Szerda

kép: sabonhomeblog

Kábé így érzem magam. 😊Na persze csak azután, hogy vihar volt, esett némi eső, de hűvösebb lett, nem tűz a nap, nincs kánikula, végre lehet levegőt venni. 😊 Ki is használtam a lehetőséget: kitártam minden tárhatót és főztem vacsorát, sütöttem kenyeret és egy új sütit, lottó szeletet. 😊 Irtó finom, azt hiszem, ha holnap is lesz vihar, sütök még egy adagot. 😊

Reggel edzőteremben kezdtem 6-kor. Nem szeretek órára felkelni, de rögtön eszembe jut: edzeni megyek, és már jön is a mosoly a számra a belső mosoly mellé. Ez volt az első B, azaz alsótest nap a teremben és nagyon élveztem. 😊 Levezetésnek még rátettem egy kis biciklit és futást. Hát rendesen elfáradtam. 😊 A teremben ugye vannak hatalmas tükrök. A kitörést és a guggolást ott csináltam, és azért még laikus szemmel is látszik, látom, mikor vagyok ferde, mikor nem párhuzamos a lábfej, mikor nem egyenes a hátam. Tényleg kell ez az első hónap bevezetőnek, átmozgatónak, és hogy megtanuljam helyesen végezni a gyakorlatokat. Meg hogy megjegyezzem, megtanuljam, mi hol van. Pl. a lábhajlító gépet vagy öt percig kerestem. 😃 A kitöréshez 2 db 5 kg-os súlyt akartam használni, elég ahhoz, hogy figyeljem a testtartásomat közben. Csakhogy nem találtam. Gondoltam: hát biztos nincs is, így fogtam két 10 kilósat. A 3. körnél láttam, hogy van még egy állvány, azon vannak a pici súlyok. Most már ezt is tudom. 😊 Egyébként nagyon tetszik ez a terem dolog, majd az étkezéseimet kell kicsit megvariálnom, de ahogy az edzéshez, úgy ehhez is kérek segítséget.

Ma J. kolleganőm elvitt a kertjébe. Régen láttam ennyire fantasztikusan gyönyörű kertet! És kaptam kincseket (ld. a képen). A hatalmas csokor fűszernövényt frissiben összeaprítottam itthon, egy részéből készült a vacsora.

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto tea, némi málna

E: (munkahelyen) habos tojáskrém, kenyér, saláta, marék mandula

V: serpenyős-fűszeres sült hús

És ettem még 4 (khm) szeletet a sütiből, hát mindet be tudnám falni, annyira eszmelétlenül finom! (Recept holnap.)

Hétfő, kedd

Hétfő

Munka. Aztán -mivel a suliban felejtettem a mappámat ismételten és- mivel irtó meleg van, gyors programváltozás: strand. :)

R: keto kávé

E: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

V: piskótatekercs (anyutól, köszi!), marék mandula

Mozgás: 3 km

Kedd

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E: (munkahelyen) rántotta kolbásszal

V: pörkölt és savanyú uborka (cukormentes) (mindkettő anyutól, köszi!)

Mozgás:

reggel mocorgó + 3km

A héten már csak egy nap meló, pénteken tantestületi kirándulás.

Kajaterv és edzésterv a hétre megvan. Már csak erő kell és energia, elsősorban a kánikula elviselésére...

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Péntek: "buddhaság"

kép

Pár napja kezdődött. A mosoly. Ül az arcomon. Ha véletlenül nem, belül folytatódik. Annyira kitölt, hogy már úgy érzem, kerekedik tőle a hasam és olyan vagyok, mint Buddha. Mint Buddha a képeken, szobrokon. Nem is annyira a nevető, hanem inkább a mosolygó.

kép

Teljesen mindegy, mit csinálok, ugyanez van munka közben, ha pakolok, ha takarítok, vécépucoláskor is. És sokszor átmegyek a nevető Buddhába, mint például ma reggel. Épp vezettem a munkahelyemre és egyetlen nekem tetsző rádió adót sem találtam. Amikor végre meghallottam egy ismerős, énekelhető számot, megszűnt az adás. Ez már önmagában vicces volt. Kicsit később újra próbálkoztam, megint eredménytelenül. Ekkor hagytam, hadd szóljon egy szám, ami egyáltalán nem az én stílusom, de amikor már ezredszer mondják el benne -és én vagy huszadszor mondom velük-, hogy putjorhendzápindier, na akkor már hangosan hahotáztam.

Amikor hazafelé vezettem, két dolog járt a fejemben. Az egyik, hogy a full nyomott időtől ne aludjak el, nyitva tudjam tartani a szemeimet, amíg hazaérek, a másik pedig, hogy milyen szerencsés vagyok és áldott. Mindez nem új felismerésként tört rám, hanem egy visszhang volt bennem a fentebb említett belső mosolyra. Egy nyugodt, teljes, békés, melengető, végtelen(ül jó) érzés. (Ez nem azt jelenti, hogy minden úgy van, ahogy szeretném, de a legtöbb nehézségre sikerül a mosollyal reagálnom.)

