Péntek

7-től munka B-on. Az év végi német dalt tanuljuk és barkácsolunk (is). Volt már Sommerkatze, Sommerkoffer, Sommereis.

Át Sz-be. Kaptam. (Ha a csengőt megnyomom, azt jelenti, "nagyon mérges vagyok", egyelőre beválik, mindenki figyel rám.

Sz-on fél négyig napközi. Aztán gyorsan haza...

... és nem volt levegő, a sz-i kolléganőmtől kapott husit bedugtam a hűtőbe, mini frissítés, irány vissza B-ra, ovis ballagásra.

Aztán megint haza, mosás, teregetés és purc....................................................

Csütörtök

Az éjjel alig aludtam, sokszor fent voltam. Reggel hasmenésem volt. Mert ma kirándulás, és vannak "nem könnyű gyerekeink". A programot én szervezetm, így én vagyok mindenért felelős, hát nem voltam nyugodt. Indulás előtt megkértem őket: ha BÁRMI gondjuk, sérelmük, panaszuk lenne, egy felnőtthöz legyenek szívesek menni, mondják el, azonnal, ne rögtön egymás közt intézzék el (mert annak rúgás, fájdalom, egyebek a vége). Spoiler: semmi, de semmi gond nem volt velük. (Hála a Magasságosnak!!)

Megnéztük a tájhzat, Tóthné Schiebelhut Lívia nagyon ért a gyerekek nyelvén, mindent a lehető legegyszerűbben és szemléletesen/szemléltetve mesélt el (felelevenítve sok mindent, amit német népismeret órákon tanultunk).

Az első szobában kezdtük, megnéztük a konyhát, a hátsó szobát. Az udvaron meséltek nekünk a feliratról az ajtón, voltak, akiknek kérdéseik is akadtak.

Tízórai (és ajándék házi meggy szörp) után interaktív feladatokat oldottak meg csoportokban. (És semmi hiszti, hogy én vele nem leszek!, biztosan nem csinálom ezt!, és társai.)

Aztán kint a teraszon volt puzzle...

... illatpárna-textil festés...

... tömőanyaggal kitömtük, került bele gyógynövény (levendula/rozmaring), a végén szép szalaggal megkötöttük. Nagyon élvezték.

Lehetett még memóriázni is.

Volt még játszótér, séta, sok beszélgetés.

(Amióta Babarcon dolgozom, minden évben megyünk év vége felé egy németes kirándulásra. Hogy ne csak könyvben, képen lássák (néhányuk) őseik múltját, hagyományait (...), hanem megtapasztalhassák testközelből. Mindig nagy sikere van (és részemről hatalmas élmény, hiszen én ebben a kultúrában nőhettem fel).

Más. 9 éve:

A pólóm még megvan, de feszül. A nadrágot már elajándékoztam: a térdemig, ha felmegy. A kalap még megvan, és jelentem: jó! 😆

Hétvégén hajat mostam: ijesztően kevés, ijesztően. 9 éve még anyuval ritkíttattam...

.......

Nem tudom, mi történt (talán eszembe jutott az Igenember című film), ma elkezdtem tenni önmagamért. Délután intéztem, hazajöttem, aztán úgy megmotiválódtam, hogy még a fáradtságot sem éreztem annyira és még főzni is nekiláttam, sőt  be si fejeztem. Zöldbab leves, sajtszószos makaróni, shakshuka. Így dobozoltam is holnapra.

Vacsorám: shakshuka:

Készült kép a dobozolásról, de ezek szerint nem mentette a gép, így hát ezt teszem fel.

Reggeli: kovászos pirítós, tökmagkrém, paradicsom.

Ebéd: sajtszószos makaróni, zöldbab leves, saláta.

Holnap is hosszú nap lesz...

Szombat

Csak röviden, mert nagyon fáradt vagyok (és irtó melegem van).

Szombat. BabArc fesztivál Babarcon. Nekem munka 2-szeresen: van fellépőm, és a Meseudvarban barkácsolunk tanítók a vendég gyerekekkel.

Mesés környezet.

Anyai felmenőim öröksége.

Fellépő gyerkőcöm.

Nem hiába kapott arany minősítést a versmondón. Itt, sok németül értő vendéggel megtapasztalhatta, milyen az, ha hatást vált ki a nézőkből (vicces vers volt, a közönség a poénoknál nevetett, K. sütkérezett a színpadon a nap mellett az örömben is, először láttam ilyennek).

