, fent aludtunk náluk. Cicájuk, Kesuka jött is az ágyneműmre, amint letettem a hátsómat.


28-án beszélgettünk, cicáztam, ...


... ebédre átmentünk a (2 perc sétára lévő) Kökibe a Bellozzoba, ezt mindenki szereti.


Viszonylag időben indultunk haza, hogy ne korom sötétben kelljen vezetni. (Erős volt a forgalom is, fáradt is voltam és a szél keményen fújt.)

29-én reggel főzési előkészület.


A maradék száraz(abb) kenyérből bundás lett.


Kicsit szórakoztam egy játékkal, jó magam ápoltnak és csininek látni. 😂


Szilveszterezni baráti társasággal mentünk. 


Rengeteget táncoltunk, énekeltünk. Hat tombolánk volt...


... három szelvénnyel nyertünk is. 😁


2026. (juj, de furcsa) január elsején hajnali 3-kor mentünk haza a buliból, majdnem délig aludtunk. Megkívántam a tojáslevest. Még sosem főztem (mindig anyu csinálta, és valahogy olyan természetesnek vettem, hogy ő majd mindig itt lesz és mindig megfőzi, hogy sosem figyeltem, hogyan készül, így ma) megnéztem a receptet (tényleg pofon egyszerű) és elkészítettem.


Anyuéhoz nincs sok köze, de ehető. 😋


Ebéd után punnyadás. Majd folytattam a színálást. Már van két üres polcom. 😊

Mindenkinek egészséges új évet kívánok! Ha ez megvan, a többi mind megoldható.

2021. október 27., szerda

Szerda

12 napja műtöttek.

Az étvágyam óriási, és rákattantam a tojáslevesre. Na ja, ha anyu főzi, az ugye eleve ad a dologhoz Michelin-csillagot. ;)

Reggeli: tojásleves, bundáskenyér.


Ebéd: csirkegulyás, kenyér...


... és tejberizs.


Uzsonna: kis kapucsínó, pufirizs.


Vacsora: naná, hogy tojásleves. :D


Volt ma is séta, ami közben ma nem fájt ott belül semmi, és a lábaim is jobban bírták, mint tegnap és előtte.


12 naposan a sebeim gyönyörűek. Csont szárazak, semmi váladékozás. A jód is szépen kopik a testemről. A sebeken a kis barnás csíkok az összehúzó tapaszok. Azok is szárazan, stabilan tartják össze a sebeket. Kell is, mert egy-egy kis tüsszentés, nevetés, köhögés is rendesen megfeszíti a hasfalat, egészségesen nem is gondolná az ember, hogy minden apró mozdulathoz is milyen nagy szükség van a has-, a törzsizmok mozgására.


Hordónak még hordó vagyok, de a hasam már puha, jól betapintható, úgyhogy távoznak a gázok, csak rettenetesen lassan.
(A hasamon a képen a jobb oldalon a fehér ferde csík a 30 évvel ezelőtti vakbél műtét helye, 14 cm hosszan díszíti a hasamat...)

És roppantul nem mellékes, hogy ma végre vége a reggeli önbökdösésnek, ugyanis ma beadtam magamnak az UTOLSÓ vérhigító szurit. :) Komolyan: el sem hiszem, hogy képes voltam bökni magam. Ezzel sokezer km-re kiléptem a saját komfortzónámból. :)