Mivel tegnap a suliban felejtettem a mappámat, benne minden jegyzetemmel, a kajatervvel is, a mai menü rögtönzött lett. Reggel nem voltam éhes, csak egy fél keto kávét ittam, késztettem két szendvicset és egy keto kávé alapot, ezt vittem munkába és olyan fél 11 körül, amikor megéheztem, ettem meg. Ebéd nem volt, délután legeltem némi málnát E. kolleganőm kertjében. És kaptam is. 

R: fél keto kávé

E: 2 szendvics, keto kávé, málna

V: lángos cukkiniből

Mozgás: mocorgó + 6-7 km

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Csütörtök, utolsó tanítási nap

Még négy év kihagyás után sem volt furcsa visszamenni tanítani. A hatodikasoknak és a nyolcadikasoknak anno én voltam az elsős tanító nénije (kis felmenő rendszer van itt), a felsősöket anno tanítottam alsóban. Az alsósok voltak újdonság, a tanári kar cserélődött-bővült rendesen. Májustól helyettesítettem egy kolleganőmet, aki sajnos meghalt. 

Ma volt az utolsó tanítási nap, ez hagyományosan játékos sport nap a suliban. Sok feladat volt, sorversenyek, állomások, gokart, roller, vízbomba, aszfaltrajzverseny... Még szombaton évzáró és ballagás, aztán a gyerekeknek vakáció. (A képeket direkt homályosítottam.)

A nagy meleg sokat kivesz belőlem. És ma is már reggel korán meleg volt. Mivel a héten már három edzés volt, mára pihenő volt konkrét edzés terén, csak a séta maradt. Az sem volt egyszerű, mert a tegnapi géppróbálgatástól úgy alaposan izomlázam van.

R: 1 vajas-paprikás kenyér, keto kávé, fél doboz tonhal (65g), 1 kenyér

E: 4 palacsinta, csokokrém, marék málna

Du.: marék mogyoró (amíg vártuk a buszt a napközi után, beszélgettem és mogyiztam a gyerekekkel)

V: 1 fasírt, 1 vajas-májas-paprikás kenyér, 1 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

Az ebédig oké volt a kaja. A mogyi belefért a napi CH-ba (a pöttyös arcom meg majd kisimul). Munka után, itthon mondom: megnézem a jegyzetemen, mi lesz a vacsora. Hol is van? Ja, a mappámban. De hol a mappa?? Hát itthon nincs, úgyhogy megint a suliban hagytam... Benne az agyam, az emlékezetem. És már fogalmam sincs róla, hogy múlt vasárnap mit terveztem mára, mit vigyek holnap a munkába... Így jártam. És így lett a mai rögtönzött vacsi az, ami. És így fogok reggel valami ebédnek valót majd kitalálni. Mert ma este már nincs erre energiám.

Szerda: először teremben

Tegnap írtam, hogy edzőterem bérletet kaptam ajándékba. Hát alig bírtam aludni, olyan izgatott voltam, ugyanis kapásból tudtam: másnap -azaz ma- a nyitáskor ott leszek és fel is használom a tízből az első alkalmat.

Nem így volt ez korábban. Amikor fejben tervezgettem pár évvel ezelőtt, hogy el kéne menni terembe, féltem. Féltem attól, hogy mit szólnak a ruhámra, mert hogy nincs csillivilli edzőruhám. Meg hát kövér vagyok, mit keresnék én ott? És fogalmam nincs, hogy kell használni a gépeket. Meg mekkora súllyal kellene csinálni? És egyáltalán mit keresnék ott közel negyven évesen?! És jöttek sorra az ilyesmikhez hasonló kifogások. Tegnap ezeknek tized része átsuhant ugyan a fejemen, de azonnal el is határoztam: boldog vagyok, hogy kaptam egy bérletet, azonnal kihasználom a lehetőséget. Nem érdekel a ruhám, nem érdekel a hajam, nem érdekel, hogy nézek ki (és azért egész emberi formám van), nem érdekel, ki lesz ott, nem érdekel, néznek-e, nem foglalkozom vele, bárki bármit mond rólam, felkelek, odamegyek, megismerkedek a gépekkel, letusolok, hazajövök és indulok munkába.

