Tegnap írtam, hogy edzőterem bérletet kaptam ajándékba. Hát alig bírtam aludni, olyan izgatott voltam, ugyanis kapásból tudtam: másnap -azaz ma- a nyitáskor ott leszek és fel is használom a tízből az első alkalmat.
Nem így volt ez korábban. Amikor fejben tervezgettem pár évvel ezelőtt, hogy el kéne menni terembe, féltem. Féltem attól, hogy mit szólnak a ruhámra, mert hogy nincs csillivilli edzőruhám. Meg hát kövér vagyok, mit keresnék én ott? És fogalmam nincs, hogy kell használni a gépeket. Meg mekkora súllyal kellene csinálni? És egyáltalán mit keresnék ott közel negyven évesen?! És jöttek sorra az ilyesmikhez hasonló kifogások. Tegnap ezeknek tized része átsuhant ugyan a fejemen, de azonnal el is határoztam: boldog vagyok, hogy kaptam egy bérletet, azonnal kihasználom a lehetőséget. Nem érdekel a ruhám, nem érdekel a hajam, nem érdekel, hogy nézek ki (és azért egész emberi formám van), nem érdekel, ki lesz ott, nem érdekel, néznek-e, nem foglalkozom vele, bárki bármit mond rólam, felkelek, odamegyek, megismerkedek a gépekkel, letusolok, hazajövök és indulok munkába.
A terem pár perc sétára van az albérlettől. Negyed hatkor keltem, hogy biztosan odaérjek a nyitásra. Totál izgatott voltam és ujjongtam itt magamban, hogy gyakorlatilag egy álmom válik valóra (köszönhetően M-nak). Igen: lemegyek, kérdezek, megismerkedek a hellyel, a gépekkel, és mivel tegnap itthon súlyzós mocorgó volt, letesztelem a futópadot, még úgy sem láttam , nem próbáltam -no meg rendesen lógott az eső lába- soha. Felhúztam a futószerkómat, nincs edzős táskám, így a nagy, kék cipekedős tasimba pakoltam a futócipőt, a tusis cuccot, egy esernyőt, magamra kötöttem a kardigánomat és már úton is voltam.
Nem akartam a teremben szelfiző-csücsörítő "p" lenni, így az öltözőben készítettem összesen két képet, egy mozgás előttit rögtön a cipőcsere után és egy edzés utánit. Itthon láttam, hogy mindkettőn fülig ér a szám, ez nem póz, még most is mosolygok, akkora jó élmény volt ez.
A terem nagyon szép, nagy, nagy gépparkkal. Én voltam ma az első, az elején csak az enyém volt a terem. Minden gépet kipróbáltam, igyekeztem megjegyezni, melyik hol van, melyiket kell magán a gépen álltani (súly szempontjából), melyikre kell tárcsákat pakolni. Aztán jöhetett a futópad. Érdekes élmény volt, amikor leszálltam a végén, úgy szédültem, mintha egész idő alatt pálinkáztam volna... A megszokott tempómnál gyorsabbra állítottam, mivel itt nem a szabad levegőn voltam, más volt az oxigén-felhasználás (magyarán szerintem könnyebb bent, futópadon futni), 8 km/h-val kocogtam 5 km-t. Nagyon melegem volt, nagyon izzadtam, a hajamból csöpögött a víz, így szépen be is hullámosodott az edzés végére.
Ma keresek egy edzőtermi edzéstervet, beosztom a termes edzések időpontjait (pár perc), aztán a következő alkalomtól jöhet az érdemi munka.
Nagyon csisszes volt így az időm a munkába indulásig, gyorsan kisütöttem két adag
palacsintát (egyik a mai reggeli, másik holnapra), összedobtam az ebédet, bedobozoltam, kiegyenesítettem a hajam, aztán go.
E: kolbászos rántotta (3 tojásból),
csokokrém
V: 1 nagy fasírt (M-tól, köszönöm)
Mozgás: terem (ld. képen fejjebb) + 4.8km séta
