Dobozolás 4 napra

A bélflóra támogató étrend 29-32. napjára dobozoltam. Kínkeservvel. Az egyik a saját bajom, de ez a legkevesebb. Dobozolás közben jött a hír, hogy a húgom cukorbeteg kovidos fiát bevitték a kórházba... Hát ember legyen a talpán, aki ilyenkor tud koncentrálni, de befejeztem a kaját 4 napra.

R: zabkása, alma
E: 4x tonhalfasírt tál
V: 2x narancsos-fetás céklasaláta, 2x saját Buddha tál (a babos).

...

Bélflóra támogató étrend

- 1. dobozolás 4 napra itt

- 2. dobozolás 4/2 napra itt

- 3. dobozolás 4 napra itt

- Pótdobozolás itt

- 4. dobozolás 4 napra itt

- 5. dobozolás 4 napra itt

- 6. dobozolás 4 napra itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Segíts!

Két éve egy nyaraláson a semmiből egyetlen pillanat úgy begörcsöltem, hogy életjelet is alig tudtam adni magamról. Szerencsére nem voltam egyedül, M. mentőt hívott és kórházba kerültem.

M. cukorbeteg. Inzulinos. Biciklizni mentek a Balatonra a haverokkal. Aztán egyszer csak este, tekerés közben kimerült. Mozdulni sem tudott. Zavart volt, gyenge. A haveroknak el kellett foglalniuk a szállást. M. ott maradt az út mellett. Hypózva, kimerülten, kétségbeesetten. Annyi ereje és lélekjelenléte még volt, hogy anyukájának telefonon jelezni tudta: nagy a baj. Az anya Budapesten mérlegelt. Tíz perc múlva megvolt a döntés: kivette a hűtőből az életmentő injekciót, szerencsére volt autós a közelben, irány a magyar tenger. Közben folyamatosan tartotta M-nal a kapcsolatot...

Nem megyek bele a részletekbe, egyetlen dolgot szeretnék kérni. Ha valakiről tudod, hogy inzulinos cukorbeteg (de ha nem, akkor is), látod, hogy rosszul van, akkor kérlek, NE HAGYD EGYEDÜL!! Sőt, ha megijedsz a helyzettől, és nem tudod, mit tegyél, ha zavart, gyenge, szédül, izzad (...), hívj mentőt! Az életét mentheted meg!

kép forrása

Cukkini lángos

1. verzió: gluténmentesen itt.

2. verzió: hagyományosan étkezőknek:

# 280g cukkinit meghámozni, magházat kivenni, nagy lyukú reszelőn lereszelni, sózni, állni hagyni, két tenyér összepréselésével a levét kinyomkodni

# 40-45g lisztet és egy M-es tojást hozzáadni

# sózni

# tenyérnyi lappancskát formálni

# kevés zsíron/olajon mindkét felén átsütni.

3. verzió: "diétás", cukorbetegeknek, CH-os étrenden lévőknek

Ld. 2. verió, a liszt helyett teljes kiőrlésű lisztet vagy zablisztet (darált zabpelyhet) használva.

Vigyázat! Nagyon laktató!

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Cukor, az édes méreg

Tegnap este egy nagyon jó műsor volt az ORF2-n. Cukor, az édes méreg, a diabétesz volt a téma. Hogy miért érdekelt? Hogy miért érdekel a cukorbetegség? Totál átlagos család voltunk átlagos életvitellel, átlagos betegségekkel. Egészen négy évvel ezelőttig. Akkor nyáron a húgom egyszer felhívott. 

- Mizujs? -kérdeztem.

Csönd, majd a húgom totál kétségbeesetten megszólalt:

- M. (a fia) cukorbeteg.

- Na jó, ez nem vicc, ne hülyéskedj! -mondtam totál nyugodtan, mosolyogva.

- De, M. cukorbeteg, a kórházban vagyunk, inzulin pumpán van.