A terem pár perc sétára van az albérlettől. Negyed hatkor keltem, hogy biztosan odaérjek a nyitásra. Totál izgatott voltam és ujjongtam itt magamban, hogy gyakorlatilag egy álmom válik valóra (köszönhetően M-nak). Igen: lemegyek, kérdezek, megismerkedek a hellyel, a gépekkel, és mivel tegnap itthon súlyzós mocorgó volt, letesztelem a futópadot, még úgy sem láttam , nem próbáltam -no meg rendesen lógott az eső lába- soha. Felhúztam a futószerkómat, nincs edzős táskám, így a nagy, kék cipekedős tasimba pakoltam a futócipőt, a tusis cuccot, egy esernyőt, magamra kötöttem a kardigánomat és már úton is voltam.

Nem akartam a teremben szelfiző-csücsörítő "p" lenni, így az öltözőben készítettem összesen két képet, egy mozgás előttit rögtön a cipőcsere után és egy edzés utánit. Itthon láttam, hogy mindkettőn fülig ér a szám, ez nem póz, még most is mosolygok, akkora jó élmény volt ez.

A terem nagyon szép, nagy, nagy gépparkkal. Én voltam ma az első, az elején csak az enyém volt a terem. Minden gépet kipróbáltam, igyekeztem megjegyezni, melyik hol van, melyiket kell magán a gépen álltani (súly szempontjából), melyikre kell tárcsákat pakolni. Aztán jöhetett a futópad. Érdekes élmény volt, amikor leszálltam a végén, úgy szédültem, mintha egész idő alatt pálinkáztam volna... A megszokott tempómnál gyorsabbra állítottam, mivel itt nem a szabad levegőn voltam, más volt az oxigén-felhasználás (magyarán szerintem könnyebb bent, futópadon futni), 8 km/h-val kocogtam 5 km-t. Nagyon melegem volt, nagyon izzadtam, a hajamból csöpögött a víz, így szépen be is hullámosodott az edzés végére.

Ma keresek egy edzőtermi edzéstervet, beosztom a termes edzések időpontjait (pár perc), aztán a következő alkalomtól jöhet az érdemi munka.

Nagyon csisszes volt így az időm a munkába indulásig, gyorsan kisütöttem két adag palacsintát (egyik a mai reggeli, másik holnapra), összedobtam az ebédet, bedobozoltam, kiegyenesítettem a hajam, aztán go.

R: palacsinta (leheletnyi saját eperlekvárral), keto kávé

E: kolbászos rántotta (3 tojásból), csokokrém

V: 1 nagy fasírt (M-tól, köszönöm)

Mozgás: terem (ld. képen fejjebb) + 4.8km séta

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szombat: álom és valóság

Szabadnap. Felkeltem, az ablakomon besütött a nap, lágyan simogatta kipihent habtestemet és fényesen csillogó hajamat. Beragyogta a nyugodt, csendes szobát, mosolyogva gondoltam arra, milyen szép pihenőnap lesz a mai. Gondolataim a tengerparti sétán jártak, ahogy a lábamat csiklandozva nyaldossák a kissé habos, kék hullámok. Láttam lelki szemeim előtt a hegyeket, a kristálytiszta vizű patakot, kezemben éreztem a reggeli kávém bögrén átérződő melegét, orromban érződött az illata. Olvasok majd, zenét hallgatok és talán kimegyek rajzolni. Nyugalom lesz, csend, csak az édes pihenés.

Aztán felébredtem. 😃

Nagyon nehezen szokom azt a helyzetet, hogy itthon vagyok, hogy a munkahelyemre utaznom kell, hogy akár minden nap mehetek boltba, azt főzök, amit akarok, akkor, amikor akarom..., szóval azt, hogy "el vagyok kényeztetve". Ausztriában ugye a munkahelyemen laktam, maximum két heti cucc volt nálam, a boltot a munkaadóm intézte, első mindig az ápolt volt. Ha mostam, volt tiszta pólóm, ha nem, felvettem a már használtat, pontos napirend szerint éltem. Évekig. Amióta itthon vagyok, állandó az idő szorítása. Folyamatosan rohanok, lesem az órát, igyekszem nem elkésni, időben ott lenni mindenhol, elintézni határidő előtt. De az itthoni dolgok szaladnak. Egy ideje már "napi terv"-et sem írok, hiszen úgysem tartom, akkor meg minek.

Így esett, hogy -szerencsére a tegnapi túra után- pihenten ébredtem, viszont ezt a napot rászántam arra, hogy először is rendet rakjak. Több órás művelet volt. Két adagot mostam. Aztán az ezer cetliről összeírtam egyre a különböző boltokból kellő dolgokat, és mivel sok minden kifogyott, beültem a kis ékszerdobozomba és körbefurikáztam a várost. Belenyúlt a délutánba. Akkor nekiálltam takarítani, mosogatni, kávéfőzőt vízkőtleníteni. Még egy bolt kimaradt, oda gyalog mentem, hogy legyen egy kis séta is. És még ablakot is pucoltam.

Közben készült gyors ebéd és vacsora is.