Aztán én, véletlenül a színpadon. (Kolléganőm helyett, aki másik helyszínen dolgozott.)

Segítettem a Meseudvarban a barkácsolásban, közben végigjártam a kirakodóvásárt. (Vettem egyedi fülönfüggőket, mostanában rájuk vagyok kattanva; voltam a bonyhádi pacskerosoknál, elvittem a mami kötötte pacskeremet, lefotózták, mert gyűjtik a mintákat -olyan profik, hogy ránézésre tudták, hogy hőgyészi-; találkoztam sok mai b-i tanítványommal, jöttek nagy ölelésre, találkoztam sok mostani sz-i tanítványommal, találkoztam több geresdlaki ismerőssel-volt tanívány anyukájával; kaptam állásajánlatot.)

Volt néhány "negatív" helyzet, de szerencsére vagyok már olyan öreg róka, hogy ami nem az én saram, ezért nem kérek bocsánatot.

M. is volt és a szülei is, örülök, hogy K.-ék is kimozdultak kicsit.

Borzalmasan meleg volt, itthon még megy a klíma, majd éjszaka kinyitunk.

Összességében engem rengeteget töltött a mai nap.

 

Évzáró B-on

Ma sem ez volt a lényeg:

(De nagyon szépen köszönöm mindenkinek.)

Hanem az, amikor beléptem az ajtón és "Timi néni!!" felkiáltásokkal megindultak felém a gyerekek és öleltek, lógtak rajtam, mint szemek a szőlőfürtön, kérdezték, hogy vagyok. A cuki műsor, a biziosztás utáni sütizés, beszélgetés. 

A. vitt (nagyon köszönöm itt is!) és M. jött értem (ezt is köszönöm). És hazafelé ajándékot is kaptunk:

Hja, kavics. Mondjuk az a csoda, hogy eddig még nem történt meg (lánycsóki útépítés), naponta minimum kétszer megteszem ezt az utat, amióta csak megkezdődtek a munkálatok (persze nem csak itt kaphatok kavicsot, csak itt nagyobb eséllyel). 

Lógott a levegőben, hogy tudok-e menni ma délután az évzáróra. Nem voltam a legfényesebben. Egész délelőtt feküdtem-aludtam (ittam, mosdóztam), és kellett fájdalomcsillapító is (az ampullás, gyorsa(bba)n ható verzió). És borzasztóan oda kell figyelnem az ürítésre, egy icipici plusz nyomás, és már görcsöl is a bal vesém. Megy itthon a klíma, a derekamat mindig átkötöm egy kis kardigánnal, nehogy (meg)fázzanak a veséim.

(Érdekes, hogy ha jön egy történés, például egy betegség, mennyire megváltoznak a prioritások.)

Advent 3. vasárnapja

 10 éve Ausztriában dolgoztam.

9 éve Magyarországon voltam. Ebédre anyutól hozott bablevest ettem.

8 éve (istenem, mintha tegnap lett volna...!) Korneuburg és Budapest anyuval. Egy nap alatt levezetni majd' 1000 km-t (kb 10 óra vezetés), hát nem tudom, ma be merném-e vállalni.

Hat éve havazott. Mohácson is...

... és Hőgyészen is.

(Még mindig belefacsarodik a szívem, amikor a hőgyészi házról látok fotót vagy gondolok rá.)

Öt éve ezen a napon dobozoltam. 

(Annyira irigylem az akkori önmagamat. Mert bármi történt, bármilyen fáradt voltam, dobozoltam.)

Négy éve sem írtam napi szinten blogot.

Három éve a műtét után két hónappal igyekeztem menedzselni a mindennapjaimat, nagyon nem volt könnyű.

Két éve anyu már mohácsi lakos volt. Voltam nála, adott rongyokat takarításhoz. Például a tekis gyerekkori törcsimet. Azóta is ez a takarítósom a teraszon, ma is használtam.

Tavaly már látszott, hogy anyu bármelyik pillanatban átléphet a szivárványkapun. Ezen a napon már 24 órája aludt. Be-bementem hozzá, és habár nem reagált, megsimiztem a homlokát, néha odaültem, fogtam a kezét, beszéltem hozzá, néha sírtam. Nagyon sovány volt már...