A szívem majdnem megállt, annyira letaglózott a hír. Tudtam, mi a cukorbetegség, hat éve foglalkozom már élelmiszerekkel, étkezési formákkal, allergiával, betegségekkel. Abban a pillanatban tudtam, hogy M. élete, az egész családjáé, és az enyém is megváltozott. Egyszer s mindenkorra.

Azóta élesben átélhetem a cukorbetegség minden velejáróját. Főleg, amikor nyáron egy hétig nálam vannak a húgom gyerekei. Grammra kiszámolt szénhidráttal főzni, így összetenni a reggelit, vacsorát; hipós csomagot készíteni (Hypoglikémia: kórosan alacsony vércukor, ami kómához és halálhoz vezethet, ilyenkor gyors felszívódású szénhidrátot kell adni azonnal, legyen éjjel vagy nappal); a napi sokszori vércukormérés értékéhez igazítani egy-egy indulást vagy étkezést; vércukrot mérni az alvó gyereknél bizonyos esti, utolsó, 10 órás mérés után éjfélkor és hajnali 3-kor... És nem folytatom, mert ezek szinte vég nélküli dolgok, mert a húgom nem egy hétig, hanem negyedik éve minden nap eszerint él (egyedül nevelve a gyerkőcöket leginkább alig él), mert M. az, aki megéli, fizikailag és lelkileg is átéli ennek a betegségnek minden apró kellemetlenségét, kegyetlenségét. Mert ez a betegség kegyetlen. És -eddig úgy tudni- visszafordíthatatlan.

Hát ezért (is) örültem, hogy foglalkozott a témával az osztrák tévé. Nagyon sok témát érintettek, itt is kiderült, hogy az emberek zömének fogalmuk sincs róla, mit esznek, és hogy rengeteg egészségesnek kikiáltott ételben mennyire sok a cukor. A pizzában? Hogyan? A narancslében? De hiszen az egészséges! A szalámiban? Hogyhogy? A jog-hurt-ban?!...

Bemutattak több 2-es és 1-es típusú cukorbeteget is. (2-es típus: még termel inzulint a hasnyálmirigy, gyógyszerrel, életmódváltással karbantartható, 1-es típus: nincs saját inzulin, mesterségesen kell bevinni.) Kegyetlen képeket, felvételeket mutattak a diabétesz szövődményeiről. Amik nem azonnal jelentkeznek, de irtó nagy esély van diabosoknál a kialakulására: sebek, amik nem gyógyulnak és pl. a lábon amputációhot vezetnek; leálló vesék - dialízis; vakság...

Volt egy 2-es típusú meghívott vendég, aki ugyan megreformálta az életvitelét, de a maga módján. Számomra szörnyű volt, hogy BE-t, Brot Einheitot, azaz kenyér egységet számol és emellett fogalma sem volt arról, melyik étel körülbelül mennyi szénhidrátot, mennyi cukrot tartalmaz...

Az 1-es típusú diabos meghívott Matthias Steiner volt, aki könyvet is írt a mozgás-táplálkozás fontosságáról, megmutatta az inzulinpumpáját is és nagyon sok jó dolgot elmondott nem csak diabososknak az étkezésről, a mozgás (az izmok karbantartása, fejlesztése) fontosságáról.

Egy cukorbeteg naponta többször, néha nagyon sokszor mér vércukrot. Ettől az értéktől függ, megeheti-e az adott és -jó esetben- előkészített étkezést, ebből (is) tudni, fennál-e hypoglikémia vagy túl magas-e a cukor (hyperglikémia)... Vércukormérő a szerkezet, amivel a mérések történnek. A műsorban szó volt ezen készülék fejlődéséről is. Egy sportriporter mesélte, hogy 40 éve neki még egy sporttáskányi volt a készülék, és hogy az inzulin üvegben volt, amit egy hatalmas, vastag tűvel kellett felszívni és beadni. Ma pedig tenyérben elfér a készülék, a pen pedig diszkrét, gyakorlatilag bárhol, szinte észrevétlenül beadható magunknak az inzulin.