Aztán persze kezdhettem előről a konyhában a mosogatást, takarítást. 😄

Örülök, hogy van fedél a fejem felett, hogy ki tudom mindezt fizetni, hogy van benzin az autómban, amivel el tudtam menni bevásárolni. Örülök, hogy tudtam vásárolni, hogy van mit takarítanom, kimosnom, felvennem, elmosogatnom. Nincs nap, hogy ne adnék hálát az ételért, az italért, az ismerőseimért, akikkel találkozom az utcán és váltunk pár szót. A családért, a barátokért. A békéért. Egyszerűen az ágyért és az ágyneműért, amiben alhatok. Az alvásért, a 99%-ban nyugodt, pihentető, átaludt éjszakákért. A munkámért. A friss levegőért. A kánikula után éjjelre lecsökkent hőmérsékletért. És azért, hogy mindezt, a legapróbb dolgokat is megtanultam értékelni.

R: 2 vajas piskóta, némi eper, keto kávé

E: gyros, cukormentes savanyú uborka (anyu tette el, köszi)

V: sült darált hús, anyu ubija, karfiol püré

Mozgás: 4km

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Csütörtök: izgi, izgi

Habár mára nem terveztem edzést (izgi, a bejegyzés végén írom, miért), ezért nem is keltem korábban, mégis mozgolódtam. Így aztán csúszott minden, nem volt időm semmire, de reggelizni kellene, vinni kellene ebédet, minden fontos meglegyen... Ráadásul korábban be kellett mennem helyettesíteni. Gyorsan tettem két szendvicset reggelire egy keto kávé alap kíséretében, ebédre pedig lazacot kenyeremmel, olívaolajjal meglocsolva. 

A reggeli mocorgóval "kitoltam" magammal: ó, egyszerű kis gyakorlatsor, most majd tabatában, lenyomok jó pár kört. Aha... Már a felénél éreztem: ez nem is olyan egyszerű. A 2. kör végén pedig kiköptem a tüdőm a burpee-knél, és akkor még ugye nem is végeztem... 

A reggelit 9-kor sikerült megennem, az ebédet ebédeltetés alatt, a gyerekek között ülve.

Vacsora munka után volt. Még mindig a múltkori akciós pult kifosztásból.

És mostanra amúgy rendesen izomlázam van a reggeli mocorgástól.

R: szendvicsként 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E: 100g lazac, 1 kenyér, olívaolaj

V: makréla, saláta tökmagolajjal, marék mandula, kis csokikrém

.......

A suliból hat tanítási nap van vissza, abból kettő nagyon izgalmasnak ígérkezik. Az utolsó tanítási nap sport nap lesz mindenféle érdekes feladattal. És a holnapi! Holnap túrázunk!!! A kicsik 6km-es gyalogtúrára mennek, a legnagyobbak 34km-es biciklitúrára, a többiek és én is egy 16km-es teljesítménytúrán vehetünk részt. Hát úgy izgulok, mint egy kisgyerek. Erre még sosem túráztam, a 16km azért nem kevés, a táj gyönyörű, dombos-lankás, jó időt is jósolnak. 

kép

A túra miatt nem terveztem edzést mára és szombatra sem. 

Jaj, izgi, izgi. 😊

Még valami kaját kell összeraknom és vizet tennem, hátizsák, kalap..., a ruhámat már odakészítettem a kilövőállásra. Csokokrém készült, lehet, hogy sütök pár palacsintát...

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Kedd, szerda

Kedd

R: 2 vajas-paprikás kenyér, némi eper, keto kávé

E: kolbász, mogyoró

V: rántotta (3 tojás, 1 ek zsír), 50g vadlazac, spenót

Mozgás: 2km

Szerda

Reggeli, munka előtti mocorgó:

R: keto kávé

E: lazac tekercs

V: baconben sült paprika, 2 tükörtojás, sajtok, némi mag

Ha kiötlök egy receptet és felkerül a blogra, néha kiszámolom a makróit, azaz hogy mennyi kalóriát, fehérjét, zsírt és szénhidrátot tartalmaz. Régebben napi szinten számoltam ezeket az értékeket, sőt előre a kiszámolt adatok alapján készültek a napi menüim. Már régóta nem számolok, csak eszek, hol többet, hol kevesebbet. Igyekszem a testem jelzéseire figyelni: nem x liter vizet iszom naponta, hanem akkor teszem, ha szomjas vagyok. Ugyanígy az étellel: ha éhes vagyok, több fogy, vannak napok, amikor nem igazán vagyok éhes, akkor kevesebb. Ma totális kíváncsiságból megnéztem, mennyi tápérték ment le a torkomon.

	Kiszámolt	Tényleges
Kalória	1300	1375
Fehérje	70g	79g
Zsír	98g	110g
Szénhidrát	25g	11g

(A Keto calculatort használtam anno.)

Nem rossz. 😊

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha