Változások

Mennyit változunk, mennyi minden változik...

12 éve az volt a legfontosabb, hogy mit és hogyan eszem, mindenáron legyen bícsbádi. (Egyébként irigylem az akkori önmagamból a céltudatosságot.

11 éve egy Új fejezet című saját edzés- és étkezésprogramot csináltam még úgy is, hogy Ausztriában dolgoztam. (Irigylem az akkori kitartásomat.)

10 éve még volt türelmem táblázatban megtervezni a heti edzésemet és a menüt. (Hja, utánzásra méltó precízség.)

9 éve is folyamatosan intézkedtem. (Ez azóta sem változott...)

8 éve egy demens néninél dolgoztam Ausztriában. (Akkor még nem tudtam, hogy ezt a szitut a sors nem kitolásból adta nekem, hanem talán azért, hogy amire mami demens lesz 2022-ben, legyen tapasztalatom a dologban.)

7 éve futás, edzőterem... (De jó is volt...)

5 éve Hőgyészen.

4 éve az Őrségben. (Akkor még rengeteget fotóztam, és akkor készült a -szerintem- egyik legjobb fotóm.)

3 éve a műtét után voltam gyógyulófélben. (Anyuval is...)

2 éve ezen a napon dolgoztam, voltam anyu mohácsi lakásában (2 nap múlva költözött) és borzalmasan fájt a fejem.

Tavaly ilyenkor anyu már nagyon-nagyon rosszul volt. Egyre többet voltunk nála, hiszen szó szerint mindenben segítségre szorult. Amikor a konyhában az asztalra borulva szenvedett, abba még egy kemény szív is belesajdult volna...

Idén mohácsi temető, bolt.

Kis pihi, pakolás holnapra, gyors főzés és dobozolás...

... ébresztő beállítás a holnapi munkanapra.

Kegyetlenül fáradt vagyok.