És bemutatták a legmodernebb mérőeszközt,a FreeStyle Libre szenzort. Ez is azért érdekes, mert amikor legutóbb kint voltam dolgozni, akkor hallottam erről. Aztán a húgom épp a napokban írt erről a blogjában (Sweetmami). Van egy tenyérben elférő készülék, amihez tartozik egy chip, amit az ember saját maga fel tud helyezni a felkarjára. Akár ruházaton keresztül is, bökés nélkül, 14 napig mérhető a cukor. Kicsit más értéket mutat, mint a vérből mért, de meg lehet szokni. A műsorvezető, Barbara Stöckl kipróbálta, elmesélte a tapasztalatait. A készülék Asuztriában TB támogatott, így 60 Euróba kerül. Sajnos egyelőre többet nem tudok róla, de utána fogok érdeklődni. M. sportol is, a Malévben kosárlabdázik, edzés és meccs napokon rengetegszer böknie kell magát a mérések miatt. És tapasztalatból tudom, hogy éjjeli mérésnél nem egyszerű egy alvó gyerek kezét előbányászni és megmérni a cukrát.

Egészséges embernél is jó, ha a vércukor a nap folyamán stabil. Ha nincsenek nagy inzulin-kiugrások, hiszen ez éhséghez is vezet, az inzulin gátolja a zsírlebontást, így a fogyást is. Szó volt a low carb, azaz alacsony szénhidráttartalmú étkezésről, élelmiszerekről, és egyszer csak megláttam az ismert logót: U1. Egy Norbi bolt tulajdonosával is beszélgettek az ételek szénhidráttartalmáról, a boltban kapható ételek áráról, előnyeiről.

Engem sokkolt a műsor, megijesztett, még úgy is, hogy van cukorbeteg a családban. Még úgy is, hogy alacsony szénhidráttartalmú az étkezésem. Úgy is, hogy jól vagyok.

A diabétesz egy alattomos betegség. Mert nem fáj. Konkrétan nem érzi az ember, hogy baja lenne. Nem érezni, ha a hasnyálmirigy béta sejtjei nem termelnek elég inzulint. Az IR (inzulin rezisztancia) és a 2-es típusú cukorbetegség a diabétesz (1-es típusú, inzulinos) előszobája. Amikor száraz a bőr és kicsit viszket, amikor hirtelen megnő a folyadékfogyasztás és a vizeletürítés, esetleg nagyon rövid idő alatt minden indok és változtatás nélkül fogy az ember néhány kilót, elkap egy fertőzést és nehezen mászik ki belőle, de akkor ott van újra egy fertőzés, akkor már késő. Amikor M-nál megjelentek ezek a tünetek, a húgom felfázásra gyanakodva vitte orvoshoz a gyereket. A háziorvos vércukrot mért, ami irdatlan magas volt, azonnal kórház, azonnal életmódváltás, azonnal egy életre megváltozott minden. Gyakorlatilag egy pillanat alatt.

(A képek a húgom engedélyével, ebben a bejegyzésben írta le a szörnyű napot.)

Túlsúly, készételek, finomliszt, túlzott cukorfogyasztás, sörhas, mozgásszegény életmód, üdítők, gyakori falásroham, túl sok tejtermék fogyasztás... Ausztriában 600ezer regisztrált cukorbeteg van, a világon félmilliárd (!). És a szám nő. Napról napra. Nem kímél se gyereket, se felnőttet. Mindenki úgy él, ahogy jónak látja. De mindenkinek lehetősége van a változtatásra. Amíg még nem késő.