Idén végeztem a kert téliesítésével délelőtt. Délután munka: adventi vásár Babarcon. Idén először tudtam meghallgatni a templomban az adventi koncertet. Álomszép volt.

Az első kórus azokat az egyházi karácsonyi dalokat énekelte, amiket mamaitól tanultam. Csorogtak a könnyeim. A második kórus általam kevésbé ismert német karácsonyi dalokkal lépett fel. Az utolsó vége az volt, hogy ne féljek, ne legyek szomorú, egyszer még úgyis találkozunk. Állítom, hogy mami és anyu ott volt velem. (Mondhatnám úgy is, hogy mindig velem vannak, csak most ez a csodás helyszín és a hangulat is hozzátett, hogy még közelebb éreztem őket.)

Az adventi vásár most is szép volt. (Vettek mami-horgolta kosárkát és terítőt is -szigorúan adományként-, nekem ez külön öröm.) És roppant ritka és nagyon jó, hogy minden babarci kollégámmal egyszerre lehettem egy időben, egy helyen.

M. vitt, segített a suliból lepakolni a paplakba, aztán a rendezvény végén jött értem. Így tudtam inni forralt bort, ami sikeresen felmelegítette a lábujjaimat, mert biza azok majd' lefagytak...)

Holnap a 9. munkanapom kezdődik egyhuzamban, úgyhogy lassan alvás.

Vasárnap, hétfő

Vasárnap:

Ma is álmodtam. Az álmoskönyv szerint ne akarjam túl gyorsan a változást, tartsak egy kis szünetet.

Hétfő:

Megkezdődött az iskola gyerekekkel. Babarcon évnyitó. Cukik voltak a gyerekek, a pici elsősök meg főleg 😍 Aztán át Szajkra. Mindkét csapattal (1.-3., 2.-4. összevonás) egy kis ismerkedés. A kicsiknél A. kollégám azt mondta, játsszuk azt, hogy elmondom a gyerekek nevét. Csakhogy én még csak nem is láttam őket. Így egyszer mindenki bemutatkozott, aztán jöttem én, hogy visszamondjam a neveket. Régen nagyon jó fejem volt, szinte mindent első hallásra meg tudtam jegyezni, de ma már a memóriám nem a régi, nagyon nem. Amikor rám került a sor, szó szerint bepánikoltam. Szabályosan rettegni kezdtem, hogy nem fog egy név sem eszembe jutni. Már kezdtem volna mentegetőzni, de hát ott ültek velem szemben a csillogószeműek, csupa kíváncsi, mosolygó gyerkőc, nem okozhattam rögtön az elején ekkora csalódást. Nagyon, nagyon koncentráltam, és a végére... minden nevet el tudtam mondani. Volt ám tapsvihar, nevetés, éljenzés (én pedig örültem, hogy örülnek, hogy az első élményük velem kapcsolatban nevetés, apró kis boldogság-szikra).

Majd vissza Babarcra, a nap végéig ott, főleg a nagyokkal, a 3.-4. osztállyal. Őket már évek óta ismerem, megnéztem a tolltartóikat, az új táskásat, a színeseket, a füzeteket, a vonalzókat (...). 

(Babarcon 31, Szajkon 34 fok volt bent...)

Itthon három óra házimunka, aztán purc. Főztem krumplifőzeléket, készítettem holnapra rántottát paradicsommal, egy szendvicset (egy szenyó maradt még máról Babarcon), sütöttem M-nak muffint.

És akkor zárójelben:

😂

 

Szombat

Babfesztivál Babarcon. Szívem csücske a svábság kultúrája, ma mégis nehezen mentem oda dolgozni (a meseudvarban barkácsoltunk a gyerekeknek/gyerekekkel). Mami a héten halt meg, anyu nem egészen öt hónapja, ezen a délutánon pedig minden a svábságról szólt. Mindenről mami és anyu jutott eszembe.

Anyunak is és maminak is mindig el szoktam mesélni, mi volt a Babfesten, már nem tehetem meg. Pedig mami is odáig lett volna F. elsőáldozó ruhájától, hiszen ő is anno ilyenben volt a szertartáson.

Rávettek egy hajfonásra is.

Egyszer régen én is fontam anyu haját.

Mára csak ez a röpke, nagyon fáradt vagyok.