Motiváció, cukorbetegség, következetesség, siker - lazán

R-nél tavaly októberben, azaz egy éve diagnosztizáltak 2-es típusú cukorbetegséget. Mosolygós, vagány, de enyhén szólva gömbölyded, harmincas nőként nagyon megijedt. Átolvasta a szakirodalmat, amiből egyértelműen kiderült, mint ahogy az orvosa is mondta: a nagy túlsúly sem ennél a betegségnél, sem általánosságban nem előny. Sőt. Fogta magát és böngészni kezdett az interneten, mivel elképzelése sem volt róla, hogyan tudna lefogyni. Megtalálta a húgom Sweetmami blogját, ami a fia 1-es típusú cukorbetegségéről szól és arról, hogyan lehet ezzel humorral, de odafigyelve együtt élni, ott olvasott az én blogomról, aztán keresett meg üzenetben.

Rengeteget kérdeztem, mint ilyenkor mindig. Aztán közösen összeraktunk egy tervet. Élhetőt, a mindennapokba beilleszthetőt.

Első lépés a megnyugtatás volt. Hiszen sokkolta a cukorbetegség ténye.

Második lépésként megbeszéltük az étkezést. Nem volt szó szénhidrátról, zsírról, fehérjéről, százalékokról. Csak lisztről, cukorról, péksüteményről (...) és hogy mik azok az alapanyagok, amikre váltani tudna. Nagyon szerencsés, mert semmiféle ételintoleranciája nincs.

Gyakorlatilag ugyanazt beszéltük át, amit azóta összefoglaltam az "Egy működő fogyókúra" című bejegyzésben.

És ő belecsapott a lecsóba. Már aznap átrendezte a konyháját: a polcokon hátra kerültek a "nem eszem" élelmiszerek, a boltból előre a "mától ezekből többet" kategóriás alapanyagok. 

Nem használt mérleget, mert a tükörben pontosan látta, hogy fél év múlva fele akkora, mint volt.

Ekkor keresett meg újra. Hogy mi legyen a továbbiakban, mert hogy a cukorbetegséget ügyesen kordában tartja, de a has-fenék-comb tájékon makacsan tartja magát a zsír.

A mozgás fontosságáról már az elején szó volt, de -annak ellenére, hogy ülő munkát végez- hallani sem akart róla. Most sem. Mert nincs ideje rá. Nem erőltettem, hiszen mindenkinek magának kell tudnia, mit hajlandó megtenni a célja elérése érdekében.

Eltelt egy hónap. Egyszer csak üzenet érkezett: "Vettem két 1 kg-os kézi súlyzót. Mihez kezdjek vele?".

Átküldtem pár edzéstervet, ötletet és javasoltam, hogy a súlyzók mellett menjen el egy 40-45 perces tempós sétára is heti kétszer. Végül az én egyik saját edzéstervemet választotta (Otthoni (súlyzós) edzésterv (3 hónapos, saját)) és a sétát, amit úgy megkedvelt, hogy ahányszor csak tudott, ment, volt, hogy a hét minden napján.

Most, egy év után küldött két képet: az akkori és a mostani FB profilképét. Leesett az állam. Mindkettőn mosolyog, de a friss képen már egy kellemes, egészséges külsejű hölgy mosolya tudatta velem, hogy itt nem csak a külsőségekben van hatalmas változás. 

A kép illusztráció.

" (...) Már lábsúlyom, gumikötelem és gumiszalagom is van. A kaja teljesen oké, a mozgást úgy megszerettem, hogy ha felkelek, az az első. Fél órácska, de már olyan, mint a fogmosás, mindennapos. És a sétákat is nagyon szeretem. (...) Köszönöm."

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Vasárnap (Mo. 14/7.)

Edzés reggel: Insanity day 7: Cardio power & resistance
R: 2 vajas-sós-paprikás lenmag kenyér, kávé kókuszzsírral
E: kávé kókuszzsírral
V: ld. kép

Délután elmentem a gyerekekért, a húgom két prüntyőjéért anyuékhoz. A terv az volt: vacsora után indulunk. Ám itt jön az, amiről a héten annyit írtam: a cukorbetegség és annak kiszámíthatatlan volta: Milu rögtön a vacsora után egy 2.1-es hipót produkált. Így az indulás lefújva, hipóellátás és várakozás, amíg legalább a normálnak tekinthető tartomány alsó értékét eléri a vércukor. Bevitte a gyors CH-ot, vártunk, mértünk, lassan kúszott felfelé. Csak utána pakoltunk be a kocsiba és indultunk.

Az esti 9-es inzulin szúrás Várdombon ért minket. Megálltam egy parkolóban, szúrt, evett, ivott, mehettünk tovább. Fél 10-re értünk hozzám. Már 5 fölé kúszott a vércukor. Viszont mérnem kell éjfélkor, ha akkor is hipózik, ellátni és hajnali 3-kor újra mérni. Így megy ez...

Pet szegényke már hulla fáradt volt, amire ideértünk. Azért evett még (! a kis fényevő), egy lenmag kenyeremet vajjal és sonkával és ivott egy bögre kakaót. Aztán tusolt, mesét sem kért, a jó-éjt-puszi után már békésen szuszogott. Milu is.

Ők annyira az életem részei, hogy teljesen természetes, hogy itt vannak. Nem furcsa, hogy három pár cipellő áll egymás mellett a bejáratnál, hogy itt van Tapi, Födri (a gyerekek kis állatkái) és a kis cuccaik.

Lassan kezd kibontakozni a meglepi. Tudják, hogy Orfűre megyünk, egy meseszép panzióba. Amikor meglátták a képeket, csak azt lehetett hallani: "Aztaaaa!", hosszú percekig. :)

És a programról még semmit nem tudnak. Holnap reggel mindent elmondok nekik. Remélem, Milu is vállalja az egyiket, majd nagyon ügyesek leszünk, hogy a cukor rendben legyen. Megérné, mert azt hiszem, ilyen élmény nem minden ember életében adatik meg. 

Ha időm majd engedi a nagy nyaralásban, jövök a részletekkel!

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Szerda (Mo. 14/3.)

Újabb irtózatos hőség napon vagyunk túl. Én alapból nem bírom a meleget, 15-20 fokban érzem jól magam. Szívesebben vagyok pulóverben vagy kabátban mint póló-rövidnadrágban. A melegben semmi energiám, az amúgy is nagyon alacsony vérnyomásom szinte megszűnik létezni, a pulzusom az egekben, hányingerem van, képtelen vagyok gondolkodni és legtöbbször olyan rosszul leszek, hogy le kell dőljek, különben elájulnék. (Ez nem rinya, hanem tény.)

A szervezetem már tegnap jelezte, hogy nem elég neki a gyakori tusolás, a ventilátor, a rengeteg folyadék, elege volt, kész, passz. Ma pedig kijelentette, hogy tényleg beadja a kulcsot. Többször rosszul lettem, de aztán kénytelen voltam intézni a dolgaimat, mert peregnek a napok, a nyaralás is pár nap múlva itt van, menni kell, szervezni, vásárolni. Így mentem, intéztem, vásároltam.

Többször írtam már, hogy a húgom fia cukorbeteg. Olvasva ezt ez smafu, meg unalmas lehet, hogy már megint ez a témám. Nekem nem az. És Milunak sem. Két éve lett 1-es típusú cukorbeteg egyik napról a másikra. 12 évesen. Ma már tökéletesen otthon van a témában, sőt az egész család, a 9 éves húga is keni-vágja a témát: nappali inzulin, éjszakai, gyors CH, lassú CH, hipós csomag, mérés, szúrás, hány egység... Számomra egyértelmű, hogy Milu az első. A nyaralás szervezésben is. Hogy miért?

Hát mert ez a 14 éves keresztfiam diabos napirendje, azaz az élete. Minden nap. Ha esik, ha fúj, ha suli van, ha szünet; edzésnapon, nyaraláskor, osztálykiránduláson (...), mindig. Napi 8 étkezés meghatározott időben, meghatározott gyors és lassú felszívódású, grammra kimért szénhidrát mennyiséggel. Vércukrot mérni, inzulint beadni, enni, inni, pihenni, ha az kell, mozogni, ha arra van szükség.

Tökéletesen ellátja magát, a húgom pedig tökéletesen támogatja ebben. Nem csoda, hogy az éves kontrollon szuper volt a gyerek hemoglobinja.

Amíg egy "hagyományos", egészséges gyereknek a nyaralásra az ember bepakolja a szükséges dolgokat, Milunál először az inzulinnak kell meglenni és az egyáltalán nem mindenhol beszerezhető szénhidrátnak. Csak ezután jöhetnek a ruhák és egyebek. 

Hát ezért kell időben elkezdeni a vásárlást és ezért kellett ma IS boltba mennem, a hőség ellenére is.

Miluval is és a húgommal is előre leegyeztetett dolgokat vettem (voltam a bajban, mert ugye én ilyesmit nem eszem, sokáig keresgéltem a boltban a cuccokat). Mert ezek beváltak, nem szórakoznak a gyerek vércukrával, ha hipózik (nagyon alacsony a vércukra), akkor pedig pontosan olyan gyorsan emelik a cukrot, ahogy az neki jó.

És ez csak egy része az élelmiszer készletnek, a többit holnap és szombaton veszem meg. És mindez számomra természetes, szívesen teszem. Mert imádom ezt a gyereket (meg a hugicáját is).

És estére megjött a front is. Habár eső nem volt, csak viharos szél, lehűlt kicsit a levegő és én kapásból jobban vagyok.

Ma nem írok étket, mert a mensi és a meleg kikészített. Gyakorlatilag semmi bűnözőset nem ettem, viszont össze-vissza és sokat igen. Mázlim volt, hogy nem volt itthon se csoki, se kekszecske vagy ilyesmi. Tényleg nem rossz dolog, ha csak "tiszta" alapanyagok vannak a lakásban, azokból túl nagy galibát nem okozhatok magamnak.

A reggelit azért leírom, palacsinta volt cukkiniből.

És reggel megcsináltam az Insanityt, nyújtás volt, a Cardio Recovery.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Ma két éve...

"Büszke vagyok M-ra. Rengeteget tanultam tőle....iszonyatosan erős és nagyon-nagyon EMBER!!! 14 éves és egy hős a szememben! 8-szor eszik egy nap. Időre. Ha nem ehet is elfogadja az esetek nagy részében. Szita lyukas combbal és hasfallal köszöni szépen, jól van!

Ez a fiú élni akar. Az iskolában osztályelső, az iskola zászlósának választották!!!! Iszonyatosan büszke vagyok rá!!!! Van,hogy 2-es cukorral esik haza este 22 órakor az edzésről,de még nem mondta,hogy nem kosarazik tovább. Ha meccsezik, még 18-as cukorral is kiáll a csapatért!!!!!! Ha nincs pénzem hónap végén.....kicsit sóhajtozva, de elfogadja, hogy nem ehet Update termékeket..."

Ma két éve lett cukorbeteg a húgom kisfia. 12 évesen. 

A húgom ma blogbejegyzéssel emlékezett vissza az eltelt 730 napra.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szerda: Eszék

Hétfőn strandoltunk, tegnap kisvasutaztunk, ma egy személlyel bővülve (este érkezett a húgom) átléptük az országhatárt. G. bejárta már egész Európát, Jómagam néhány országban megfordultam már, a húgom járt Ausztriában és egyszer P. tánccsoportjával Romániában, de M. még sosem volt külföldön. Megszerveztük hát, hogy ha már ilyen közel lakom a határhoz, ma lemegyünk Eszékre. Így Miss Mitsu (a kocsim) már életében másodszor járhatott Horvátországban.

Az úticél tehát Eszék volt. Az út előtt és az úton nyelvtanfolyam folyt, amolyan intenzív. Jó napot, köszönöm, kávé, szia... És olvastunk is: a horvát táblákat. Legalábbis próbálkoztunk vele.

Sétával kezdtünk, aztán kávézó. Elsősorban a mosdó miatt. Irtó meleg (!!) nap volt, sok vizet vittünk és sokat is ittunk... A felnőttek kávéztak is.

M. is megkóstolta a kávét, aztán amíg mi fotóztunk, idő volt: megmérte a vércukrát és beadta az inzulint. 

Mivel hála az égnek jó volt M. vércukra, fél óra múlva ehetett. Így a programot hozzá igazítottuk. És kivételesen mekizni mentünk. Így is terveztük, hogy egyszer ne dobozból, ne hideget egyen. Sőt a fényevő is talál magának itt megfelelőt, a majdnem hagyományosan étkező is, a húgom is és a ketós is.

Ez a ketogén mekmenü: sonkás rántotta, natur saláta. Persze a rántottát itthonról vittem.

Cukorbeteg menü (mindannyian tudjuk, hogy ez kivételes, nem ideális eset):

Majdnem hagyományos menü:

Fényevő menü (amiben a lényeg a rózsaszín, nyuszis óra ugye):

5. menü:

Én pedig bűnöztem: egy közepes kóla zéróval.

Érdekes, hogy Eszéken elmehetek a sunyiba a német nyelvtudásommal. Szinte senki nem érti, mit akarok. Az angollal viszont lehet boldogulni. Ja, hogy nem tudok angolul? Az tuti, hogy nyelvtanilag nulla, amit tudok, de a szókincsem simán elég volt arra, hogy én rendeljem a kóla lájtot. Sőt később is használtam a nyelvet.

Ebéd után átmentük a székesegyházba. Jártam már itt májusban, de most is tetszett.

Aztán séta tovább, a Dráva partjára.

Kibírhatatlan volt a meleg, igyekeztünk árnyékban maradni, de ott sem lehetett sokáig bírni. Újabb kávézó következett (amilyen fáradt voltam, kellett is a kávé, még haza kellett vezetnem), ezúttal a vízen, egy hajón.

Nagyon kellemes hely volt, a kávé nagyon finom. A mosdó is használható.

Sokat fotóztunk, tényleg szép volt a hely, a környék is.

Visszasétáltunk a főtérre, 'szuvenyír' boltot vadásztunk, mert a gyerekek váltottak kunát a zsebpénzükön és órákig adták tudtunkra, hogy ajándék boltot keressünk mááááár... Találtunk, klimatizált volt, így türelmesen meg tudtuk várni, amíg kiválasztottak egy-egy apróságot :)

Majd boltba mentünk.

Hogy mit vettem? Hát, kérem, egy kis fej radicchiót, cevapcicat és egy kis darab barackos sajtot. G. egy sört, M. ásványvizet, P. egy mini csokit.

Aztán zárásként egy olyan mini program jött, amit mindannyian vártunk (P. leginkább): villamosoztunk egyet :) Amíg vártunk -az egyébként 4-5 percenként közlekedő járműre-, egy bácsi kutyusa odajött hozzánk, meg is dögönyöztük :)

Itt mutatom a kapott villamos jegyet, amit én vettem meg, angolul:

Vacsora már itthon volt, ahányan voltunk, annyi félét ettünk. Ez itt az enyém: saláta és cevapcica. Naggyon fincsi volt.

Csodaszép nap volt a mai is. A meleg miatt mindannyian nagyon elfáradtunk. És hálát adtam, amiért a kocsiban van klíma. Amit ugyan nem szeret a szervezetem, de anélkül nem bírtam volna vezetni. És hálás vagyok, amiért így öten eljutottunk Eszékre. Hogy vezethettem. Hogy nem szakadt az eső. Hogy a gyerekek eljutottak külföldre és jól is érezték magukat. Hogy M-nak végig nagyon jó vércukor értékei voltak, semmi hipo, semmi zökkenő. Hogy így öten együtt lehettünk. Mert nagyon-nagyon jó együtt lenni azokkal, akiket szeretünk.